A héten nyolc aneszteziológus szakorvosból hatan felmondtak a Szent Imre Kórházban a körülmények miatt. Az altatóorvosok közül Csurgai Annamária hét évig dolgozott az intézményben. A Tények elcsípte egy interjúra.
„Elfogytak az ügyes, szakképzett nővérek az osztályról, és ennek eredményeképp mi is elfogytunk” – utalt Csurgai elkeseredetten arra, hogy több orvos kollégája sem bírta tovább. Azt mondta, jelezték ezt a felső vezetés felé, de nem kaptak egyértelműen „jó” válaszokat. Miután az osztályvezető főorvos ilyen körülmények közepette nem kívánta tovább csinálni, ők is csatlakoztak hozzá.
Már év elején is hiányzott két ember, így az altatóorvos szerint már akkor látszott, hogy az ügyeleti rendszert nem lehet sokáig ekkora létszámmal megoldani. Viszont mivel hiányszakmáról van szó, Csurgai szerint csak akkor lehet altatóorvost találni, ha megfizetik a munkáját. Ha valami egészen komoly pluszt tud nyújtani az intézmény, ami kiemelt szakmai kihívást jelent, az még lehet vonzerő, de álláspontja szerint a Szent Imre – nem lebecsülve a kórházat – egy átlagos közkórház.
A fizetés „nagyjából két éve biztosan ugyanaz”, neki közel azonos volt, mint az osztályvezető főorvosnak. Az ő bére bruttó 509 ezer forint volt. Az ügyeleti órabér bruttó 4000 forint volt. „Ezzel azt hiszem, nagyon sok mindent elmondtam” – tette hozzá letörten a volt főosztályvezető-helyettes. Az ügyelet a napi 8 óra utáni 16 órát jelenti, amit egyben dolgoztak le, ez összesen 24 órányi folyamatos munka. Havi szinten ez 240-260 munkaórát jelentett számukra, amit Csurgai igen megterhelőnek nevezett. Érzése szerint talán továbbra is meg lehetett volna oldani a feszített ügyelettel járó gondokat, ha azt látták volna, hogy a kórház valóban foglalkozik a kérdéssel.
Az orvosnő idehaza általános problémának tartja, hogy nagyon kevés a nővér, és ők is alulfizetettek. Havi 210-220 ledolgozott óráért 130-140 ezer forintos fizetés ugyanis szerinte nagyon kevés.
A riporter kérdésére leszögezte, egyik felmondott kollégája és ő sem szeretne külföldre menni dolgozni. „Ha meg nem történtté lehetne tenni az eseményeket, akkor el tudnám képzelni, hogy visszamegyek. Régóta dolgoztunk a Szent Imrében, szépen kiépült az osztály, nagyon sajnáljuk, hogy ez most elveszik” – zárta könnyekkel a szemében az orvosnő.
