Mindent elárul a fűben heverő fecskendő

Sokszor sem a díler, sem a szerhasználó nem tudja, mit tartalmaznak az új drogok.

A fecskendők begyűjtése Budapesten, Szegeden, Békéscsabán, Miskolcon és Debrecenben történik részben a tűcsereprogramban részt vevőktől. Eleinte csak ezeket az adatokat vizsgálták, később a lakosság jelzésére megkezdték a droghulladék begyűjtését is, amelyet összevontak a tűcsereprogrammal. Az így keletkező droghulladék segítségével ugyanis egy újabb fogyasztói körtől juthatnak a szakemberek a szerfogyasztással kapcsolatos információhoz. A feladatra közel száz önkéntest készítettek fel, hiszen – mint fentebb láthattuk – nem mindegy a gyűjtés technikája, fontos közegészségügyi, munkavédelmi szabályokat kell betartani. Az önkéntesek fecskendőt, fiolát, kupakot, kanalat, üdítősdoboz alját (ebben oldják fel a drogot), csikket keresnek, de olykor egy nejlonzacskó vagy egy füstszűrő is árulkodó lehet.

A talált eszközöket dokumentálják, lajstromozzák, zárt dobozba helyezik, beszállítják a központba, ahonnan havonta küldik tovább a Debreceni Egyetem toxikológiai laboratóriumába. Emellett létezik egy „harmadik típusú” adathalmaz is, amikor kérdőívet töltetnek ki a tűcsereprogramba érkezők közül azokkal, akik hajlandók rá. A válaszokból drogfogyasztási, vásárlási szokásokról kapnak képet, például megtudhatják, milyen néven vásárolták a drogot, mióta használják azokat. A laboratóriumi eredmények és a szerhasználóktól kapott információk összekapcsolhatók: kiderülhet, hogy azt kapta-e a drogfogyasztó, amit vásárolni kívánt, olyan hatása volt-e a szernek, mint amire számított. A legtöbb minta természetesen Budapestről érkezik, majd Miskolc és Szeged következik a sorban. Az anyagok hullámokban tűnnek fel és el. Sokszor csak addig használnak egy szert, amíg a terjesztőknek van belőle, aztán kikopik a piacról. Ugyanakkor a tapasztalat az, hogy a fővárosban feltűnő anyagok Debrecenben is nagyon gyorsan felbukkannak, tudom meg a segélyszervezet munkatársaitól.

Bár a gyűjtés csak áprilisban kezdődött, és havonta 270 vizsgálat végezhető el a finanszírozási keretek miatt, a labor már eddig is irdatlan mennyiségű pszichoaktív anyagot azonosított. A listán katinonszármazékok, cannabinoidok, aminok, opioidok, kokain, visszaélésre alkalmas pszichoaktív gyógyszerek, egyéb pszichoaktív szerek, helyettesítő szerek és nem pszichoaktív gyógyszerek is szerepelnek. A lajstrom érdekessége, hogy nagyon gyakran bukkannak pótszerekre, mint például a koffeinre vagy a benzoesavra. Az intravénásan beadott katinonszármazékok – amelyekből már több mint negyvenfélét regisztráltak – kémiai szerkezetükben csak kismértékben különböznek. – Azért lelhető fel ekkora mennyiség, mert olyan vegyületeket akarnak előállítani, amelyek nem szerepelnek a tiltólistán. A gyártók igyekeznek mindig egy lépéssel a bűnüldözők előtt járni – vonja le a következtetést Figeczki Tamás.

Ezek a szerek veszélyesebbek, mint a „hagyományos” drogok, mivel nincs idő megismerni a hatásaikat. A balesetek is gyakran abból adódnak, hogy a szerhasználók nincsenek tisztában vele, mit adnak be maguknak, mennyire és mivel szennyezettek a vásárolt drogok, illetve milyen töménységűek. Amióta néhány éve nagy tömegben megjelentek a szintetikus pszichoaktív szerek, más néven dizájnerdrogok, rendkívül gyorsan terjednek, és nagyra nőtt a fogyasztótáboruk. Töredékébe kerülnek a hagyományos anyagoknak, a katinonok adagja 800-1000 forint. Ugyanakkor 6-8 alkalommal is szúrni kell naponta, mert kevésbé intenzív a hatásuk. A legnépszerűbb intravénásan használt szer az alfa-PHP, a pentedron és a 4-MMC. (A fecskendők vizsgálata alapján kiderült, hogy például a heroin szinte teljesen eltűnt az utcáról.)

A drogok másik nagy csoportját alkotják a cannabinoidok, más néven műfüvek vagy herbálok, amelyeket a légúton át juttatnak be a szervezetbe. Ezekből is azonosítottak már több mint húszfélét. Az elnevezéssel ellentétben e szereknek a marihuánához semmi közük: különböző vegyszereket permeteznek bármilyen növényi származékra, amelyet aztán cigarettába sodorva szívnak el. Veszélyük abban rejlik, hogy hatóanyaguk többszöröse a marihuánának, olykor 3-4-szerese is. Népszerűségük legfőbb oka szintén az alacsony ár, egy műfüves cigaretta pár száz forintba kerül. Mivel olcsóbbak, mint az alkohol, a főváros egyes részein a gyerektől az aggastyánig terjed a használóinak köre.

– Úttörő jellegű az itt folyó munka, a vizsgálatok eredményeire pedig lehet támaszkodni – szögezi le Posta János igazságügyi toxikológus szakértő, a Debreceni Egyetem (DE) toxikológiai laboratóriumának vezetője, miközben körbevezet a műszerekkel, lombikokkal teli helyiségben. Az ökumenikusok (és a többi partnerszervezet, így a fővárosi Art Éra Alapítvány, Szegeden a Dr. Farkasinszky Terézia Ifjúsági Drogcentrum, Békéscsabán a Mi-Értünk Prevenciós és Segítő Egyesület, Miskolcon a Drogambulancia Alapítvány) által begyűjtött droghulladék ugyanis a DE Igazságügyi Orvostan toxikológiai laboratóriumába kerül, itt folyik a biológiai minták analízise.A laborban jelenleg öten dolgoznak, a munkatársak a beérkező edényeket hűtőben tárolják a feldolgozás kezdetéig. A munka a szortírozással indul: minden tárgyat lefotóznak, hogy bármikor visszakereshető legyen. (A vizsgálat során az anyagi korlátok miatt csak arra nyílik lehetőség, hogy az ömlesztve érkező minták esetében általában tízes csoportokban analizálják a fecskendők és egyebek tartalmát, bár az igazi az volna, ha egyenként vizsgálhatnák meg a szermaradványokat.) Testmeleg vízzel oldják fel a – sokszor – vérrel keveredett drogokat, mivel a vegyszerek a méréseket zavaró anyagokat oldhatnának ki a fecskendőkből.

A labor munkatársai az injekciós tűt csak egy szúrásbiztos, speciálisan kialakított kesztyűben távolíthatják el a fecskendőről. A szomszédos műszeres laborban a molekulák „ujjlenyomatát” vizsgálják: a kinyert szermaradványokat a negyvenmillió forintba kerülő gázkromatográf-tömegspektrométer segítségével analizálják. Egy minta elemzéséhez 40 percre van szüksége a gépnek, amely jóformán így egész nap dolgozik egyfolytában. Épp most végez a Debrecen 89 kódnevű mintával: a műszer alfa-PHP-t (a találati lista top 3-ba tartozó katinonszármazékot) és 4-metoxi-alfa-POP nevű anyagot regisztrál. A labor minden hónapban jelentést küld az Ökumenikus Segélyszervezetnek az előző havi vizsgálatok eredményéről. A megismert információt konferenciákon teszik közzé, miközben folyamatosan figyelik az EU drogellenes központjának adatbázisát is. Ha eddig még fel nem bukkanó szert találna a labor, közli a segélyszervezettel, amely továbbítja az információt a Drogfókuszpontnak, onnan kerülhet ki a lisszaboni központú uniós szervezet adatbázisába.

– Korlátlan emberkísérlet zajlik a piacon – mondja Posta János, aki szerint manapság már „XXII. századi” körülmények között állítják elő a pszichoaktív szereket, amelyek, amikor és ahol készülnek, akkor, illetve ott még legálisak, csak Európában válnak tiltottá. Elsődleges előállító Kína, India, Thaiföld és Vietnam. – Sok esetben sem a dílernek, sem a fogyasztónak nincs fogalma arról, mit tartalmaz egy-egy szer – folytatja a laborvezető –, egyik ilyen, a másik olyan tüneteket produkál, nem lehet egységes hatástanulmányt készíteni, így az sem tudható, hogyan gyógyítsák. Ezért – amint az elemzések is rámutatnak – sok esetben felmerül a politoxikománia, vagyis több szer együttes fogyasztása. A drogfogyasztók akaratlanul vesznek magukhoz egyidejűleg több anyagot, mivel legtöbbször nem is tudnak róla. Tavaly 60 százalék körüli volt a lefoglalt anyagokban az új pszichoaktív szerek aránya, ám a tendencia idén megfordulni látszik: a klasszikus szerek (mint például az amfetamin) kezdenek viszszaszivárogni a piacra. Kérdés, hogy lehetséges ez, ha ezek a drogok régen tiltólistán szerepelnek. Valószínűsíthető, hogy a tehetősebb, igényesebb, idősebb szerhasználók a médiából értesülnek a szerencsétlenségekkel végződő esetekről, s félelmükben térnek vissza a korábban már bevált szerekhez. A piac pedig maximálisan kiszolgálja a vevők igényeit: azt kapnak, amit kérnek. A legszegényebbek pedig megmaradnak az ismeretlen hatású, veszélyes, ám nagyon olcsó anyagoknál.