A Kúria joggyakorlat-elemző csoportjai Darák Péter főbíró 2012-es hivatalba lépése óta vizsgálják az ítélkezési gyakorlat vitatott problémáit. Idén mintegy félszáz intézményt keresett meg a legfelsőbb bírói fórum, köztük az Alkotmánybíróságot, a Legfőbb Ügyészséget, az Igazságügyi Minisztériumot, az alsóbb fokú bíróságokat, az ombudsmant, a Magyar Ügyvédi Kamrát, az Akadémia Jogtudományi Intézetét, az egyetemek jogi karait, a Magyar Nemzeti Bankot, a Gazdasági Versenyhivatalt és civil jogvédő szervezeteket, hogy javasoljanak alaposabb vizsgálatra érdemes témákat. A megkeresésekre a napokban mintegy kétszázötven javaslat érkezett – tájékoztatott a Kúria.
A 2016-os témajavaslatokban megfogalmazódott például munkajogi területen, hogy a jelenlegi törvénykönyv nem védi kellőképpen a munkavállalót, a munkaviszony munkáltató általi megszüntetésénél az egyenlő bánásmód és az esélyegyenlőség érvényesülése kérdéses. A joggal való visszaélés kérdéskörében pedig az egyik javaslat azt veti fel, hogy a munkáltatók nem egyszer a felmondási tilalom alatt álló dolgozót – például várandós anyát vagy szakszervezeti vezetőt – is eltávolítják, egyértelműen valótlan indokkal. A munkaviszony jogellenes megszüntetése esetén sem kötelező ugyanis visszavenni az eltávolított dolgozót, így esetenként megéri a munkáltatónak, hogy egy kártérítés árán megszabadulhat munkavállalójától.
Egy másik javaslat szerint érdemes lenne vizsgálni, milyen mértékben alkalmazza a társadalombiztosítási baleseti ellátásoknál a „sorsszerűség” – jogszabályban egyébként nem szereplő – kategóriáját az egészségbiztosító a baleseti ellátások alóli mentesülés céljából, és ezt milyen arányban hagyja jóvá a bírósági gyakorlat.
Felvetődött a cégek vezető tisztségviselőinek felelőssége többek között a hitelezők felé, különös tekintettel azokra az esetekre, amikor a cégvezetők elmulasztják letétbe helyezni és közzétenni az éves beszámolókat.
A társasházi jogvitáknál elsősorban a közös költséggel vagy a közgyűlési határozatokkal kapcsolatos ellentmondó bírói gyakorlat elemzése lehet indokolt.
A tartásdíj megállapításával kapcsolatban egy javaslat arra hívta fel a figyelmet: az ítélkezési gyakorlatban is anomáliák forrása lehet, hogy Magyarországon igen jelentős jövedelmi különbségek alakultak ki.
Az egyik javaslat azt fogalmazta meg, hogy a mediáció, közvetítői eljárás gondolata még nem épült be szervesen a magyar igazságszolgáltatás rendszerébe, pedig a fejlett országokban sokfelé, amikor csak lehet, az ellenérdekű felek önkéntes megegyezésére törekszenek. A bírói ítélet, kötelezés inkább csak ultima ráció, végső eszköz a megsértett jogrend helyreállítására. Különösen hiányzik a megegyezés a szülői felügyelet megosztása, a gyermekelhelyezés terén, ahol rendkívül fontos lenne a szülők közötti együttműködés, hiszen a gyerekek nem tehetnek arról, hogy szüleik kapcsolata megromlott, nekik szükségük lenne mindkettejükre.
A büntetőjogi területen voltak, akik felvetették, hogy vizsgálni kellene, miért nem működik a magyar igazságszolgáltatásban az a lehetőség, hogy kisebb súlyú bűncselekmények esetén az ügyészség és a vádlott, illetve védője megegyezzen a vád következményeiről.
Nemzetközi fórumoktól és hazai jogvédő szervezetektől is kapott kritikát a kényszerintézkedések hazai gyakorlata. Az előzetes letartóztatások elrendelésekor egyes kutatások szerint gyakori a sematikus bírói indoklás, és az is előfordul, hogy a bíró érdemben nem is reagál a védői ellenvetésekre. Nem érezhető, hogy a kényszerintézkedéseken belül teret nyerne a házi őrizet az előzetes fogva tartáshoz képest, pedig már évek óta van lehetőség elektronikus nyomkövető alkalmazására – ennek okait is firtatná az egyik javaslat.
Vannak, akik a költségvetési csalással, a korrupciós cselekményekkel kapcsolatos jogalkalmazói gyakorlatot elemeznék, mások arra hívták fel a figyelmet, hogy kifogásolható az ítélkezés, túl enyhe a büntetés főként rendőrök által elkövetett kényszervallatások, hivatalos eljárásban elkövetett bántalmazások ügyében.
A migráció, menekültügy, idegenrendészet témakörében is érkeztek javaslatok, ám ezzel kapcsolatban a Kúria illetékes kollégiumvezetője arra hívta fel a figyelmet, hogy bár kétségtelenül kurrens témáról van szó, ezen téren nem lehet kialakult joggyakorlatról beszélni, hiszen bírói döntés alig-alig született, így pedig nehéz általános tanulságokat leszűrni.
Darák Péter a Kúria elnökeként annak vizsgálatát tartotta indokoltnak minden ügyszakban, hogy vajon a bizonyosság milyen foka, milyen bizonyítottság, tényállás szükséges az ítélet meghozatalához, a bírói meggyőződéshez. Az utóbbi időben ugyanis egyes döntések értetlenséget váltottak ki, a közvélemény úgy érezte, hogy a bíróság nem találta meg az optimális bizonyítottságot vagy ezt nem tudta meggyőzően elmagyarázni.
A joggyakorlat-elemző csoportok jövőre vizsgálandó témáiról a Kúria elnöke dönt majd, miután konzultált a szakmai vezetőkkel.
