Levegő után kapkodnak az önkormányzatok

Interjút adott lapunknak Schmidt Jenő, a TÖOSZ elnöke, és Gémesi György, a MÖSZ vezetője.

– A csatornázás a jelenlegi kormánynak igen jól sikerült.
– Ma a szociális ágazat kiadásainak elsődleges fedezete a beszedett helyi adó, pedig az elsősorban nem arra való. A közműszektor: a hulladékgazdálkodás, a vízszolgáltatás és a szennyvízelvezetés, a kéményseprés, valamint a távhőszolgáltatás „nonprofit” átvétele pedig igencsak kétséges. Volt már ilyen kísérlet a hetvenes években

– A mostani magyarázat szerint a rezsicsökkentés a fő ok.
– A költségeket mindenképpen a magyar adófizetőkkel fizettetik meg. Én nagyon félek ettől a folyamattól. A rezsicsökkentéssel természetesen önmagában nincs baj, szabályozással gyönyörűen meg lehetne mindent oldani. Ezzel szemben a közszolgáltatók veszteségét is velünk pótoltatják ki, míg a „modern városok”, ahol „nagy tételek” vannak, kapnak jó pár milliárdot ellentételezésre. Az nem fog menni, ha mindent az állam akar elvégezni, amikor a világ minden pontján a decentralizáció eredményesen és hatékonyan működik!

– A modernnek nevezett megyei jogú városoknak a kormányfő sok száz milliárd forintos fejlesztéseket ígér, miközben máshol néhány tíz milliárddal a működés is biztosítható lenne.
– Ha csak 50 milliárdnyi közpénzt fordítanának a központi költségvetésből a feladatfinanszírozás kiegyenlítésre és a többségben lévő kistelepülések fejlesztésére, akkor nem fájna senkinek sem a feje.

– Önnek nem okoz fejfájást, hogy szembekerül saját kormányával?
– Elsődlegesen polgármester vagyok, és egy nagy szövetséget vezetek, az önkormányzatok többsége itt van, nekem az ő érdekeiket kell képviselnem. A hatalom, bármilyen színű is volt, a polgármestereket már a kezdetektől fogva nem szerette. Engem Tabon azért választottak meg 2002 óta minden választáson, hogy őket képviseljem, az ő boldogulásukért dolgozzak. Ha kidobnak az ajtón, visszamegyek az ablakon, vagy fordítva. Nincs más választásom. Nem szeretnék szembekerülni a kormányzattal, abszolút a tárgyalóasztal híve vagyok.

– Ha viszont az önkormányzatokat kiüresítik, mit fog mondani annak, aki önhöz fordul?
– Az emberek a polgármestereket keresik meg a problémáikkal. Igenis van bennünk félelem, hogy mire föl ez a nagy központosítás, miért kell mindent elvenni az önkormányzatoktól. Minden helyben megvalósítható közszolgáltatást ott kell hagyni az önkormányzatoknál! A cél, hogy viszonylagosan normál költséggel működő, jó minőségű, a polgárokat kiszolgáló közszolgáltatások legyenek. A politika számára azonban mindenféle átszervezés gátja lett a helyi demokrácia. Nem értem azokat a volt polgármestereket, akik most kormányzati pozícióban vannak. Miért felejtették el, hogy honnan jöttek, miért lettek önkormányzat-ellenesek? Ha valaki ennyire mohó, és mindent magára ránt, akkor az előbb-utóbb konfliktushegyekben találja magát, és egyre jobban el fog süllyedni a feladatok súlya alatt.

– Mit tesznek ebben a helyzetben?
– Tüntetni nem fogunk, de kemény tárgyalópartnerei leszünk a kormánynak és a minisztériumoknak. A legkisebb önkormányzati feladatelvételnél is a nyilvánossághoz fordulunk. Új felállásban megalakul az Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsa, amelynek önkormányzati oldalát én vezetem. Konkrét tervekkel megyünk a belügyminiszterhez: mindenről tárgyalni szeretnénk, ami az önkormányzatokat érinti. Nem tájékoztatást, hanem valódi egyeztetést akarunk. Márciusban megalakulunk, és áprilisban lesz az első találkozó, amelyet negyedévente megtartunk. Kérjük, hogy az aktuális államtitkárság mindig készüljön föl, legyen szó bármilyen önkormányzatokat érintő témáról. Legyen az önkormányzati államtitkár társelnökként rendszeres résztvevője a munkának, az érintett területek miniszterei vagy államtitkárai pedig az aktuális téma szerint. Évente egyszer a kormányfővel, a Miniszterelnökséget vezető miniszterrel és a nemzetgazdasági miniszterrel is tárgyalni akarunk.

– Mitől lesz csodafegyver ez az új fórum?

– Szépen lassan elfogyott körülöttünk a levegő. Vagy lépünk, vagy ránk lépnek. Ha a kormányzat nem támaszkodik az önkormányzatokra, nagyon rosszat tesz magával. Hiszünk benne, hogy a folyamatokat befolyásolni tudjuk még. Nem vagyunk sem a költségvetés, sem pedig a politikai hatalom ellensége. Azt szeretnénk, hogy a közszolgáltatások rendszere a lehető legstabilabb és legkiszámíthatóbb legyen minden állampolgár számára, a kormány megelégedésére. Fontosnak tartjuk, hogy a kormányzat ismerje fel, hogy a helyi erők hatékony megoldó képessége és öntevékenysége nélkül nem tud működni fenntartható módon az ország.

– Lassan elfogynak az önkormányzatok feladatai. Az oktatás és az egészségügy után most éppen a közszolgáltatások kerülnének át az államhoz, de mennyire vehető komolyan az a hír, hogy a kormány megszüntetné az önkormányzatokat?
– Amikor az első szabadon választott magyar Országgyűlés 1990-ben megalkotta az önkormányzati törvényt, akkor egy teljesen normális, demokratikus berendezkedésű országot képzeltek el. A kétpólusúnak is nevezett demokráciában az egyik pólus a helyi, a másik pedig a központi szint. Ezekhez 26 éve adtak feladatot, forrást, szétválasztották a rendszerváltozás előtti egypólusú rendszert, ahol a pártközpontban dőltek el a dolgok, a tanácsok meg végrehajtók voltak. Most pedig 2010 óta szép lassan ismét egypólusúvá alakulhat a „demokrácia” – mondta a Magyar Nemzetnek a Magyar Önkormányzatok Szövetségének elnöke.

– Biztos ebben?
– Ennek minden egyes lépése, folyamata tetten érhető. Azért baj ez, mert nem pártpolitikailag kellene az önkormányzatok helyét meghatározni. A lényeg az, hogy van, amit alsó szinten, a településeken, van, amit szintén önkormányzatnál, középszinten: régióban vagy megyében lehet ellátni a leghatékonyabban, míg az átfogó, országos kérdéseket központilag kell kezelni. De azt nekem – ennyi tapasztalattal a hátam mögött – ne mondja senki, hogy minden feladatot az államra kell bízni, és akkor minden jó lesz. Pont azt a rendszert bontottuk le 1990-ben, ahol az államé volt a meghatározó szerep.

– Később azonban a balliberális kormányok egyre több terhet és feladatot róttak az önkormányzatokra.
– Megkezdődött az állam kivonulása a finanszírozásból. A Belügyminisztérium szerint tíz év alatt csaknem ezer milliárd forintot vontak ki az önkormányzati rendszerből, ezen belül a közoktatásból. Ez a „kivéreztetés” volt többek között az oka az eladósodásnak és annak, hogy a közoktatás feladatait több településen sem tudták ellátni. A kistelepülések egy része már önként szabadult volna a kötelezettségtől. Most a Klik kudarca a legjobb példa arra, hogy mégis hatékonyabb, ha a közoktatás fenntartói feladatait helyben látják el, és nem a központban.

– A Fidesz–KDNP első kétharmados győzelme után viszonylagos egyetértés alakult ki az új önkormányzati törvényről. Ez is a visszájára fordult?
– Kétségkívül a kormánypártok kétharmados többsége tette lehetővé az önkormányzati törvény megváltoztatását, amire volt igény, hiszen több szempontból is korszerűsítésre szorult. Viszont azután, a feladatfinanszírozás bevezetésével közel 150 milliárd forint újra kikerült a rendszerből. Az államhoz átvándorló feladatokra ugyanis a korábban rájuk költött összegeknél többet vettek el. A településektől elvonták a személyi jövedelemadót és a gépjárműadó 60 százalékát is. Ennek az eredménye, hogy bár uniós pályázatokkal sok fejlesztési pénz került az önkormányzatok egy részéhez, a működési problémák összességében a mai napig megvannak.

– Pedig az állami adósságátvállalásnak az volt a fő mottója, hogy a településeknek ezután már csak a fejlesztésekre lesz gondjuk.
– Mint mondtam, az adósság azért keletkezett, mert az állam kivonult az önkormányzatok finanszírozásából. Ezért kellett konszolidálni, ami jó döntés volt. A települések saját forrásai elapadtak, gyakran működési hitel felvételére kényszerültek. Sok önkormányzatnak – saját bevétel híján – szintén kölcsönre volt szüksége az uniós pályázatok önrészeihez. Volt, ahol pénzintézeti tevékenységet is folytattak a felvett hitellel, ami tilos. A MÖSZ javaslata ezért az volt, hogy a konszolidációt csak a teljes hitelállomány átvilágítása után kezdjék meg. Ez bizonyára az „idő rövidsége” miatt nem történt meg, az adósságokat két ütemben konszolidálták.

– Ezzel átmeneti időre, de mégiscsak levegőhöz juttatták az önkormányzatokat.
– Csakhogy ez a gazdálkodási felszabadultság nem sokáig tartott, mert az állam az átvállalt éves törlesztőrészleteknél még nagyobb kötelezettséget rótt az önkormányzatokra. Gödöllőn 350 millió forinttól szabadultunk meg, ellenben több mint 500 milliós terhet raktak ránk, legutóbb a nem rászorultsági alapú, ingyenes gyermekétkeztetés 50 milliós kötelezettségét.

– Most a közműszolgáltatások központosítása jön.
– Hatástanulmány nélkül és kidolgozatlanul. A hulladékgazdálkodás területén például az állami befolyás növelése azt eredményezi, hogy egy, az idén januárban az önkormányzati társaságok munkájának koordinálására létrehozott központi cég számlázza ki áprilistól a szemétdíjat 2,5 millió állampolgárnak. Később átvennék a helyi cégek működtetését is.

– A központ szállítaná el az ország szemetét?
– A baj csak az, hogy az elmúlt időszak intézkedései – díjstop, telefonadó, tranzakciós adó, útdíj, lerakási adó és végül a bevezetett rezsicsökkentés – következtében a nonprofit cégek egyharmada folyamatos veszteséget termel, kétharmada pedig nem tudja felhalmozni a kötelező amortizációs és rekultivációs forrásokat. Az államnak legalább 50-60 milliárd forinttal be kell szállnia, ha a rendszert biztonságosan akarja üzemeltetni. Hasonló a helyzet a távhőnél, ahol ma már együttesen 70-80 milliárdos állami támogatásra szorulnak az ugyancsak nonprofit társaságok. Azt pedig elképzelni sem tudom, hogy a legújabb ötletüket, a közétkeztetés központosítását miként hajtják majd végre.

– Schmidt Jenő, a TÖOSZ elnöke nagy reményeket fűz az új érdekegyeztető testülethez, a Önkormányzatok Nemzeti Együttműködési Tanácsához. Ön szerint elérhető változás a tárgyalóasztalnál?
– Az önkormányzati rendszert „leírták”. Látszategyeztetéseket tartanak, de tüntetni ezután sem megyek. Egy választott vezető tegye a dolgát, vagy ha nem tudja, álljon föl. A MÖSZ közgyűlésén most megalakítottuk a polgármesteri tagozatot, amelyhez bárki csatlakozhat, az is, aki nem tagja a MÖSZ-nek. Ennyit próbálunk tenni a hatékonyabb érdekérvényesítésért.

– A Fidesz jobboldali, konzervatív pártként korábban kiállt az önkormányzati értékek mellett. Mi lehet a mostani fordulatnak a vége?
– A jelenlegi kormány önkormányzatokkal szembeni gyakorlata egyértelműen a korábbi tanácsrendszer mechanizmusait idézi. A túlzott centralizáció miatt a feladatellátás hatékonysága egyértelműen és nagymértékben romlik.

– Egy ilyen leépített önkormányzati rendszerben látná értelmét 2019-ben újra indulni a polgármesteri tisztségért?
– Erről még nem döntöttem, de igazán sok kedvem nincs hozzá. Ha ilyen mértékben üresítik ki és helyezik gyámság alá az önkormányzatokat, ahhoz nem szívesen asszisztálok. Én tenni akarok, menni előre. Ma a polgármesterek nagy része kiszolgáltatott, és az általuk vezetett települések finanszírozása egyre inkább a pártpolitika hozzáállásától függ. Mindezen csak egy új politikai erővel lehetne változtatni.