Alig néhány erdőnk élte túl a fakitermelés évszázadait

Erdőségeink alig két százalékát teszik ki az élővilág megőrzése szempontjából kulcsfontosságú idős erdők.

A napokban nyilvánosságra került az is, hogy a Nemzeti Közszolgálati Egyetem épülő tömbje miatt a korábbi több mint száz egyed után újabb 145 fát vágnak ki az Orczy parkban, a Ludovika Campuson. (MN)

Az ország idős erdeinek fele a Bükk hegységben található. Jelentősebb állományokat lelni még a Magas-Bakonyban, a Mecsekben, a Vértesben, a Zempléni-hegységben és a Börzsönyben, valamint a főváros kirándulóerdeiben, különösen a Normafa környékén. Sok tájegységben azonban mára nem maradt egyetlen öreg erdő sem. Hihetetlen, de a Gemencen, az ország legnagyobb ártéri erdejében két 120 évnél idősebb erdő élte csak túl a fakitermelések évszázadait. A sík vidékeken a korábbi évszázadok mezőgazdasági célú erdőirtásai után alig maradt hírmondó. Helyüket nagyrészt a XX. században telepített faültetvények, fenyvesek, akácosok, nemesnyárasok foglalják el.

A kocsányos tölgyesek – Alföldünk egykori ékességei – mára kritikus mértékben megfogyatkoztak. Ennek ellenére az alig 1800 hektárt kitevő 120 évnél idősebb állományaik majdnem teljes területén fakitermelés folyik, döntően tarvágás. A legidősebb alföldi tölgyeseink, hegyvidéki bükköseink faanyagként történő hasznosítása nemcsak a biológiai sokféleség védelmét veszélyezteti, hanem alapvető közjóléti értékek megsemmisülését jelentheti. Jelenleg erdőterületünk több mint 95 százalékán zajlik fakitermelés. Az idős erdők helyzete is jól tükrözi, hogy a faanyagnyerés szempontjai Magyarországon meghatározó módon érvényesülnek – véli a WWF.

– Magyarországon ma már nincsenek őserdők, és a Kárpát-medencében is legfeljebb ötven található, ami azért nagy gond, mert ezek a rengetegek kiválóan alkalmasak tudományos kutatások, természetes folyamatok vizsgálatára, emiatt képviselnek nagy értéket – ezt már Lenkei Péter természetvédelmi mérnök mondta lapunknak. A Levegő Munkacsoport környezeti tanácsadó irodájának vezetője közölte: a kutatások arra is rávilágítanak, hogy a természetes, illetve nagy fajgazdagságú erdők jobban ellenállnak a klímaváltozásnak, a szélsőséges időjárási viszonyoknak.

A természetvédelmi mérnök elmondta, biológiai sokféleségük miatt a vegyes korú erdők a legideálisabbak, olyanok, ahol az erdőgazdálkodó csak úgynevezett szálalóvágást végez. (Ilyen esetben a faállományt szálanként termelik ki 30-60 éven át, úgy, hogy közben az idős fákról lehulló magokból megeredt facsemeték sűrű, zárt fiatalost hoznak létre.) Ha ezek a ligetek nagyvárosok közelében helyezkednek el, társadalmi hasznuk tovább nő, ami meghaladja a kitermelhető fa értékét, mivel a városi klímát jelentősen javítják, s rekreációra is ideálisak.

A szakember szerint olyan állami támogatási rendszer bevezetése volna ideális, amely támogatja az erdőgazdálkodókat, akik vállalják, hogy öreg erdőket is meghagynak. Ez esetben a támogatás fedezhetné a fa minőségromlásából fakadó esetleges bevételkiesést.