„Egy év telt el, mióta »meghirdettem« a Fekete ruhás hétvégéket. Nem vagyok politikus. Nem vagyok egészségügyi vezető. Ember vagyok. Nő vagyok. Anya vagyok. Ápolónő vagyok. Csak egy ápolónő, aki megpróbálta a lehetetlent” – írta szombat reggeli blogbejegyzésében Sándor Mária. (A teljes bejegyzést itt olvashatja el.)
Hozzátette, nem tartozik azok közé, akik nem tudnak visszalépni és nem tudják elismerni – megbuktak. „Szégyellem, hogy egy olyan országban kell élnem, ahol az ország vezetése mindent fontosabbnak tart, mint maga az ember! Ezt a csatát bebuktam. Egy év telt el. Feladom” – fogalmazott.
Mint írta: „Én szégyellem, hogy elfáradtam. Elnézést kérek, de csak egy ápolónő vagyok. (...) Megtaláltok, ha segíthetek, de elöl menni már nem tudok. Túl sokat vesztettem.” Ugyanakkor megígérte, hogy ott lesz mindenhol, „ahol az igazságért állnak ki a jó emberek”, ahol „Magyarország a szabadságharcát vívja a rajta uralkodó gonosz felett”.
„Köszönöm szépen a Társaimnak a kitartást (pihenhettek), köszönöm szépen a hiteles médiának a tudósításokat és köszönöm szépen Magyarország, hogy értettétek, miért indultam. Mindent köszönök, de célom nem értem el. Bocsánatot kérek! Szeretlek Kolléganők és Kollégák, de a korrupciót legyőzni nem tudom” – búcsúzott a poszt végén.
A harcos kiállásáról híres ápolót tavaly ismerhette meg a szélesebb közvélemény, miután a Péterfy Sándor utcai kórház koraszülöttosztályának dolgozójaként az RTL Klub Házon kívül című műsorában beszélt a kórházakban tapasztalható nehéz helyzetről, eszközhiányról, folyamatosan csúsztatott túlórapénzekről, valamint arról, hogy a nővérek gyakorlatilag másodállásból mennek fáradtan dolgozni reggel hatra, és alig állnak a lábukon a műszak végén. Legutóbb a Tanítanék mozgalom március 15-i demonstrációján lépett színpadra.
Sándor Mária a Magyar Nemzetnek adott tavalyi interjújában is elmondta, mekkora bajt idézhet elő, hogy a nővérek érzik a leginkább kizsigerelve magukat. Portrénkat itt olvashatja el.
