A szakember figyelmeztetett: leszűkíteni a gyermekbántalmazást édesapa és a gyermek viszonyára olyan megkülönböztetést jelent, ami messze áll a gyermekek érdekeitől. Sófi leszögezte: egy, a gyermekek életminőségével foglalkozó szervezetnek egészen másfajta segítő hozzáállással kellett volna megközelíteni a problémát, úgy, hogy az ne verjen éket az édesapák és az édesanyák közé.
Arról is beszélt: a jelenlegi információk alapján a bántalmazások legalább 85 százaléka ki sem derül, így sem a gyermekek, sem maguk az elkövetők (akik bizonyos szempontból beteg, lelkileg sérült emberek) nem kapnak segítséget. Felhívta a figyelmet arra is: nem csupán fizikai bántalmazást jelent a családon belüli erőszak, ennél sokkal többször fordul elő érzelmi bántalmazás, lelki abúzus. Ilyen például a manipuláció, a kihasználás, és nem csupán családon belül, hanem a gyermek más kapcsolataiban is. – Ezek hatására gondolkodási zavar, hangulatváltozások alakulhatnak ki, megnehezítve, vagy akár ellehetetlenítve a gyermek hétköznapjait. A bántalmazott gyermekek magukba fordulhatnak, kisebbrendűségi érzésük alakulhat ki, de az is előfordulhat, hogy továbbviszik a mintát, és maguk is bántalmazóvá válnak. Sokszor önértékelési zavar, depresszió alakul ki bennük, s nem kizárt, hogy felmerülhet az öngyilkosság gondolata is – fejtette ki.
Nem fogadható el a bocsánatkérés a magyar UNICEF-től, amely szerint csupán félreérthetők voltak kampányfilmjeik, s csupán emberi mulasztás történt, hogy a mozikban is levetítették ezeket. Mert bár a mozikban talán már nem láthatók, továbbra is fennáll az „emberi mulasztás”.
Az UNICEF honlapján a bocsánatkéréskor is megtalálható ugyanis az a gyerektapasz, amelyet az apák által elkövetett verés ellen érdemes használni, s amelyet OMV-kutaknál még tegnap is meg lehetett vásárolni. Az embertelen érzéketlenség talán nem véletlen.
