Csupán néhány területen pályázhattak idén új férőhelyek állami finanszírozására a szociális szolgáltatók. A legtöbb, a rászorulók számára elengedhetetlen szolgáltatásra egyetlen befogadható kapacitást sem hirdetett meg az Emberi Erőforrások Minisztériuma (Emmi), vagyis új férőhelyeken nem finanszírozzák az ellátást. A szociális szférában egyedül a fogyatékkal élők otthoni ápolását és szállítását segítő támogató szolgáltatások és a pszichiátriai betegeknek, valamint a szenvedélybetegeknek biztosított közösségi alapellátások területén adott lehetőséget a fejlesztésre a szaktárca. A legfrissebb keretszámokból azonban kiderül, hogy bár még közel nyolc hónap van hátra az idei esztendőből, már be is teltek a meghirdetett férőhelyek, vagyis a szociális szférában a 2016-os év hátralévő részében egyetlen új férőhelyet sem lehet létrehozni.
A támogató szolgálatokat működtető szolgáltatók országszerte összesen 198 ezer feladatmutatóval növelhették kapacitásaikat. Bővítésre csak a fővárosban, valamint nyolc megyében (Bács-Kiskun, Baranya, Csongrád, Fejér, Nógrád, Pest, Somogy, valamint Tolna megyében) volt lehetőség. Támogató szolgáltatás esetén egy feladategységnek számít minden halmozottan fogyatékos vagy autista rászoruló segítésével eltöltött 40 percnyi, míg más gondozottak esetén egyórányi időtartam, a rászorulók szállítása esetén pedig minden megtett öt kilométer. A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) legfrissebb adatai szerint egyébként a támogató szolgálat keretei között 2014-ben 14 ezer fogyatékkal élő embert láttak el, 4,8 százalékkal kevesebbet, mint 2013-ban, és negyedével kevesebbet, mint öt évvel korábban. A támogató szolgálatok segítségében jelenleg a magánháztartásban élő fogyatékosok alig 4 százaléka részesül.
A pszichiátriai betegek közösségi alapellátása esetében összesen 434 új gondozottat lehetett felvenni országszerte, míg a szenvedélybetegek ellátása keretében 560 fővel lehetett növelni a létszámot. Az alapellátások szintén az érintettek otthoni életében próbálnak segítséget nyújtani annak érdekében, hogy a rászorulónak esélye legyen visszatérni a hétköznapi életbe, és ne szoruljon tartós bentlakásos ellátásra.