Pukli kilép a Tanítanékból

„Nem vagyok a baloldal messiása” – mondja a Teleki Blanka Gimnázium igazgatója.

– Arról volt szó, hogy ősszel radikális üzemmódba vált a Tanítanék Mozgalom, ehhez képest legutóbb akkor lehetett önökről hallani, amikor a kormánypárti médiának arról nyilatkoztak (Pilz Olivér is), hogy nem kívánják eltávolítani az Orbán-kormányt. Működik még egyáltalán a mozgalom?
– Már február végén is arról beszéltem a sajtóban, hogy korábban a Fideszre szavaztam, de csalódtam. Talán azért kapták fel most sokan a fejüket, mert mindezt a Magyar Időknek is elmondtam. Fontosnak tartom megjegyezni, hogy nem vagyok más ember, mint amikor elindultam ezen az úton. Próbáltam menet közben is hangoztatni, hogy nem vagyok a baloldal messiása, és ne várják azt tőlünk, a Tanítanék Mozgalomtól, hogy majd mi megbuktatjuk az Orbán-kormányt. A célunk az oktatási rendszer megreformálása és az újraépítése az alapoktól. Ha Orbán Viktor nem hajlandó megreformálni az oktatást úgy, ahogy az szükséges volna, akkor ebbe bele fog bukni. Ez egy törvényszerű következmény lesz.

– Önálló megmozdulásaik mostanában nem voltak, de annak ellenére, hogy állítólag nem elsődleges céljuk a kormánybuktatás, mégis csatlakoztak a menedékkérők befogadása mellett állást foglaló szeptember 30-i, Lásd meg az embert! nevű, többek közt Alföldi Róbert nevével fémjelzett demonstrációhoz. Ennek például mi köze az oktatás megreformálásához?
– Azt gondolom, nem jó irány, hogy a Tanítanék csatlakozott a megmozduláshoz. Ha szervezetként kiállunk egy ilyen átpolitizált, irtózatosan megosztó ügy mellett – és teljesen mindegy, hogy magánemberként mit gondolunk a kérdésről –, akkor rengeteg támogatót veszíthet a mozgalom, és az emberek szép lassan ki fognak hátrálni az oktatás ügye mögül. Épp ezért én az elejétől kezdve jeleztem, hogy nem kívánok részt venni ebben, mert ez a mozgalom végéhez fog vezetni. Ott az oktatás ügye, azt kell elsősorban képviselni. Vannak természetesen olyan társadalmi ügyek, amelyek mellé kell állni, például az egészségügy, ami szintén a közszférához tartozik. Amiatt sem tiltakoztam, hogy a Városliget-projekt ellen, a fák megvédése érdekében álljunk ki, mert ez társadalmilag nem olyan megosztó és nem veszélyezteti a mozgalom létét.

– Mégis, a Tanítanék most már beállt a migránsügy mögé.
– Igen, egyedül maradtam ebben a kérdéskörben, én voltam az egyetlen, aki nem szavazta meg, hogy részt vegyünk benne. Így elhatároztam azt is, hogy a sorozatos félreértések és másként gondolkodás kapcsán nem biztos, hogy jó lenne hosszú távon, ha továbbra is az én nevemmel kötnék össze a Tanítanék Mozgalmat.

– Ez mit jelent?
– Azt, hogy megírtam a Tanítanék tagjainak, hogy kiszállok a mozgalomból. Nem azért, mert szeretném abbahagyni a küzdelmet az oktatásért. Pont azért, mert folytatni szeretném, de kizárólag a mellett az ügy mellett, amely mellett eredetileg elköteleztük magunkat. Visszaolvastam a Tanítanék korábban megfogalmazott céljait, ezekből egyelőre semmit nem értünk el. Én azt ígértem az elején, hogy addig megyek, amíg át nem töröm a fejemmel a falat. De ezt nem minden ügyben szeretném megtenni, csak abban, amire ígéretet tettem.

– Ez egy végleges döntés?
– Végleges.

– Azon túlmenően, hogy a Tanítanék csatlakozott a migránsok melletti megmozduláshoz, van más előzménye a döntésének?
– A Magyar Idők-interjú miatt is volt egy csörtém a mozgalommal, szerintük összemostam benne bizonyos kérdéseket, szerintem pedig nem így volt. Ezt megpróbáltuk elsimítani egy alkalommal, de úgy vélem, utána is maradt tüske mindenkiben. Egyébként nagyon különbözők vagyunk. A Tanítanék Mozgalom erényeként tüntettük fel, hogy sokféle ember van benne, aki sokféleképpen látja a világot, de én nagyon egyedül maradtam a saját gondolatvilágommal.

– Miért baj a sokféleség, ha egy mozgalomnak az a célja, hogy megreformálja az oktatást?
– Ha csak az oktatásért küzdenénk, ez nem lenne probléma.

– Ha most ön kiszáll, és nem lesz több tüntetés az esőben, kockás ingben, akkor hogyan kívánja egy személyben megváltoztatni az oktatási rendszert?
– Ettől még lehet, hogy lesz tüntetés az esőben, kockás ingben, a Tanítanék Mozgalom még szervezhet ilyeneket. Én magam szintén folytatni kívánom a munkát.

– Tehát jön a Tanítanék Mozgalom 2.?
– Ez is lehet, még nem döntöttem el, hogyan folytatom a munkát. De az is elképzelhető, hogy csak a nevem lesz a brand, az elmúlt időszakban azért eléggé elhíresült.

– Akkor konkrét tervek még nincsenek?
– Vannak, de nyilván nem avathatom be, mert akkor a meglepetés az erejét veszti. Fontos számomra az oktatás ügye, de szakmai szempontból. Nem kívánok letérni az útról.

– Ezek szerint egy újabb civil mozgalom bomlik fel a belső ellentétek miatt. Akkor mit vár egy új kezdeményezéstől?
– Ettől szerintem nem bomlik fel a Tanítanék Mozgalom. Magamtól pedig elvárom, hogy továbbra is folyamatosan terítéken legyen az oktatás ügye, maradjon ez napi beszédtéma. És azt is, hogy a támogatók, akik az oktatás ügye mellé álltak, továbbra is tartsanak ki mellette.

– Az oktatás ügye mellett maradjanak, vagy Pukli István mellett?
– Az oktatás ügye mindennél fontosabb. Az mellékes hozadéka, hogy az én nevem is a köztudatba került.

– Még mindig nem gondolkodik politikai karrier építésében?
– Mindennap másképp gondolkodom. Egyik nap így ébredek fel, a másik nap úgy.

– Tehát most már nem zárkózik el. Kapott megkeresést pártoktól?
– Megkerestek, és nemet mondtam mindenre. Nem ez a cél. De akkor is meg fogom találni a helyem, ha ez az oktatásban nem sikerül.

– A kormánytól is megkeresték?
– Nem kerestek meg.

– Akkor azt állítja, hogy nem akar megfelelni Orbán Viktornak.
– Ők nagyon szeretnék ugyan, de nem.

– Még nem esett szó a lényegről, az oktatásról. Mit lát most a legégetőbb problémának?
– A kormány januártól átveszi az önkormányzatoktól az iskolák működtetését is, ám ennek a költségeit iszonyatosan alultervezték.

– Miért? Úgy tudni, 50-55 milliárd forintot szánnak majd erre.
– Ez borzasztóan kevés, kétszer-háromszor ennyi pénzt kéne rá fordítani. A fővárosban biztosan baj lesz az alulfinanszírozottságból. Bizonyos kerületekben – például itt nálunk, a XIV.-ben – csak körül kell nézni, milyen állapotban vannak az intézmények, mennyire nincsenek meg az alapfeltételek.

– Pölöskei Gáborné, a Klebelsberg Intézményfenntartó Központ (Klik) elnöke nemrég arról beszélt, mintegy kétmilliárd forintot fordítottak a tanévkezdéshez szükséges munkálatokra, például 870 millió forint ment iskolabútorok beszerzésére.
– Igen, és azt is mondta, hogy minden iskola megkapta a tavasszal igényelt bútorokat. Mi 600 darab öltözőszekrényt rendeltünk, de egy darabot sem hoztak ki. Azt el kell ismerni, hogy Pölöskeiné jobban átlátja a helyzetet, mint az elődei, de hogy mi lesz az átalakítások eredménye, az a jövő zenéje. Nem értem, miért kell ennyire ragaszkodni a totális államosításhoz, és miért kell a helyi közösségek önrendelkezési jogát teljes mértékben elvenni. De ez csak egy szervezeti kérdés, itt a legfontosabb az, hogy valóban belerakják legalább a GDP hat százalékát az oktatásba. Ha hosszú távon gondolkodna a kormány, akkor az oktatás finanszírozásával kellene kezdeni, hogy 30 év múlva egy fejlett gazdaság működjön az országban. Emellett meg kéne reformálni a pedagógusképzést, és nemcsak toldozgatni-foldozgatni a Nemzeti alaptantervet

– Utóbbin már dolgozik a köznevelési kerekasztal.
– Igen, csak ezt megint hatástanulmányok nélkül, hűbelebalázs módjára fogják bevezetni. De elképesztő az is, milyen káoszt teremtettek a döntéshozók a szakképzésben. Mindenesetre ha nemcsak rövid távú politikai célok vezérelnék a kormányt, tudhatnák, hogy csak az oktatáson keresztül lehet felemelni a nemzetet, máshogyan nem.