Az óbudai Kerék vendéglő pincehelyiségében került sor az avantgárd performanszra hajazó díjkiosztóra: a zöld-fehér kockás abrosszal borított hosszú asztal egyik végén foglalt helyet a bizottság, a másikon körülbelül négy újságíró. A plénum hagyományosan minden péntek 13-án ül össze, és díjazza azt, aki szerintük a leginkább félrevezeti az országot.
A társaság egyébként még megérkezésünkkor is azon polemizált, ki mindenki kaphatná a díjat; egyikük Ungváry Krisztián nevét dobta fel, ám mivel sem ő, sem mások nem emlékeztek arra, hogy a történész mit is mondott, ami miatt kijárna neki a kétes elismerés, végül elvetették az ötletet, és eredményt hirdettek.
„A Magyar Cenzúra Napjának Ünnepélyét Szervező Bizottság kihirdeti: hosszú viták után úgy döntöttünk, hogy Vona Gábor kaphatná a díjat, de mégsem, mert ma már a hazugság sem a régi” – fogalmazott Czakó. Mondanivalóját némi csend követte, majd az egyik bizottsági tag segített értelmezni a helyzetet: „most nem osztunk díjat”, és folytatódott a farkasszemezés a döbbent újságírókkal.
Annyi a hazugság a világban, hogy nehéz dönteni – tették hozzá utána. Később a Hír Televízió kérdésére Czakó elmondta összefüggően a korábbi két mondatot, és pontosított is: bár nem szokásuk indokolni, most nekünk elmondják, azért Vona lett a majdnem díjaztott, mert nem szavazta meg az alaptörvény módosítását. „Csalódottak?” – kérdezte kuncogva, mi pedig lassan szedelőzködni kezdtünk.
„A hazugság intézményesült, így már személyeknek nem érdemes osztani, különben naponta osztogathatnánk a díjat” – tette még hozzá vigasztalólag egyikük a távozóknak, majd arról kezdtek beszélgetni, hogy miért nevezték el tanknak a tankot a britek, illetve hogy honnan eredhet a lajtos kocsi neve. Lajtán túlról! – vágta rá Czakó, majd becsukódott mögöttünk az ajtó.
