Várólistán az életveszélyben lévő betegek

Egyéni helyett közösségi köldökzsinórvérbankok kellenének, míg itthon nagyon kevés a vérképző őssejtdonor.

Annak ellenére, hogy ma már óriási a nemzetközi adatbank és gyakran hamar találnak idegen donort (olyan adományozót, aki nem a beteg hozzátartozója), a vérképző őssejtet igénylő súlyos betegek mégis hosszú várólistákra kerülnek. Az okok között szerepel a pénzhiány, de hazai donoroknak is híján vagyunk, és a máshol már rég megszokott közösségi köldökzsinórvérbank sincs Magyarországon. Így átlagosan csupán három hónap után van lehetőség az életmentő átültetésre a rosszindulatú vérképzőszervi betegségekben (leukémia, limfóma, plazmasejtes daganat) szenvedőknél – tudta meg lapunk.

A legtöbben nem is tudják, hogy egy vérvétellel is adhatnak vérképző őssejtet, a gyenge kommunikáció miatt pedig kevés az országban az „idegen” donor: mindössze hétezer önkéntes van, miközben a világban 29 millió. A hazai leukémiás, daganatos betegek ezért szükség esetén gyakran nem is magyar, hanem külföldi donortól kapnak segítséget.

A kezeléshez vérképző őssejtekre van szükség, amelyekhez ma háromféleképpen lehet hozzájutni: a fagyasztott köldökzsinórvérből, amelyet a gyermek születésekor vesznek le, csontvelőből és vérből, utóbbi talán a legegyszerűbb.

– A köldökzsinórvérből levett őssejteket hazánkban még inkább azért fagyasztatják le a szülők a magánőssejtbankokban, hátha egyszer a jövőben alkalmas lesz számukra valamilyen (nem vérképzőszervi) betegség gyógyítására. Ez azonban a távoli jövő, hiszen jelenleg inkább csak szakmai remények, várakozások vannak – mondta Masszi Tamás hematológus. Ugyanakkor külföldön – Szlovákiában, Ausztriában, Horvátországban, Franciaországban és Angliában is – már léteznek olyan közösségi köldökzsinórvérbankok is, ahonnan vérképzőszervi betegség esetén bárki azonnal hozzáférhet az őssejtekhez. Nálunk azonban ez a gyakorlat egyelőre várat magára. Pedig a világon jelenleg 720 ezer adag lefagyasztott köldökzsinórvér érhető el, amit a közösségi őssejtbankoknak hála bárki igénybe vehet, ha betegsége indokolja.

– A közösségi köldökzsinórvérbankok létrehozása alapvetően nagyon jó kezdeményezés, hiszen előfordulhat, hogy valakinek a saját lefagyasztott őssejtje soha nem kell, de másnak megmentheti az életét. Hazánkban azonban egyelőre csak saját célra fagyasztatnak őssejtet a szülők, a saját költségükre. Pedig ha a rendelkezésre álló donorok között nincs megfelelő, alkalmazhatók a köldökzsinórvérből vett őssejtek is, aminek előnye, hogy azonnal elérhető – mondta Masszi Tamás. Egy köldökzsinórvérből levett őssejt fagyasztásáért és tárolásáért első körben legalább 100 ezer forintot kell fizetni. A saját célra fagyasztás értelme azért is megkérdőjelezhető, mert csekély az esély arra, hogy vérképző betegség esetén a köldökzsinórvér alkalmas saját használatra. A leukémia esetén például hatékonyabb, ha valaki idegen őssejtet kap, mert akkor teljesen új immunrendszert kell hogy felépítsen a szervezete, ami eredményesebb gyógyuláshoz vezethet. A saját immunrendszere ugyanis már megbukott a daganat elleni küzdelemben.

Emellett fontos megjegyezni azt is, hogy ha valakinek betegség miatt szüksége is lesz vérképző őssejtre, számos más módon is hozzájuthat, méghozzá ingyenesen. A betegek ellátását ugyanis a Nemzeti Egészségbiztosítási Alapkezelő – korábbi OEP – finanszírozza, és az idegen donoroknak hála, akkor is megvalósulhat a transzplantáció, ha a beteg nem rendelkezik lefagyasztott őssejttel.

A témával kapcsolatban megkerestük a Krio Intézetet is, amely egy olyan őssejtbank, ami saját felhasználásra tárolja az őssejteket, nem kevés pénzért. Megtudtuk: ha a tulajdonos nem fizeti tovább, azaz nem akarja tovább tároltatni az őssejtmintáját és írásban lemond róla, akkor felajánlhatja a közösség számára. „Ezeket a mintákat azonban változatlanul tároljuk tovább, mert szeretnénk, ha később – egy jelenleg még nem létező – közösségi köldökzsinórvérbankba kerülhetnének és megjelennének az őssejtregiszterben. Jelenleg tehát más betegek számára nem elérhetők, mert a magánbankokban tárolt minták nem kereshetők kívülről” – közölte a Krio Intézet.

Masszi Tamás szerint fontos volna, hogy többen jelentkezzenek őssejtdonornak, ehhez egyrészt szükség van az egyéni akaratra, elköteleződésre, másrészt biztosítani kell a megfelelő vizsgálatok finanszírozását.

A vérből és csontvelőből származó vérképző őssejtek átültetése egyébként mára már nem számít különleges beavatkozásnak, Európában évente negyvenezer ilyen beavatkozást végeznek, Magyarországon 300-400-at. Masszi Tamástól azonban megtudtuk: a nem saját csontvelő-átültetéseket illetően még a visegrádi országokban is csupán a középmezőnyben vagyunk. Lengyelországban és Csehországban is több ilyen transzplantációt végeznek, mint Magyarországon. Az Európai Transzplantációs Társaság 2015-ös adatai szerint tízmillió lakosra számítva ugyanis 219 ilyen beavatkozást listáztak Csehországban, 120-at pedig Lengyelországban. Hazánkban 105, míg Szlovákiában 71 ilyen transzplantáció volt. Vagyis: Csehországban tízmillió lakosra kétszer annyi transzplantáció jutott, mint nálunk, ennek oka pedig leginkább a finanszírozásban keresendő.

A szakember szerint sajnos nem arról van szó, hogy hazánkban vagy Szlovákiában kevesebb az átültetésre váró beteg. Az egyik ok egyértelműen a pénz hiánya, ugyanis hazánkban ma egy előre meghatározott, fix összeg fordítható átültetésekre. Ettől némileg el lehet térni, de nincs túl nagy mozgástere az orvosoknak. – Ha több lesz a beteg, hosszabb a várakozási idő. A gyerekek esetében jobb a helyzet, náluk nem nagyon fordulhat elő, hogy pénzügyi okok miatt nem jutnak kezeléshez – mondta Masszi Tamás.

A szakember egy új eljárásról is beszélt, amelynek segítségével több esély van arra, hogy a családban is találnak alkalmas donort. A beavatkozásból eddig alig néhány tucatot végeztek az országban. A jelenleg is nemzetközi kutatás alatt álló technika azok számára nyújthat segítséget, akiknek sürgősen donorra van szükségük. Az új módszer lényege, hogy már nem csupán az a testvér tud vérképző őssejtet adni, aki a korábbi vizsgálatok alapján egyezést mutatott, az új eljárás szerint most már a részleges egyezés is elegendő lehet. – Ilyenkor a szülők és gyermekek egymásnak kölcsönösen donorai, illetve a testvérek is félazonos donorok lehetnek. Az esélyek így sokkal jobbak: a korábbi 25 százalék helyett már 75 százalék a valószínűsége annak, hogy egy testvér alkalmas donornak. Ez azonban egy jóval komplikáltabb transzplantáció, kizárólag akkor alkalmazzuk, ha már nincs más lehetőség, nem találunk idegen donort sem. Mindenesetre a magyar eredmények ígéretesek – mondta Masszi Tamás. Mint megtudtuk, a beavatkozásból eddig a világon is mindössze néhány ezret végeztek.