Szerdai cikkünkben a Világgazdaságra hivatkozva megírtuk, hogy az állam, azok után, hogy tavaly 2,1 milliárdért visszavásárolta, most hatmilliárd forintot pumpált a Nemzeti Ménesbirtokba. Az is kiderült, hogy a megvásárlás után az egykori állami gazdaság igazgatósági tagjává emelték a korábban zenei műsorvezetőként, majd az MTV intendánsaként és vezérigazgató-helyetteseként is tevékenykedő Rákay Philipet.
Mindezt a Világgazdaság szerint azzal magyarázták, hogy a mintagazdaságként is működő ménesbirtok számára a turizmus fellendítése is fontos feladat. Mivel a lovassport is közel áll Rákay Philiphez, és komoly marketingtapasztalatai vannak, ezen a területen sokat segíthet a mezőhegyesi ménesbirtok felfuttatásában.
A hírt több portál átvette, jellemzően Rákayra kihegyezve, aki ezt nehezményezve nyílt levélben kérte számon az újságírókat a témakezelés miatt. Levelét a 444 teljes terjedelemben közölte.
Rákay Philip hangsúlyozta, azért ragadott tollat, mert mérhetetlenül alacsony színvonalúnak találta mindazt, amit ma jórészt újságírásnak neveznek az újságírók, akik még büszkék is erre.
„Valószínűleg épp ezért veszitek a bátorságot, hogy saját magatokat valamiféle erkölcsi- és szakmai piedesztálra emelve, bármilyen témában, bármikor, bármit leírhassatok, csúsztatva, sejtetve, minden alkalommal valamilyen hátsó szándékot, összeesküvést vizionálva az ügyek hátterében” – szólította meg az újságírókat az igazgatósági tag. „Pedig nem tudtok ti semmit! Még arra is képtelenek vagytok, hogy egy hírnek tisztességesen utánajárjatok!”
Rákay véleménye szerint amit a ménesbirtok ügyében csináltak az újságírók, az „minden, de nem újságírás”. Mindezt arra alapozza, hogy a cikkek csak vele foglalkoztak, és hallgattak arról, „hogy ezt a nagymúltú gazdaságot, amely az Osztrák-Magyar Monarchia idején, évente hatezer katonalovat adott a hadseregnek és amely – valódi kuriózumként – három magyar lófajta bölcsője, az utolsó pillanatban mentette meg a magyar állam”.
Az igazgatósági tag kiemelte, az újságírók valószínűleg azért sem foglalkoznak a ménesgazdasággal, mert az messze van a fővárostól, és az istállószag is zavarná a budapesti szmoghoz edződött orrukat. Hozzátette, a múlt, a hagyományok csupán felesleges nosztalgia a médiamunkások számára, „lényeg, hogy Rákay Philip igazgatósági tag, aki persze nem érthet semmihez, hiszen korábban zenei műsorvezető is volt. Ez aztán az ultima ratio!”
Rákay azt is nehezményezte, hogy a cikkekben a ménesgazdaság dolgozóiról sem szóltak, holott ők „szakmájukban egytől egyig megkérdőjelezhetetlen felkészültségű és tudású emberek, akik igen komoly saját egzisztenciával rendelkeznek, és akik kvázi társadalmi munkában, valóban a jobbító szándéktól és a jó ügy iránti elhivatottságtól vezérelve, a nem létező szabad idejüket áldozva, a saját tapasztalataikat és kapcsolatrendszerüket használva dolgoznak azon, hogy európai szintű mintagazdaság létesüljön Mezőhegyesen.”
Mert szép számmal léteznek még olyan emberek Magyarországon, akik az állami vagyont nem széthordani, hanem gyarapítani akarják – emelte ki. Még akkor is, ez az újságírók cinikus, állandóan gyanakvó, beteges világképébe nem fér bele – tette hozzá.
Zárásként újra hangsúlyozta, a vele foglalkozó újságírók még ahhoz is lusták és mérhetetlenül tehetségtelenek, hogy néha valami újat kitaláljanak. „Mindössze ennyire futja tőletek. Pedig egyszer az életben kipróbálhatnátok, milyen borzongatóan jó érzés építő ügyek szolgálatába állítani az energiáitokat!”
