Az orosz nagykövetség ostromától tartott a BRFK?

Több mint tízmillió forintnyi közpénzbe került, hogy a rendőrség „megvédje” az orosz képviseletet.

Több mint 13 millió forintot költött a rendőrség arra, hogy néhány órára hermetikusan körbezárja a budapesti orosz nagykövetség Andrássy úti épületét.

A BRFK ezt az adatot nem jószántából osztotta meg velünk: közérdekűadat-igényléssel kértük ki az Állítsuk meg Moszkvát! demonstrációt kísérő rendőrségi intézkedések adatait, amelyeket végül kéthetes várakozás után kaptunk meg.

Mint arról a Magyar Nemzet is beszámolt, az orosz befolyásszerzés elleni április 24-i tüntetést eredetileg a nagykövetség előtt akarták megtartani, ám a Budapesti Rendőr-főkapitányság – egy hivatalosan be sem jelentett biztonsági intézkedés részeként – lekordonoztatta a követség körüli utcákat és épületeket. A lapunknak nyilatkozó TASZ-os jogi szakértő, Hegyi Szabolcs szerint ezzel nemcsak a gyülekezési jog mindenkit megillető szabadságjogát korlátozták, de elmulasztották a tájékoztatási kötelezettségüket is, hiszen a területlezárást írásban és lehetőleg előre kellett volna jelezni a nyilvánosságnak.

A tüntetést végül ötven méterre a követségtől tartották meg, aztán ezer résztvevő átsétált a Fidesz Lendvay utcai székházához, amelyet egyébként kettős rendőrsorfal próbált megvédeni. Végig szembeötlő volt az erődemonstrációnak is beillő biztosítás: az Andrássy utat több száz méter hosszan láthatósági mellényt vagy rohamfelszerelést viselő rendőrök „szegélyezték”, és legalább 80 rendőrségi autó, csapatszállító furgon állt a követség előtti szervizúton is.

A BRFK válaszából kiderült, hogy nyolc bevetési csoportban összesen 374 (!) rendőr felügyelte a környéket a néhány órás tüntetés alatt. És hogy miért volt erre szükség?

A hatóság részben a képviselet zavartalan működésének biztosítására hivatkozott, részben pedig az 1965. évi 22. törvényerejű rendelet 22. cikkét idézte: eszerint a nagykövetségek esetében „a fogadó államnak különös kötelessége, hogy minden megfelelő intézkedéssel megvédje a képviselet helyiségeit bármely behatolás vagy kártétel ellen, és megakadályozza a képviselet nyugalmának megzavarását vagy méltóságának megsértését”.

Vagyis – ha jól értjük a rendőrségi üzenetet – a BRFK attól tartott, hogy az egyébként békés, Moszkva helyett az Európai Unió mellett kiálló tüntetők egy váratlan rohammal megpróbálnak majd bejutni az orosz nagykövetség területére, ott rongálni szeretnének – de legalábbis megsértenék a képviselet méltóságát, jelentsen ez bármit, akár magát a tiltakozó akciót is.

Az idézett törvény megkötései egyébként annyira általános jellegűek, hogy ez alapján akár mindennap és minden fővárosi nagykövetség előtt rohamrendőrök százai várakozhatnának, hátha valaki be nem jelentett demonstrációt tart majd a közelben.

A BRFK állítása szerint sem az orosz követség, sem a magyar kormány nem kérte őket a képviselet masszív körbezárására, és technikai segítséget sem kaptak az orosz társszervektől – az épület külső védelméről saját hatáskörben döntöttek.

A rendőrség azonban nem volt mindig ilyen szigorú. Kilenc évvel ezelőtt még a BRFK sem látott különösebb biztonsági kockázatot abban, hogy demonstrációt szervezzenek az orosz követség elé: 2008. augusztus 15-én így Deutsch Tamás és Szalay-Bobrovniczky Alexandra is szabadon tiltakozhatott Oroszország grúziai bevonulása ellen, 25-én pedig a Fidelitas szervezett ugyanide tiltakozó megmozdulást.

Szijjártó Péter – aki külügyminiszteri pozíciójában mindent megtesz az orosz–magyar baráti kapcsolatokért – még ellenzéki Fidelitas-elnökként kemény szavakkal bírálta Grúzia orosz lerohanását. Akkor úgy vélte, a magyar kormánynak konkrét állásfoglalást kell tennie a Grúziában kialakult, tarthatatlan helyzettel kapcsolatban. Az oroszok ugyanúgy kezelték Grúzia megszállását, mint azt tették 1956-ban Magyarországgal – mondta a 2008-as tüntetésen.