Hiába adták be panaszukat a Fradi-szurkolók

Csak tavaly több mint ezer ügyet kellett kivizsgálnia az Egyenlő Bánásmód Hatóság munkatársainak.

Nem vették figyelembe a gluténérzékeny gyermekek diétáját, nem gondoskodtak a fogyatékkal élő gyermek megfelelő fejlesztéséről, megtiltották, hogy ingatlanokat adjanak el romáknak – ilyen és ehhez hasonló ügyekkel fordultak tavaly az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz (EBH) a szervezet tavalyi munkásságáról szóló, lapunk által megismert beszámoló szerint. A dokumentumból kiderül: a hatóság munkatársai tavaly sem unatkoztak: 2016-ban összesen 1017 szakmai ügyben kellett eljárniuk.

Jelentésükben több konkrét esetet is közzétettek, feltehetően az érintettek személyiségi jogai miatt anonimizálva. Volt, ahol nem adtak helyt a panaszosok kérelmének, például hoppon maradtak azok a fociszurkolók, akik sérelmezték, hogy csak akkor léphetnek csapatuk sportlétesítményébe, ha vénaleolvasó szkenner segítségével azonosítják magukat. (Ebben az esetben nyilvánvalóan a Ferencváros szurkolóiról van szó, hiszen a 2014-ben átadott Groupama Aréna vénaszkenneres beléptetőrendszere ellen tiltakoztak a fanatikusok.) A hatóság szerint viszont „nyilvánvalóan nem befolyásolja ( ) alapjaiban az egyén mindennapi létét az sem, hogy melyik csapatnak szurkol, az az egyén döntésén alapuló, nem megváltoztathatatlan jellemző, fennállása nem szükségszerű, és jellemzően látható jegyei sincsenek”. Így visszautasították a drukkerek panaszát. Bár a szurkolók kérték a határozat bírósági felülvizsgálatát, ott sem jártak több szerencsével.

A bíróság többek közt azzal érvelt az érintetteknek: „egy focicsapat iránti mély elköteleződésből fakadó támogató kijelentésük mögött nincs komplex eszmerendszer”, vagyis a szurkolók által hivatkozott véleményt nem tekintették olyannak, amit a jogalkotó védelemben akart részesíteni.

Egy másik ügyben az édesapjuk által képviselt kiskorú kérelmezők, akik egyházi iskolába jártak, azt nehezményezték, hogy nem kaptak az állami fenntartású iskolák diákjai számára felajánlott ajándék cirkuszjegyből, pedig kitűnő tanulók voltak. Emiatt a jegyeket felajánló cég és a köznevelési intézményeket fenntartó központ ellen éltek panasszal, mert úgy vélték: vallási meggyőződésük miatt sértették meg velük szemben az egyenlő bánásmód követelményét. Ám a hatóság többek közt azt a következtetést vonta le: a gyermekek vallási meggyőződése és aközött, hogy nem jutottak ingyenes cirkuszjegyhez, nem mutatható ki ok-okozati összefüggés.

Máskor is fordultak az EBH-hoz gyermekeket ért jogsérelem miatt. Volt olyan eset, melyben az egyik fővárosi kerület önkormányzata ellen benyújtott panaszban azt sérelmezték: az ételérzékenységben szenvedő gyermekek számára nem biztosítják a gluténmentes étrendet az iskolában. Az érintett önkormányzat többek közt azzal védekezett:

az ilyen étrend előállítási költsége az alapanyagok árában mutatkozó többszörös árkülönbözet miatt számottevően nagyobb, mint más diéták vagy a normál étrend.

Ráadásul speciális konyhatechnológiai felkészültséget igényel, ezért ha a gluténmentes étkezést azonos áron kínálnák, az a normál, illetve más diétás étrendű gyermekeket érintené hátrányosan. Ám ezek a magyarázatok nem hatották meg az EBH-t, főleg mert az érintett önkormányzatra korábban már érkezett hasonló panasz, miután a kerületi óvodákban sem tette lehetővé a gluténmentes étrendet. Végül a hatóság megtiltotta a jogsértő magatartást, az önkormányzatnak a végén pedig mégiscsak sikerült megoldania, hogy legyen gluténmentes étkeztetés a kerületi nevelési-oktatási intézményekben.

A gluténmentes étkezés máshol is problémát jelentett, így emiatt érkezett további panasz a hatósághoz. Eszerint egy vidéki település önkormányzata sem gondoskodott a panaszos lisztérzékeny gyermeke számára a diétás konyháról. Így arra is volt példa, hogy a gyermek egy hétig egyáltalán nem tudott óvodába járni, miután az intézmény vezetője csak az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat véleményének beszerzése után engedélyezte, hogy a szülő az otthon elkészített ételt bevigye az óvodába. Végül a hatóság elrendelte, hogy az önkormányzat gondoskodjon a megfelelő étrendről.

Több alkalommal fordultak az EBH-hoz amiatt is, hogy fogyatékkal élő gyermekek szenvedtek hátrányt tanulmányaik során. Utóbbi esetek sajnos gyakorinak mondhatók, nemrégiben jelentésében Székely László ombudsman hívta fel rá a figyelmet:

a magyar állam jelenleg nem tesz eleget a kiszolgáltatott, súlyosan és halmozottan fogyatékos tanulók megfelelő színvonalú és hozzáférhető oktatásával kapcsolatos alkotmányos feladatainak.

Miután a helyzetet országszerte szakemberhiány súlyosbítja, nem meglepő, hogy az Egyenlő Bánásmód Hatósághoz érkezett olyan panasz: egy nagyothalló gyermeknek az általános iskola a 2014/2015. tanév második félévétől nem teszi lehetővé a szakértői véleményben előírt heti négy óra fejlesztést. Az érintett iskola elismerte, hogy szakemberhiány miatt 2015 szeptemberétől valóban nem tudták biztosítani a foglalkozást. Az eset csak egy évvel később oldódott meg; az intézménynek csak 2016 szeptemberétől sikerült találnia megfelelő végzettségű gyógypedagógust.

Ugyancsak rendszerszintű problémát jelent, hogy sok helyen nincs megoldva a fogyatékos gyermekek szállítása. Emiatt tett panaszt az EBH-nál az az édesanya is, aki nehezményezte, hogy az önkormányzat nem gondoskodik két autista gyermeke óvodába szállításáról. Bár a helyhatóság azt ígérte, kisbusz vásárlásával oldják meg a gyermekek utaztatását, ez 2015 szeptemberétől sem történt meg, ugyanis az autó elromlott. Az ügy megoldására ez esetben is hosszú hónapokat kellett várni, ám végül az önkormányzat vállalta, hogy 2016 márciusától lehetővé teszi az óvodába szállítást saját támogatószolgálata révén.

Az EBH-hoz érkező esetek között visszatérő probléma a romák diszkriminációja. Egyik esetnél például

a polgármester a települési önkormányzat lapjában a helyi ingatlanárakkal kapcsolatban megjelentetett cikkében arra kérte a helyieket, hogy más településekről érkező roma nemzetiségű lakosoknak ne adjanak el ingatlanokat.

Ráadásul az írás azt sugallta, hogy az érintett romák eleve nem lehetnek rendszeres keresetű személyek, és ha részletre vásárolnak ingatlant, nem fizetik ki a vételárat. Az EBH azt állapította meg, hogy kijelentéseivel a polgármester megvalósította a zaklatás tényállását a roma nemzetiséghez tartozó személyek ellen, így többek közt 100 ezer forintos bírsággal sújtották.