Csupán ez alapján nehéz véleményt alkotni az ügyről, mert az ítélet takarhat súlyos bűncselekményt is, de legtöbbször (ám nem feltétlenül) – a nyilvántartásban feltüntetett – „sexual battery” fogdosást jelent, a minősített eset pedig Tennessee törvényei szerint jár, ha a sértett 13 éven aluli.
A szövetségi bevándorlási jog alapján azonban a minősített esetek automatikusan maguk után vonhatják az állampolgársággal nem rendelkező lakosok kitoloncolását. Hogy itt ez történt-e, és ha igen, miért kellett ezt évekkel később úgy végrehajtani, hogy egy évtizedeken át az Egyesült Államokban élő idős embert a semmibe toloncoljanak vissza, még számunkra sem teljesen érthető. Szintén nem elképzelhetetlen, hogy Párdi az ítéletben foglaltaknak nem tett eleget (ő például kérdésünkre azt mondta, az ítéletben szerepelt a gyerekektől való távol tartása). Az is tény, hogy Tennessee állam az említett adatbázisba bekerülőknek szigorú és rendszeres regisztrációs kötelezettséget ír elő.
Párdi Sándor ügye egyelőre egy rossz krimihez hasonlít: papírok nélkül, állítása szerint amerikai kísérettel érkezett meg Budapestre (amerikai papírjait elvették tőle, amikor kiléptették az országból). Hogy előtte mi történt, ennek kiderítése a feladat. Sokat segítene, ha a magyar külügyminisztérium, amelynek még első cikkünk megjelenése előtt elküldtük kérdéseinket, majd szombaton és vasárnap ismételten több csatornán is, illetve határozottan jeleztük nekik, hogy válaszokat várunk, végre reagálna megkeresésünkre. A washingtoni magyar nagykövetség többszöri levélváltás után pénteken a külügyhöz irányított minket, jelezve, hogy a minisztérium magához vonta a válaszadást, hiába is rendelkeznek az ügyről részletes információkkal. A magyar külügy azonban azóta hallgat.
