Miért toloncolták Magyarországra Párdi Sándort?

A magyar férfi szerepel Tennessee állam szexuális elkövetőket listázó adatbázisában.

Vajon hogyan lehetséges, hogy több évtizedes ott-tartózkodás után az amerikai hatóságok hazadeportálnak egy 1956-ban Magyarországot elhagyó, ma már a nyolcvan felé járó férfit? Ezt a kérdést feszegette a szombati Magyar Nemzet címlapsztorija (Amerikából hazatoloncolt ’56-os) – elsősorban magának az érintettnek a beszámolója alapján.

Párdi Sándor lapunknak azt állította: évtizedek alatt állampolgárságot sosem szerzett az Egyesült Államokban, mert mint mondta, „hülye” volt, de nem is volt rá szüksége, mivel megszerzett zöldkártyájával enélkül is zavartalanul élhetett ott. Aztán – a történetet leegyszerűsítve – arra eszmélt, hogy mivel a kártyával kapcsolatos regisztrációs kötelezettségeit elmulasztotta, pár héttel ezelőtt Magyarországra toloncolták, ahol nem ismer senkit, és nincs hova mennie.

Csakhogy Párdi Sándor nem említett újságírónknak egy olyan tényt, amely más megvilágításba helyezheti történetét. Nevezetesen, hogy jelenleg is szerepel Tennessee államnak a regisztrált szexuális elkövetőket nyilvántartó adatbázisában. Cikkünk szombat reggel már megjelent a nyomtatott napilapban, amikor ezzel a ténnyel szembesültünk (az online változatát azonnal frissítettük az új információkkal).

Párdi Sándortól megkérdeztük, milyen ügy miatt szerepel ebben az adatbázisban, és hogy ez összefüggésben állhat-e kitoloncolásával. Válasza szerint egy születésnapi partin dolgozott, ahol kislányok fenekére csapott rá, és ebből jóval később ügy lett. Úgy fogalmazott, „nagyon szégyelli”, hogy ezt az esetet nem említette riporterünknek, de továbbra is kitart amellett, hogy kitoloncolásának ehhez „valószínűleg” nincs köze.

Ezt most már nem tudjuk bizonyosan állítani.

Hangsúlyoznunk kell, hogy a konkrét bírósági ügyről egyelőre csak igen alapvető információkkal rendelkezünk. Több szálon is elindultunk, hogy olvasóink tájékoztatása és a tisztánlátás érdekében minél több adat birtokában legyünk, de egyelőre több a kérdés az ügyben, mint a konkrét válasz.

Amit bizonyosan tudunk, hogy Tennessee állam központi nyomozó hatósága szerint Párdi Sándor egy 2013-as eljárás miatt került ebbe az adatbázisba. A vonatkozó bírósági ítélet szexuális bántalmazást, illetve ennek minősített esetét állapította meg („aggravated sexual battery”). Egy másik forrásból szerzett információink arról szóltak, az ügyben Párdi bűnösségét elismerte („guilty plea as charged”), így nem került sor tárgyalásra, és ez lehet, hogy eleve enyhébb ítéletet eredményezett. Jelenlegi ismereteink alapján akkor letöltendő börtönbüntetést nem kapott Párdi. (Ugyanakkor az idézett, 2016-ban frissített adatbázisban státusza „inaktív – bebörtönzött” – egyelőre nem világos azonban, hogy ez egy későbbi fejlemény-e az ügyben, pl. kitoloncolásával összefüggésben.)

Csupán ez alapján nehéz véleményt alkotni az ügyről, mert az ítélet takarhat súlyos bűncselekményt is, de legtöbbször (ám nem feltétlenül) – a nyilvántartásban feltüntetett – „sexual battery” fogdosást jelent, a minősített eset pedig Tennessee törvényei szerint jár, ha a sértett 13 éven aluli.

A szövetségi bevándorlási jog alapján azonban a minősített esetek automatikusan maguk után vonhatják az állampolgársággal nem rendelkező lakosok kitoloncolását. Hogy itt ez történt-e, és ha igen, miért kellett ezt évekkel később úgy végrehajtani, hogy egy évtizedeken át az Egyesült Államokban élő idős embert a semmibe toloncoljanak vissza, még számunkra sem teljesen érthető. Szintén nem elképzelhetetlen, hogy Párdi az ítéletben foglaltaknak nem tett eleget (ő például kérdésünkre azt mondta, az ítéletben szerepelt a gyerekektől való távol tartása). Az is tény, hogy Tennessee állam az említett adatbázisba bekerülőknek szigorú és rendszeres regisztrációs kötelezettséget ír elő.

Párdi Sándor ügye egyelőre egy rossz krimihez hasonlít: papírok nélkül, állítása szerint amerikai kísérettel érkezett meg Budapestre (amerikai papírjait elvették tőle, amikor kiléptették az országból). Hogy előtte mi történt, ennek kiderítése a feladat. Sokat segítene, ha a magyar külügyminisztérium, amelynek még első cikkünk megjelenése előtt elküldtük kérdéseinket, majd szombaton és vasárnap ismételten több csatornán is, illetve határozottan jeleztük nekik, hogy válaszokat várunk, végre reagálna megkeresésünkre. A washingtoni magyar nagykövetség többszöri levélváltás után pénteken a külügyhöz irányított minket, jelezve, hogy a minisztérium magához vonta a válaszadást, hiába is rendelkeznek az ügyről részletes információkkal. A magyar külügy azonban azóta hallgat.

Ismeretes, hogy a Magyar Nemzetet a kormányzati szervek bojkottal sújtják, kérdéseinket rendre figyelmen kívül hagyják, értelmezhető válaszokat – tájékoztatási kötelezettségük ellenére – a legtöbb esetben nem adnak. Nem tudjuk, hogy ebben az ügyben is erről van-e szó. Minden bizonnyal a jelenlegi esetet is sikerült volna már elsőre alaposabban feltárni, ha válaszaik lapunkhoz megérkeznek.

Időközben természetesen más forrásokból is igyekszünk további információkat beszerezni, és így remélhetőleg hamarosan összeáll a kép.