Vona Gábor, aki a vádban szereplő események idején volt a Jobbik elnöke, arról beszélt, szerinte „nem normális”, ha egy képviselőjük a pártelnökség tudta nélkül konspiratív kapcsolatokat tart fenn külföldi diplomatákkal, noha szerinte „érzékeny határ” fut azon ügyek között, amelyekről be kell számolni és amelyekről nem.
Elmondta, hogy amikor 2006-ban pártelnökké választották, Kovács Béla már a Jobbik külügyi kabinetjében dolgozott. A feladata az volt, hogy az akkor kiforrott külpolitikai koncepcióval még nem rendelkező párt oroszországi kapcsolatait építse.
Hangsúlyozta, Kovács Béla munkájának része volt, hogy kapcsolatot tartson más államok politikusaival, tisztségviselőivel, diplomatáival. Mint mondta: arról a sajtóból értesült, hogy ezt konspiratív módon is tette.
Kérdésre válaszolva a Jobbik korábbi elnöke megemlítette: az EP-képviselőknél nem keletkeznek titkos adatok és nem is kezelnek ilyeneket.
Vona Gábor közlése szerint nem tudott arról, miként alkalmazzák gyakornokaikat a Jobbik európai parlamenti képviselői, a szomszédos államok magyarlakta területein nyitott irodák költségét pedig nem a párt, hanem az EP állta.
Szólt arról is: a gyakornoki rendszerrel kapcsolatos visszássággal egyszer sem keresték meg őt.
Kovács Béla kapcsán elmondta: az ügy 2014-es kipattanás óta nem beszéltek egymással, nehogy az sajtótalálgatásokra adjon okot, megjegyezve, „sok kérdőjel van bennem az üggyel kapcsolatban”.
A korábbi pártelnök egy kérdésre válaszolva úgy nyilatkozott, egyetlen olyan esetről tud, amikor a pártelnökség elé került egy EP-képviselő erkölcsi jellegű ügye; közlése szerint az Kovács Bélához kapcsolódott, és „magánéleti jellegű” volt.
Vonához hasonlóan Szabó Gábor, a Jobbik választmányi elnöke és pártigazgatója is jelezte a tárgyaláson: Kovács Béla nem alakítója, hanem végrehajtója volt a párt külpolitikájának; megtoldotta ezt azzal, hogy Kovács nem is a keleti nyitást, hanem a nyugati kapcsolatok építését tartotta fő csapásiránynak.
Szabó Gábor elmondta: Kovács Bélától értesült az EP gyakornoki programjáról, de mivel a képviselő szűkebb szakterületén, az energiapolitikában nem találtak megfelelő fiatal jelentkezőt, végül a nemzetpolitika mellett döntöttek, a személyekre pedig Szávay István, a párt nemzetpolitikai kabinetjének vezetője tett javaslatot.