Néger parasztokkal és hazaffyakkal riogatnak

A pánikhangulat után hurráoptimizmus kezd elhatalmasodni a kommün vezérein május második felétől. A Vörös Hadsereg ugyanis a fiaskók után szerény sikereket ér el a Felvidéken a csehek ellen.

Szamuely (középen) és Lenin (jobbra) a Vörös téren Forrás: Wikipédia

A pánikhangulat után hurráoptimizmus kezd elhatalmasodni a kommün vezérein május második felétől. A Vörös Hadsereg ugyanis a fiaskók után szerény sikereket ér el a Felvidéken a csehek ellen. Főként Miskolc május 21-i visszafoglalását ünneplik euforikusan. Arról egy szó sem esik, hogy az eredmények az úrinak bélyegzett, kénytelenségből visszahívott hivatásos, hazaszeretet által vezérelt tisztek csatasorba állásának köszönhetők.

Annak ellenére, hogy a hadi helyzet nagyobb figyelmet követelne a vezetőség és a fegyveres testületek részéről, nem szünetelnek a lakossággal szembeni terrorcselekmények. Kalocsán 19-én tizenkét katolikus egyházi személyt tartóztatnak le a vöröskatonák, mert azzal gyanúsítják őket, hogy az érsekség állt a nők tüntetése mögött, akik a szerzetesek és apácák védelmében vonultak az utcára. Miként Gerencsér Miklós Vörös könyv 1919 című könyvében – amely a Nemzeti Könyvtár részeként jelent meg újra – leírja, az asszonydemonstráció hírére a városba siető Kunfi Zsigmond közoktatásügyi népbiztos helyeslésével történt a retorzió.

Alsózsolcán május 20-án rablógyilkosság áldozata lesz Görgey Árpád huszár őrnagy és felesége. A három elkövető vöröskatona a polgári osztály, az urak elleni gyűlöletből fakadóan végez velük. Előbb az őrnagy idős édesanyját brutálisan bántalmazzák, majd a menekülni próbáló Görgeyéket felfedezve rájuk lőnek, puskatussal agyonverik és kifosztják őket. 21-én Pétervásárán Koncsik Ernő napszámost is agyonlövik vöröskatonák, mert azzal vádolják, hogy kémkedett. Rá egy napra Dédesen Reisz Frigyes hadnagyot lövik fejbe pisztollyal, amiért részt vett az egri ellenforradalomban. Még aznap éjjel Betes Lajos bélapátfalvai malomtulajdonost egy diófára akasztják föl minden tárgyalás és ítélet nélkül Monosbélen, mert elbocsátott gépésze azzal vádolja be a munkászászlóaljnál, hogy a cseheknek kémkedett, holott az egy szót sem beszélt se szlovákul, se csehül. A molnármester otthonát kirabolják tettük után.

Szamuely (középen) és Lenin (jobbra) a Vörös téren
Fotó: Wikipédia

22-én a 15 éves Csákány Sándort a Hűvösvölgyben lövi agyon egy vörösőr, mert száraz gallyat szed. Még aznap Sajókazán vernek agyon egy gazdálkodót. Jászladányban szintén 22-én Szöllősy Miklós kiskörei bíróval végeznek, mert állítólag elvágta a távbeszélő drótokat és a románok közeledtére fehér zászlót tűzött ki a templomtoronyra. Felhúzzák egy fára, és himbálózó testét örömrivalgások közepette rángatják. A Zala megyei Nagybakónakon 23-án vörös járőrök a mezei munkából hazatérőktől megijednek, és az egyik falubelit, aki megkérdi tőlük, mi járatban vannak, lelövik. Szuhakállón ugyanezen a napon Göllén József csendőrőrmestert veri agyon fegyverével a helyi munkástanács elnöke, mert elengedett egy, a bányászok által árulónak tartott személyt. Szintén 23-án Szekszárdon a kommunisták az ellenforradalmárok ellen munkásgárdát szerveznek, amely feláll a polgári olvasókör előtt, s egyik tagja agyonlövi Majsai József helyi lakost.

Május 20-án Szamuely Tibor népbiztos, a leszámolások egyik fő irányítója Moszkvába repül, ahol Leninnel találkozik. A 20-i Népszavában hosszas kiáltványt tesznek közzé Magyarország dolgozó népéhez címmel. Úgy kezdődik: „A nemzetközi és magyar ellenforradalom ádáz dühvel támadja a magyarországi Tanácsköztársaságot […] A román bojárok rabszijjára fűzött, a cseh-tót tőkések igájában senyvedő proletárok félrevezetett, megfélemlített hada megindult ellenünk avégből, hogy a nyomorúság, szolgaság és kizsákmányolás ama fertőjébe, amelyet a proletárdiktatúra megszüntetett, francia, angol, amerikai tőkések, cseh és román nacionalisták parancsára román, cseh-tót, francia, néger parasztok és munkások próbálják meg visszahajtani a tőkések és elnyomók uralma alá.”

Arról is írnak: „A román és cseh-tót megszálló csapatok védelme alatt a magyar föld fegyveres földulására gyültek össze a nagy magyar hazaffyak.” A lap belső oldalán kiderül, hogy a Károlyi Gyula-féle ellenkormány okozza az izgalmat: „Az aradi cirkuszkormány ravasz fogása – Szegedre költözött a külföld megtévesztésére.” Aztán a 22-i számban érzékelhető a megkönnyebbülés: „Miskolc visszavételét ünnepélyes, mély meghatódottsággal köszöni meg a magyarországi proletariátus azoknak az elvtársaknak, akik kivonultak a gyárakból, elbucsuztak családjaiktól és fegyverbe álltak a szocializmus védelmére.”