Kétmillió ausztráliai kóbor macska kiirtásáról cikkezett nemrégiben a nemzetközi sajtó, mivel a kisragadozók jelentős kárt okoznak a kontinens őshonos élővilágban.
A The Economist brit hetilap a szigetország egy ennél humánusabb próbálkozásáról számolt be: az Új-dél-walesi Egyetem egyik kutatója azzal kísérletezett, hogy felkészítse a veszélyeztetett állatokat a macskákkal való találkozásra.
Az elképzelés lényege, hogy egy rezervátumszerű helyen tartanak lehetséges prédaállatokat – például erszényes nyulakat – kisszámú macskával együtt.
Ezzel a természetes körülményeket is nagyjából rekonstruálják a kísérletben – hiszen viszonylag nagy területen mozoghatnak az állatok, és a macskák zsákmányul is ejthetik a kevésbé óvatos egyedeket –, ugyanakkor a ragadozók alacsony száma garantálja, hogy nem végzi prédaként a veszélyeztetett populáció többsége.
A kísérlet sikerességét úgy ellenőrizték, hogy a néhány macskát magában foglaló rezervátumból, valamint egy ragadozók nélküli kontrolltenyészetből is kiválasztottak 21-21 egyedet, amelyeket rádióadóval felszerelve engedtek szabadon egy tíz éhes macskát rejtő területen.
A ragadozók jelenlétére felkészített erszényesek jóval életképesebbnek bizonyultak, hiszen közülük csak négy egyedet csíptek el a macskák, míg a kontrollcsoportból tíz rágcsálót is elejtettek.
A macskákkal egy helyen élő erszényes nyulak viselkedésében azt a változást figyelték meg a kutatók, hogy kisállatok rászoktak a csoportban alvásra, holott ez a természetben nem jellemző rájuk.
A kísérlettel lehetővé válik az is, hogy számos veszélyeztetett ausztráliai kisemlőst elkezdjenek visszatelepíteni a kontinens olyan részeire, ahol napjainkra már kihaltak, hiszen a macskák gyakorlatilag az ország minden részén viszonylag nagy számban fellelhetők.
Az erszényes nyulat nem véletlenül választották kísérleti alanynak. A kisállat Dél-Ausztráliában mindenütt elterjedt volt, ám az ismert hat alfajból mára négy kihalt. A rezervátumokon kívül valószínűleg már nincs életképes populációja.
