Amikor Budapest román kézre került

Vasárnap lesz száz esztendeje annak, hogy 1919. augusztus 4-én a román királyi haderő elfoglalta Budapestet. A következő százkét nap során a megszállók módszeresen kifosztották a magyar fővárost; a román katonai ellenőrzés egyben az első világháború elvesztését is szimbolizálta.

Egy rövid ideig nem lehetett eldönteni, hogy megszálló vagy felszabadító katonák érkeztek-e hozzánk Fotó: - Forrás: MTI

Egy rövid ideig nem lehetett eldönteni, hogy megszálló vagy felszabadító katonák érkeztek-e hozzánk
Fotó: MTI

A bevonulás augusztus 4-én délután négy órakor kezdődött, a főbb sugárutak mentén szinte egyszerre jelentek meg a román alakulatok, amelyeket lovas kürtösök vezettek fel. A megszállás volumene és „ünnepélyessége” egyedül Kolozsvár 1918. december 24-i okkupációjához volt mérhető. Mindez azt a célt is szolgálta, hogy az 1916. december 6-i bukaresti szégyent enyhítsék, amikor a központi hatalmak – így magyar katonák – szállták meg a román fővárost. Gheorghe Mărdărescu román főparancsnok és vezérkara diadalmenetben vonult végig a városon. A Vörös Hadsereg korábbi vezérkari főnöke, Stromfeld Aurél keserű visszaemlékezése szerint a Kálvin térre beérkező román tiszteken virágokat látott.

A román megszállás égisze alatt, jórészt a budapesti kormányzati adottságokat kihasználva, rövid időn belül új magyar hatalmi centrum jött létre. A világháborúban kitűnt József Ágost királyi herceg-tábornagy néhány hétig szerencsétlen sorsú hazánk kormányzója lett, miután augusztus 6-án a Fried­rich István vezette Fehér Ház ellenforradalmi mozgalom behatolt a Sándor-palotába és lemondatta a kommün bukása után felállt Peidl-kormányt. Az antantnak azonban elfogadhatatlan volt egy Habsburg személye, hiszen nem pusztán a Magyar Királyság restaurálásának, hanem az egész Monarchia visszaállításának a veszélyét hordozta magában.

Románia csak nevében és propagandájában volt „felszabadító” haderő: valójában az összeomlott magyar állam tervszerű kizsákmányolása zajlott. Szep­tember 15-ig csak a szolnoki vasútvonalon közel kilencezer vagonnyi terméket vittek ki az országból, miközben Csongrádnál is 9300 áruval megrakott vagon hagyta el hazánkat a Regát felé. Jóllehet a békekonferencia többször felszólította Romániát, hogy fejezze be Magyarország kifosztását, érdemi cselekmény nem történt ennek érdekében, egyedüli kivételt Harry Hill Bandholtz amerikai vezérőrnagy erélyes fellépése jelentett, aki 1919. október 5-én megakadályozta a Magyar Nemzeti Múzeum kirablását.

Az anyagi károk mellett az emberéletekben bekövetkezett veszteségeket is számba kell vennünk. A román megszállás, jelenlegi adataink alapján, mintegy 650 főnyi áldozattal járt.

Ennek tizedét a magyar főváros népessége szenvedte el. Az esetek többségében a rablásokkal egy időben fordult elő gyilkosság vagy nemi erőszak.

Budapest kifosztása, illetve az azzal szorosan összefonódó megalázottság érzése miatt alakult ki az a mítosz, amely szerint Stefan Holban román városparancsnok öngyilkosságot követett el, amikor a visszaéléseket – az antant nyomására – a román király ki kívánta vizsgálni. A valóságban Holban megbecsült tábornokként halt meg, sem az ő, sem mások esetében nem vetődött fel a számonkérés. Hivatalosan csak az első világháborúban elszenvedett anyagi veszteségek miatti kárpótlást, valamint az 1919. évi hadműveletek költségét hajtották be Magyarországon.

A románok végül 1919. november 14-én vonultak ki a magyar fővárosból. Két nappal később a Nemzeti Hadsereg már csak egy kifosztott és porig alázott városba vonulhatott be. A románok szinte napra pontosan 25 évvel később ismét részt vettek Budapest ostromában és megszállásában, ekkor azonban már a Szovjetunió csatlósaiként tették ezt.

A bukaresti diadalíven feltüntetett győztes csaták vagy ütközetek nevénél Budapestet is megtaláljuk. A kommunizmus időszakában ezt ugyan lemeszelték, de a 2014-ben felújított emlékművön ma ismét olvasható Budapest neve.

A szerző történész, Veritas Történetkutató Intézet és Levéltár