Kövér László: A kultúrharc a posztkommunista elit utóvédharca

A háborúskodás színterei változóak: hol a médiában, hol az emlékezetpolitikában, a történelem értelmezésében, hol pedig az alkotóművészet terén üti fel a fejét a konfliktus. Most éppen a színházaknál – mondta.

A házelnök szerint Horn Gyula 1994-es visszatérése a legnagyobb bűne a rendszerváltásnak Fotó: Éberling András

A manapság látható kultúrharc nem más, mint a posztkommunista értelmiségi csoportok utóvédharca a Kádár-rendszerben megszerzett és a rendszerváltozás első két évtizedében gondosan őrzött hegemónia megtartásáért – mondta az Országgyűlés elnöke a színházakat is érintő kulturális törvénycsomag kapcsán a Magyar Hírlapnak adott, szombaton megjelent interjújában.

Kövér László hangsúlyozta, a háborúskodás színterei változóak: hol a médiában, hol az emlékezetpolitikában, a történelem értelmezésében, hol pedig az alkotóművészet terén üti fel a fejét a konfliktus. „Most éppen a színházaknál”.

„Ha olyan lenne a mi általunk állítólag folytatott 'kultúrharc' meg a 'diktatúra', ahogy ők gyakorolják másokon, mihelyt lehetőségük nyílik rá – lásd Karácsony bumfordi fenyegetését Dörner György felé -, akkor az fájna nekik. Egyelőre azonban inkább nekünk fáj. Őszintén szólva, elegem van abból a diktatúrából, amit állítólag mi tartunk fenn, mégis mi húzzuk a rövidebbet” – fogalmazott a házelnök.

A 2019-es évet összességében kiválónak értékelte: a kormány egyes gazdaság- és családpolitikai intézkedései előrébb vitték az országot. Talán ez is közrejátszhatott abban, hogy a Fidesz-KDNP mindkét idei voksolást megnyerte – mondta Kövér László, rámutatva, a májusi európai parlamenti és az őszi önkormányzati választáson a leadott szavazatok nagyjából ötvenkét százalékát a kormánypártok, illetve jelöltjeik kapták.

Elismerte azonban, hogy az ellenzék aratott néhány, az ő szempontjukból fontos, a Fidesz-KDNP számára pedig tanulságos sikert, elsősorban Budapesten, illetve tíz megyei jogú városban.

„Ettől függetlenül, ha a leadott voksokat egy országgyűlési választásra vetítjük ki, százhuszonkilenc mandátummal továbbra is a kétharmad közelében lennénk. Természetesen sajnáljuk a lehetőségeket, amelyeket nemcsak a fideszes politikusok, de az adott településen vagy kerületben élők is elveszítettek. Az elmúlt hónapok fejleményei igazolják, nem a mérhető teljesítmény nyomán nyertek pozíciókat egyes ellenzéki aspiránsok. Hanem valami egészen más miatt” – fogalmazott.

Arra a kérdésre, hogy mi állhatott ennek hátterében: a Borkai-ügy vagy az ellenzéki összefogás, úgy válaszolt, az ellenfél tudta, mit csinál, részsikerei egy tudatos terv precíz és alapos végrehajtásából fakadnak. Kifejtette, szerinte a Borkai-ügy az első indulatból fakadó értékelésnél jóval kisebb súllyal esett latba, míg az összefogásnak nagyobb jelentősége volt. „A hasonló szituációban, ugyanakkor ellenkező előjellel 1994 után létrejött, , 'alulról' – a pártok helyi szervezetei s az alapvetően azonos, polgári értékrendet valló szavazóbázis által – kikényszerített polgári szövetséghez képest ez most egy teljesen elvtelen, minden értékrendbeli alapot nélkülöző formáció” – tette hozzá.

Szerinte ez ellen a Fidesznek továbbra is jól kell kormányoznia, „a lehető legkevesebb hibával és gyarlósággal megverve”. Ugyanakkor utoljára 2002-ben gondolták, hogy önmagában a jó kormányzás elegendő a győzelemhez. „Életre szóló lecke volt. Ezért folyamatosan keressük azokat a módszereket, amelyekkel a politikánkat le tudjuk fordítani az emberek nyelvére, s ezt folytatni kell” – mondta.

Arra a kérdésre, hogy egyesek szerint a Fidesz elveszítette a kapcsolatot a fiatalokkal, a házelnök úgy reagált, fontos, hogy a generációs szakadékok ellenére egységben tudják tartani a nemzetet, meg tudják őrizni a kapcsolódási pontokat, amelyeken keresztül utat találhatnak egymáshoz.

A fiataloknak azt üzente, van mi ellen lázadni, „az a liberális korszellem tette ugyanis tönkre a világot, amelynek jegyében manapság tüntikéznek”. A konzervativizmus, a keresztény értékrend ezzel szemben a megőrzésről, a stabilitásról, az örök értékekről szól – mondta Kövér László.