Merényletet készítettek elő Horthy ellen

Folytatódik a törvényes felelősségre vonás. Többrendbeli gyilkosságra való felbujtás bűntettéért Dögei Imrére, Kun Béla személyes testőrségének parancsnokára mondják ki a halálos ítéletet.

A Pesti Hírlap információi: „A vizsgálat eddigi adatai szerint gróf Károlyi Mihály volt az összeesküvés fő értelmi szerzője, akinek a siker esetén jelentős szerep jutott volna az új proletárdiktatúra kihirdetésekor. Aki pedig az összeesküvést szervezte és ennek részleteit irányította volna – Szamuely László volt, a véreb Szamuely Tibor öccse, a diktatúra alatt a forradalmi törvényszék elnöke. […] Erős őrizet alatt van a katonai hatóság börtönében, és már megvallotta, hogy az összeesküvés szálai az ő kezében futottak össze. […] A nyomozó hatóság a tetteseket letartóztatta, a megszöktetésre szánt pénzösszeget lefoglalta, és elkobozta azt az autót is, amelyen Korvin-Kleint biztos helyre akarták szállítani. […] A nyomozás megállapította, hogy rejtekhelyeken nagy mennyiségű kézifegyvert, gépfegyvert, kézigránátot és lőszert tartogattak, amelyeknek egy részét a főváros salakjából toborzott csőcselék között már ki is osztották. Ezekkel akarták megalapozni a Lenin-fiúk újabb gárdáját.”

Az Est arról is ír: „Az Operaháznak csak az a bűne, hogy oda burzsujok járnak, és arra számítottak, hogy ez a körülmény a zavart teljessé fogja tenni. […] A bolsevisták főleg a fővezértől féltek, és Horthy Miklós ellen a merényletek egész sokaságát tervezték. Az egyik terv szerint az utcán pisztollyal támadtak volna rá, egy más ötlet szerint tőrrel rohantak volna a fővezérre, sőt arra gondoltak, hogy egy mérgezett tűvel megszúrják. […] Úgy a tűt, mint a mérget lefoglalták, a méreg bakteriológiai keverék, amely ha az emberi testbe kerül, feltétlenül halált idéz elő.” Az Est vezércikke úgy fogalmaz: „Ha egy csepp józan eszük lett volna, tudhatták volna, hogy ez az ország és a főváros lakossága csontja velejéig át van hatva a bolsevizmus elleni kiirthatatlan gyűlölettel.”

Horthynak a Neues Wiener Tagblatt karácsonyi számába adott interjúját átveszik a hazai lapok. „A magyar hadsereg célja, mondotta a fővezér, a belső rend és a közbiztonság fenntartása. A szervezés mindenben az entente hozzájárulásával történik, éppen ezért teljesen érthetetlen az a főleg cseh részről terjesztett híresztelés, mintha Magyarország támadó szándékkal fegyverkeznék vagy pláne mozgósítana.”

Gárdonyi Géza (képünkön) a Pesti Hírlap ünnepi számába ír. „A nemzet küldöttei indulnak már a civilizáció fővárosába. Mit nyújt nekik franciául a béke angyala? Franciául és angolul. Mit nyújt nekik? Pálmaágat? Koporsószegeket! Dehát nem ilyen volt-e a magyar karácson a tatárjárás évében? Mikor saját országából kivert kutyaként futott a király is. Nem ilyen volt-e a karácson Mohács évében? Mikor Budára félholdas zászlót tűzött a török. Nem ilyen volt-e Világos után? Mikor maga Ferenc József akasztatta nemzetünk hőseit? […] Csak a nemzeti zászló nem volt ronggyá tépve, sárba tiporva, arcunkba verve, szemétdombra dobva, soha! Hát most ezt is megértük, ezt is megszenvedtük, ezt is megbúsuljuk. De most mégis van egy név, amely könnyes szemünk előtt kiemelkedik a mindent elromboló viharból. […] Horthy Miklós, nemzetem reménycsillaga, izend meg a magyar anyáknak, hogy ne sírják ezt a szót: átkozott, hanem mondják csak mint szokták: áldott, oh áldott! Horthy Miklós, oroszlánok acélos vezére, keserű magyar, nézd meg a budai kalendáriumot: mennyire van karácsontól a másik nagy ünnep: a feltámadás?”