Gajdics Ottó: Meg kell találni az Orbán-fóbia ellenszerét

Túl sok honfitársunk szenved ettől a ragályos kórtól. A vírust már 1998-ban kifejlesztették a posztkommunisták koszlott szellemi laborjaiban, hatékonyságát mindenki megtapasztalhatta 2002-ben.

Terjed a kór emberről emberre is, de nem fertőzte volna el a fél országot a balliberális média intenzív közreműködése nélkül. Ők gondoskodnak arról, hogy a „minden szar” érzése áthassa az emberek mindennapjait. A témaválasztás, a feldolgozás és különösen a címadás egészen elképesztő eseteit láthatjuk bármelyik önmagát függetlennek hazudó orgánum felületein. Ha nő a gazdaság, akkor az szerintük fenntarthatatlan, és mi lesz jövőre, ha munkahelyeket teremt egy cég, akkor Orbánék összeszerelő üzemet csinálnak az országból. Ha nőnek a bérek, akkor tönkreteszik a vállalkozókat, ha nem nőnek eléggé, akkor kisemmizik a munkavállalókat. Ha stadion épül, akkor CT kellene, ha kórház épül, akkor az ne ott épüljön, és ne úgy, a kormány pedig azonnal oldjon meg minden problémát, adjon pénzt mindenre, de lehetőleg semmibe ne szóljon bele. Napestig sorolhatnánk a példákat, ez megy éjjel-nappal minden csatornán, minden hullámhosszon.

No, erre kellene megtalálni a gyógyírt, ami megállítaná a fertőzést, és netán meggyógyítaná a betegek egy részét. Mert növeli, ki elfödi a bajt, de aki a jót födi el, még nagyobb bajt csinál!

Aztán jó volna 2020-ban leszoktatni az ateistákat a térítésről.

Én nem tudom milyen indíttatásból, de egyre gyakrabban próbálják fekete öves hitetlenek elmagyarázni a hívő keresztényeknek, mi a helyes értelmezése Jézus tanításainak. Szerencsére az évszázadok során a keresztényekből kiveszett a hajlam az erőszakos térítésre, de így még elviselhetetlenebb, amit ezek az írástudó gazemberek művelnek. A legédesebb, hogy még ők vádolják a kormányt azzal, hogy a politika aprópénzre váltja a vallás értékeit, miközben épp ők vesznek a szájukra olyasmit, amihez az égadta világon semmi közük nincs, de jó eszköznek tartják ahhoz, hogy ártsanak politikai ellenfelüknek.

A csúcs, amikor a gátlástalanul alkalmazott kettős mércét azzal próbálják megmagyarázni, hogy azok szigorúbb elbírálás alá kell essenek, akik a kereszténységre hivatkoznak, mint a mindenféle erkölcsi mércét rég a sutba hajító farizeusoknak. Tőlünk azt várják, szentként éljünk, miközben ők a sárban dagonyázva kiröhögik „ostoba szokásainkat és hiedelmeinket”.

Nos kedves hitetlen testvéreink, nekünk titeket is szeretnünk kell, lehetőleg jobban, mint saját magunkat. És mi meg is találjuk a módját, hogyan váljon cselekvővé ez a szeretet irányotokba, hogy egyszer és mindenkorra leszoktassunk titeket erről a förtelmes viselkedésről, amikor épp ti, a legsunyibb képmutatók vádoltok bennünket képmutatással, mert próbáljuk útját állni alantas politikai szándékaitoknak.

S mivel három a magyar igazság, álljon itt a leghőbb vágyam az előttünk álló esztendőben. Szeretném, ha négy szócskát minél több honfitársam bevésne a kebelébe, és megérintené mindenki szívét, lelkét, szellemét azok igazi jelentése. HAZA, NEMZET, SZÜLŐFÖLD, ANYANYELV

Ebből a négyből áll a magyar. Ha bármelyik jelentésében elbizonytalanodunk, akkor nagy baj van, de még nincs minden veszve. A tragédia akkor következik be, ha többségbe kerülnek azok az identitászavaros kelekótyák, akiknek egyik szó sem hordoz már semmi fölfoghatót. Van, aki soha el nem hagyta a szülőföldjét, mégis megfosztották a hazájától. De foggal-körömmel őrzi a nyelvét, a kultúráját, a hitét, vagyis a nemzeti identitását. Sokan vannak, akiket elüldöztek hazájukból, de mára szerencsére határokon átnyúlva öleli magához őket is nemzetük. És hát az anyanyelv, a drága, amiben él a nemzet, azt végképp nem hagyhatjuk. A szívem szakad meg, amikor azt hallom, a külföldre kényszerült nagyszülők unokái már egyáltalán nem beszélnek magyarul. De eljönnek Magyarországra, és meg akarnak tanulni – olvasható Gajdics Ottó, 888.hu-n megjelent írásában.

Amíg a négy szónak valamelyike hordoz még jelentést, addig van remény. De ismét fölerősödött az elmebaj, ami az én vágyamat magyarkodásnak, nacionalistának, és akkor már – ha lúd, legyen kövér! – nácinak bélyegzi. Van olyan tanult ember, aki szerint népirtásra tesz hajlamossá, ha valaki etnikai alapon határozza meg identitását.

El nem tudják az ilyenek képzelni, hogy a különböző népek nem egymás ellen, hanem egymással együttműködve is képesek önmagukat naggyá tenni. Ezért legfőbb céljuk a nemzeti identitások fölszámolása. Már a nemzetközi fórumokon rikácsol az Európai Egyesült Államok önjelölt hazai helytartója, még játszik a magyar szavakkal, még nem mondja ki, hogy semmi szüksége a magyar nyelv tudására egy európainak, de a vigyorán látszik, túl van már ezen az egészen. Föl kell állnunk velük szemben, visszavigyorogni rájuk, és a képükbe vágni: Magyar vagyok!

A teljes írás ITT olvasható el.