– Gyere ide, légy szíves, mondd csak el a vendégünknek, mit tettél, miért vagy itt Kalocsán.
– Mert hülye voltam. Nekimentem a tanárnak. Másnap már jöttem is ide a központi specibe.
Cingár kamasz fiú áll előttünk, arcán csibészes mosoly, alig érteni, mit mond, pedig nem beszél halkan. – Ő most a legsúlyosabb állapotú gyerekünk, egy éve hozták át egy borsodi gyermekotthonból. Valójában nem bántotta a tanárát, de ugyanolyan indulatkezelési problémákkal küzd, mint az a tizenhat éves srác, akit ma hoztak át az egyik megyei speciális gyermekotthonból, mert ott sem bírtak vele.
Ezt persze már csak nekem mondja Juhász Gábor, az Emberi Erőforrások Minisztériuma kalocsai speciális gyermekotthonának igazgatója, miközben körbevezet az intézményen. A példaként említett tizenhat éves behúzott vállakkal, megszeppenve várakozik az irodák előtt a folyosón, ritkán látni ilyen arckifejezést és testbeszédet 180 centis, erős felépítésű fiúknál.
A megilletődöttség ugyanakkor érthető: innentől kezdve minimum egy évig ez a zárt intézmény lesz az otthona, amit csak felügyelettel vagy engedéllyel hagyhat el, mint az a másik 47 gyerek, akiket ide utalt az Országos Gyermekvédelmi Szakértői Bizottság. Kalocsán, miként a másik ilyen országos hatáskörű intézetben, Zalaegerszegen, csak fiúk vannak, a speciális nevelésű szükségletű lányoknak Esztergomban és Rákospalotán tartanak fenn még hasonló intézményt. Döntően magatartászavarokkal, súlyos pszichés problémákkal küzdő gyerekek kerülnek a „specibe”. Javarészük rendszeresen használ valamilyen tudatmódosító szert, szed nyugtatót vagy valamilyen antipszichotikumot. Vannak, akiknél az alapproblémához tartós fogyatékosság, mentális zavar is társul, őket nevezik kettős szükségletű fiataloknak. Itt legalább 17-20 ilyen gyerek van.
– Ez itt nehezített pálya, a bent lakó gyerekek mind nagyon labilisak, ha bármi sérelem éri őket, hajlamosak törni-zúzni – meséli Juhász Gábor, és a lakószobákban szinte mindenütt látszik is ennek a nyoma: alig van olyan hálószobaajtó, ami ne viselne ökölnyomokat, ne lenne betörve. – Amíg nem okoznak nagyobb bajt, hagyjuk, hadd vezessék le a feszültségüket, de ha komolyabb kárt tennének magukban, egymásban vagy a berendezésben, kénytelenek vagyunk beavatkozni. Mi az agresszióra nem agresszióval válaszolunk, igyekszünk megnyugtatni a gyereket, levisszük az udvarra vagy ki a városba egyet sétálni, hogy lehiggadjon, és ha akarja, elmondhassa, mitől borult ki – hangsúlyozza.