Elemzés a magyar-szerb határon kialakult helyzetről

A mostani kezdeményezés egyértelműen egy Magyarországgal szembeni nyomásgyakorlási kísérletként értelmezhető, amely a nemzetközi közvélemény szimpátiájának elnyerésére irányult.

Kelebia, 2020. február 6. A Szerbiából, a vajdasági Szabadkáról indult migránsmenet tagjai a Kelebia-Tompa határátkelõ szerbiai oldalán 2020. február 6-án. MTI/Molnár Edvárd Fotó: Molnár Edvárd

A Migrációkutató Intézet legfrissebb gyorselemzésében a magyar-szerb határon kialakult helyzetet tekinti át az úgynevezett „migránskaravánok” múltbeli tapasztalatainak felelevenítésével. A Balkánon feltorlódott több mint 100 000 nemzetközi migráns megfelelő utánpótlást biztosít hasonló akciók jövőbeli szervezéséhez, amelyben bizonyos – egyelőre nem ismert – csoportok meglehetősen aktívnak mutatkoznak. A korábbi amerikai és európai példákhoz hasonlóan a déli határon történtek is komoly szervezettségre utalnak. A mostani kezdeményezés egyértelműen egy Magyarországgal szembeni nyomásgyakorlási kísérletként értelmezhető, amely a nemzetközi közvélemény szimpátiájának elnyerésére irányult. Bár a szerb hatóságok sikeresen akadályozták meg az események eszkalációját, a jövőben is minden adott ahhoz, hogy hasonló képsorok játszódjanak le a déli határon.

Előzmények

2020. február 6-án helyszíni beszámolók szerint 4-500 (közel-keleti és észak-afrikai) migráns gyűlt össze a magyar-szerb határ szerbiai oldalán (Kelebiánál), hogy átjussanak Magyarországra, és onnan folytassák útjukat Nyugat-Európa felé. A mostani események nem előzmény nélküliek: 2019-től érdemben nőtt az ún. kelet-mediterrán (Törökország Görögország) migrációs útvonalon érkezők száma. Miközben a Földközi-tenger medencéjében összességében már csak annyian léptek illegálisan az EU területére, mint 2013-ban, a Frontex adatai szerint Görögországot 82 000 ember érte el, ami 46%-os éves alapú növekedésnek felel meg. A stabil utánpótlásnak köszönhetően a Balkánon összességében 100 000 feletti létszámban torlódhattak fel úgy, hogy csak a főbb görög-szigeteken 41 000 személy tartózkodik jelenleg. Az elmúlt években az érkezők már elsősorban nem Szerbián keresztül igyekeztek belépni az Unió területére, hanem Bosznia-Hercegovinából kívántak átjutni Horvátországba. Mindeközben azonban Szerbián is állandósult egy közepes intenzitású migrációs nyomás: az országba belépők egy jelentős része Bosznia irányába indult, de több ezren voltak azok is, akik nem mondtak le a magyarországi bejutásról. A balkáni élénkülés érezhető volt a hazánkba történő illegális belépési kísérletek számának meredek emelkedésében is (különösen 2019 utolsó heteiben).

Mi az a „migránskaraván”?

A kifejezést az Amerikai Egyesült Államokat célzó, csoportos, szervezett illegális migrációs mozgás leírására használták az elmúlt években. A jellemzően Guatemalából, Hondurasból, El Salvadorból útnak indulók karavánjai az eddigi tapasztalatok alapján Mexikó területén akár tízezer fősre is duzzadhatnak. A legutóbbi ilyen akció keretében január 31-én 8 000 ember kelt útra Hondurasból az USA felé. A mexikói hatóságok – amerikai nyomásgyakorlásra – igyekeznek hatékonyabban védeni határaikat, így többször került már sor a karavánok feloszlatására könnygázzal. Hasonló kezdeményezésekről számolt be tavalyi gyorselemzésében a Migrációkutató Intézet is. 2019 márciusában egy törökországi és egy görögországi szervezés keretében toborozták a Nyugat-Európába vágyó személyeket a Facebookon. A szervezők erőfeszítései ellenére – és a görögországi hatóságok fellépésének köszönhetően – végül mindössze alig ezren gyűltek össze az észak-macedón-görög határ közelében, amiben szerepet játszhatott a szervezők által előidézett egyfajta „információs káosz” is. A migránskaravánok előnye a résztvevők számára, hogy a csoportos bevándorlás – az egyéni utazással összevetve – nagyobb biztonságot ígér az embercsempészekkel és egyéb szervezett bűnözői csoportokkal szemben. A karavánok fontos jellemzője az eddigi tapasztalatok alapján, hogy különböző közösségimédia-felületeken és telefonos üzenetküldő alkalmazások segítségével szervezik őket. Miközben ez rendkívül hatékonynak bizonyulhat nagyobb tömegek mozgatására is, egyúttal kiváló terepet jelent a dezinformációk terjesztésére is (ld. a fenti görög példát, ahol a határok megnyitásával hitegették a csatlakozókat). A szervezettség másik kézzelfogható jele, hogy a karavánokat rendszerint külön orvosi csapat, tolmácsok és egyéb kisegítő személyek kísérik.

Kik szervezik?

A migrációs szakirodalom is foglalkozik az illegális migrációt segítő ún. közvetítők szerepével. Egy olasz szociológus a közvetítők különböző kategóriáit különböztette meg, amelyek között megtaláljuk például az egyszerű hivatali ügyintézőket, az illegális bevándorlókat foglalkoztató munkaadókat, vagy éppen a bevándoroltatást meggyőződésük és egyéb érdekek alapján segítő nem kormányzati szervezeteket (NGO), és természetesen magukat az embercsempészeket is. Az úgynevezett karavánok tekintetében a szervezők kilétéről tudjuk a legkevesebbet. Miközben például Amerikában Trump elnök és más republikánus politikusok korábban baloldali szervezeteket vádoltak meg a karavánok szervezésével, ezt eddig nem sikerült bizonyítani. Egy korábbi közép-amerikai karaván szervezésénél a külső befolyás lehetősége is felmerült, amikor egy ismert hondurasi közéleti személyiség hamis Facebook-profilját használva népszerűsítették a karavánt, éppen az amerikai időközi választások elé időzítve azt. A tavalyi görögországi és törökországi kezdeményezések mögött konkrét (ál?)nevet és (ál?)szervezetet is találtunk az e célra létrehozott oldalakon. Ugyanakkor fontos rögzíteni, hogy a közösségimédia-felületek és az egyéb kommunikációs csatornák kellő anonimitást és rejtettséget nyújthatnak, így a szélesebb nyilvánosság vélhetően nem kap teljes képet a szervezői háttérről (legfeljebb az illetékes hatóságok).

A mostani eset

A 2020. február 6-i események több fontos tanulsággal szolgáltak. Azon túl, hogy a Balkánon tartózkodó több mint 100 000 ember bőséges utánpótlást jelent nagyobb tömegek megjelenéséhez is (ld. „kínálati oldal”), a látottak alapján egyértelműen egy jól szervezett akcióról van szó. Teljesen életszerűtlen, hogy 500 ember egyidejűleg, bármilyen koordináció nélkül, spontán módon elindul a határ felé. Az eddig rendelkezésre álló információk alapján a mostani kezdeményezés is a közösségi médiában szerveződött. A magas szintű szervezettségre utal a nők és a gyermekek célzott felhasználása és első sorokba történő elrendezése is, amivel az – egyelőre nem ismert – szervezők sikeresen ki tudták hangsúlyozni a kialakult helyzet (egyébként létező) humanitárius aspektusát (a biztonsági vonatkozásokat természetesen teljesen figyelmen kívül hagyva). A magyar közmédia helyszíni beszámolóin jól látszódott az is, hogy vélhetően előre kijelölt személyek tárgyaltak a magyar határőrökkel a kerítés mellett. A külső szervezőerők meglétére utal a szerb védelmi miniszter nyilatkozata is, aki szerint a határhoz érkezett embereket manipulálták, és a megnyíló határzár ígéretével hitegették őket (állítása szerint különböző NGO-k). A mostani akciót nem lehet másképp értelmezni, mint egy Magyarországgal szembeni nyomásgyakorlási kísérletet, amelyben a cél a nemzetközi közvélemény szimpátiájának elnyerése volt. A kezdeményezés a szerb hatóságok beavatkozásának köszönhetően eredménytelenül zárult, de az illegális migrációval szembeni küzdelem a fentiek tükrében a jövőben is kiemelt fontosságú marad.