Kövér László: Az ellenzék részéről nincsenek érvek

„Mielőtt bármilyen témába belekezdenénk, a miheztartás végett szeretném leszögezni: fehér, keresztyén, heteroszexuális férfi vagyok – ráadásul magyar! Mindezt a Teremtőtől kaptam, nem az én érdemem, de büszkén vállalom. A niedermüllerek meg válasszák ki a színt és a megfelelő geometriai formát, szívesen felvarrom a kabátomra. Csak azért, hogy tudják: melyik sereghez tartozom” – kezdte a Mandinernek adott interjúját Kövér László. Az Országgyűlés elnöke szerint még mindig igaz, hogy nincs olyan korcsoport, amelyben ne a Fidesz lenne a legnépszerűbb párt, ugyanakkor leszögezte azt is, ha van olyan társadalmi csoport, amelyről a kormány politikája szól, az éppen a fiataloké.

A házelnök szerint Horn Gyula 1994-es visszatérése a legnagyobb bűne a rendszerváltásnak Fotó: Éberling András

- Az biztos, hogy nem az ifjúságra vonatkozó kormányzati politikánkat kell megváltoztatni, hiszen ha van olyan társadalmi csoport, amelyről a kormány politikája szól, az éppen a fiataloké. Fontos a közéletbe való bevonásuk, ebben is alternatívát kell tudnunk mutatni azzal szemben, amit ma például a Momentum csinál. Tény, ők a fiatalabbak közt komoly teret nyertek azzal, hogy egyfajta virtuális világot építenek fel, s annak eszközrendszerével próbálják a fiatalokat mozgósítani. Energiaforrásként pedig a gyűlölet felszítása szolgál, miként a többi ellenzéki párt számára is. Megjegyzem, száz éve Korvin Ottó és Szamuely Tibor, akiknek a neve összeforrt a magyarországi vörösterrorral, huszonöt, illetve huszonnyolc évesen akarta megmondani, hogyan kell élni – minden hagyományt leköpve, minden társadalmi normát félrerúgva – egy ezeréves országban. Akinek pedig nem tetszett, felakasztották az út menti fára, vagy belelőtték a Dunába. A momentumos gyerekek – kiegészítve a Jakab-félékkel és a tordaibencékkel – pontosan ilyenek. A mi oldalunkon sokan lebecsülik ezeket a fiúkat és lányokat, akik valójában semmiben nem különböznek a Lenin-fiúktól, csak nem vörös, hanem lila vagy szivárványos zászló alatt vonulnak. De visszatérve a kérdésre, még mindig igaz: nincs olyan korcsoport, amelyben ne a Fidesz lenne a legnépszerűbb párt. Egyelőre tehát nincs vészhelyzet.

- Kövér László, a Fidesz emblematikus, ámde régi motoros politikusa mivel tudja majd meggyőzni a fiatalokat?

- Személy szerint a leckét elvégeztem! Van három, immár felnőtt gyermekem, ők első szavazó koruktól kezdve egészen mostanáig, amikor már a családalapítás küszöbén állnak, a jó oldalra voksoltak, és – ha nem is kritikus megjegyzések nélkül – a polgári oldalt támogatják. Ha minden, magát keresztény gondolkodású, konzervatív értékrendű, nemzeti érzelmű szimpatizánsunk, választónk a saját családjában el tudná végezni ezt a munkát, amelyre én magánemberként büszke vagyok, akkor most kicsit jobban állnánk.

- A keresztény szabadság lehet vonzóbb egy fiatalnak a digitális szabadságnál?

- Fiatalabb korban a mindenféle kötöttségtől való szabadság fontosabb, mint a valamire szolgáló, a valamiért, valakiért való felelősségvállalás szabadsága, amely csak fokozatosan alakul ki az emberben, annak függvényében, hogy sikerül-e tényleg felnőnie. Azoknak a fiataloknak, akik a Fidelitasban ügyködnek, vagy azonosulnak a Fidesz értékrendjével, és esetleg úgy érzik, hogy az utóbbi években számos őket érintő pozitív intézkedés történt, kicsit aktívabbnak és találékonyabbnak kell lenniük, hogy meg tudják győzni a saját korosztályukat. Én a saját gyermekeimet meg tudom szólítani, de a tőlem idegen, pláne a nem elkötelezett közegben szocializálódott fiatalok szemében a távolból, a médián keresztül ugyanolyan unalmas öregember vagyok, mint húszéves koromban az én szememben azok, akik átlépték a hatvanat. Mi tudunk segíteni, de nekik kell kitalálni, hogy az üzenetet hogyan kell eljuttatni.

- Jelentős részük viszont meglehetősen apolitikus, amiben szerepet játszhat az is, hogy milyen hangulat jellemzi ma a politikát. Mennyire felelős a Fidesz a közbeszéd eldurvulásáért?

- Magamnak is számtalanszor feltettem a kérdést, hozzájárultunk-e ahhoz, hogy a parlamenti diskurzus színvonala olyan mélyre jusson, ahol most tart. Vagyis ahhoz, hogy lényegében megszűnt a parlamenti párbeszéd. Az ellenzék részéről nincsenek érvek, csak minősítések és gyalázkodások, az értelmes, higgadt vita egyszerűen kiment a divatból az elmúlt harminc év során. A politikát ma a totális háború jellemzi. Az ellenzék minden ideológiai, tartalmi kérdést félretol, csak az számít neki, hogy a gyűlölt Fidesszel szemben minél nagyobb energiát tudjon mozgósítani. Lássuk be, ez nem vall különösebben demokratikus gondolkodásra. Azért vagyunk a parlamentben, hogy ne az utcán háborúzzunk, nem pedig azért, hogy a háborút a parlamentben vívjuk meg.

A teljes cikk a Mandiner legfrissebb számában olvasható!