Közös kiállítással emlékezik Budapest ostromára három budai kerület

Közös kiállítással emlékezik Budapest 1944-es ostromára az I., a II. és a XII. kerület önkormányzata. A szabadtéri kiállításról a három polgármester és a kiállítás kurátora, Ungváry Krisztián történész beszélt pénteken újságíróknak.

A szombat délután megnyíló, keddig látható tárlat öt helyszínén, a Kapisztrián téren, az Ördögárok mellett az Akadémia parknál, a Széll Kálmán téren, a Széna téren és a Városmajorban nyolcvan fényképen mutatják be Budapest ostromának napjait.

V. Naszályi Márta (Párbeszéd) I. kerületi polgármester elmondta: a közös kiállítás reményeik szerint egy új emlékezetpolitika kialakításának kezdete. „Új hozzáállást kell keresnünk azokhoz a 20. századi eseményekhez, amelyek a mai napig feldolgozatlanok” – fogalmazott.

Hozzátette: mindenkinek megvannak a maga családi történetei és sebei, és ezek az emlékek sokszor ellentmondanak egymásnak. Ezért az újfajta, a hangsúlyt a személyes történetekre helyező emlékezetpolitika kialakítása eleinte „nehéz és indulatos”, akár évtizedekig eltartó munka lehet, de „ez vezethet el a gyógyuláshoz” – hangsúlyozta V. Naszályi Márta.

Őrsi Gergely (MSZP) II. kerületi polgármester arról beszélt, hogy az elmúlt években a szélsőséges ideológiák nevében próbálták kisajátítani az évfordulót, ezért is fontos kiemelni a politikai keretekből.

Azt szeretnék, ha az évforduló az áldozatokról szólna – fogalmazott. Szólt arról is, hogy a II. kerület múltja nagyon gazdag, a kiállítás egyik helyszíne, a Széna tér több történelmi esemény színtere is volt. Ezért az egykori buszpályaudvar helyén emlékparkot szeretne kialakítani a kerület, ahol a török hódoltság idejétől a jelenkorig mutatják be a tér történetét – jelezte.

Pokorni Zoltán (Fidesz), a XII. kerület polgármestere azt mondta: a kiállítás „nem valami nagyot akar, hanem kicsit, személyeset és autentikusat.” Beszélt arról is, hogy húsz éve, amikor kijelölték április 16-át a holokauszt magyarországi áldozatainak emléknapjává, szándékosan magyar vonatkozású dátumot kerestek. Így esett a választás az első magyarországi (kárpátaljai) gettó felállításának dátumára. Az volt a cél, hogy „ne űzzük a világtörténelem távoli zugába a holokauszt emlékét, hanem jelezzük, ez a mi történelmünk része, és nekünk kell feldolgozni”.

Azt szerették volna – folytatta –, hogy az emléknap „ne a történelemről szóljon, hanem rólunk, ma élőkről, nekünk nyújtson segítséget fölvérteződni, ellenállni a gonosznak”, valamint a gyerekeinknek, hogy „felelősséget ébresszünk bennünk és ne rossz érzéseket.”. Pokorni Zoltán hozzátette: az emberek szeretnek ítélkezni, szeretik azt gondolni hogy ők a jók és mások a rosszak, de a jó és a rossz „nem közöttünk van, hanem bennük”.

Ungváry Krisztián elmondta: a „kamarakiállításon látható fényképek nemrég kerültek fel a Fortepanra, és most először láthatók Magyarországon. A képeket a szovjet hadsereg készítette, amely az egész főváros elfoglalását dokumentálta, és ezzel, akarva-akaratlan gazdag forrásbázist teremtett a későbbi kutatóknak.