– Lassan egy hónapja annak, hogy megjelent Magyarországon a koronavírus, és két hete zártak be az iskolák, óvodák, azt pedig még senki nem tudja, mikor vonul el a vihar. Ez a helyzet még a felnőtteket is megviseli. Mi játszódhat le most a gyerekekben?
– A korai szakaszban egy lebegtetett bizonytalanság volt a jellemző, egyre nyomasztóbb és félelemkeltőbb hírek jöttek, a felnőttek percről percre próbáltak tájékozódni, hogy miként érinti őket a helyzet. Ennek a feszültsége szűrődött át a gyerekekhez. Amikor a szülő bizonytalan és szorong, azt a gyerek érzi. Sokuknak van korlátlan hozzáférése az interneten keresztül az információkhoz, amelyek elsősorban felnőtt-tartalmak, így könnyen előfordulhat az úgynevezett ingerelárasztás jelensége, ami azt jelenti, hogy olyan információkat és olyan dózisban kapnak, amit nem tudnak feldolgozni, mert nem az ő korukhoz, nem az ő érettségi szintjükhöz van szabva.
– El kellene zárnunk őket a hírektől?
– Érdemes előszűrni a tartalmakat, és nem a veszélyre kell helyezni a hangsúlyt, hanem a megelőzésre. Arra a kérdésre keressük együtt a válaszokat, hogy mit tudunk tenni a biztonságunk érdekében. Az okostelefon használatát mindenképpen korlátozni kell. Ez az a téma, ami manapság normális élethelyzetben is problémát szokott jelenteni. Ráadásul ömlik az interneten keresztül a sok információ, amelynek a 99 százaléka ijesztő tartalom; bármit kapcsolunk be, szinte biztos, hogy koronavírusos hírbe futunk bele. Érdemes ettől megóvni a gyereket. Nem kell elhallgatni előlük a tényeket, de úgy jó, ha a szülő szűri az információkat, és a gyerek életkorának és fejlettségi szintjének megfelelően mondja el neki. Most a szülőknek is több idejük van a gyerekekre, tehát több lehet a minőségi együtt töltött idő, mint például társasjátékok, rajzolás, feladatos füzetek közös megoldása, mesélés, éneklés, beszélgetés. Törekedjünk erre, mert ez mindnyájunk figyelmét leköti.
– A járványügyi intézkedések általánosságban hogyan hatnak a családokra?
– Nagyon sok családban otthon maradtak a szülők is a gyerekekkel, aki teheti, otthonról dolgozik. Kialakult egy új helyzet, az otthon maradás helyzete, ami a szülők többirányú terheltségével jár. Azt látom, hogy a lebegtetett bizonytalanság, a tárgy nélküli szorongás helyét most már jóval konkrétabb, napi apró-cseprő problémák megoldása vette át. Egyre többen arról kérdeznek, hogy miként oldják meg a munkát és a gyerekek felügyeletét egyszerre, mit tegyenek azért, hogy ne őrüljenek meg egymástól az összezártság miatt. Persze az emberek továbbra is folyamatosan figyelik a híreket, keresik az információkat, hogy éppen milyen új intézkedések érintik az életüket, milyen korlátozásokat vezetnek be, lesz-e például kijárási tilalom. Mindebből megpróbálják felmérni, hogy mekkora a valós veszély. Nehéz megítélni, hogy mi a túlzó, kényszeres óvatosság és mi az, ami felelősségteljes szülői magatartásnak számít. Most talán kezd a közhangulat az óvatosság felé tolódni, mert nagy a kockázat.