A halálról is beszélni kell a gyerekkel

Hogyan hat a járvány és a megváltozott élethelyzet a családokra? Mit tehetnek a szülők, hogy enyhítsék gyermekeik szorongását? Az efféle, most sokakban ott motoszkáló kérdéseket Deliága Éva pszichológus válaszolta meg a Magyar Nemzetnek.

A járványügyi helyzet arra is lehetőséget ad, hogy a családok több minőségi időt töltsenek együtt Fotó: Mirkó István

– Lassan egy hónapja annak, hogy megjelent Magyarországon a koronavírus, és két hete zártak be az iskolák, óvodák, azt pedig még senki nem tudja, mikor vonul el a vihar. Ez a helyzet még a felnőtteket is megviseli. Mi játszódhat le most a gyerekekben?

– A korai szakaszban egy lebegtetett bizonytalanság volt a jellemző, egyre nyomasztóbb és félelemkeltőbb hírek jöttek, a felnőttek percről percre próbáltak tájékozódni, hogy miként érinti őket a helyzet. Ennek a feszültsége szűrődött át a gyerekekhez. Amikor a szülő bizonytalan és szorong, azt a gyerek érzi. Sokuknak van korlátlan hozzáférése az interneten keresztül az információkhoz, amelyek elsősorban felnőtt-tartalmak, így könnyen előfordulhat az úgynevezett ingerelárasztás jelensége, ami azt jelenti, hogy olyan információkat és olyan dózisban kapnak, amit nem tudnak feldolgozni, mert nem az ő korukhoz, nem az ő érettségi szintjükhöz van szabva.

– El kellene zárnunk őket a hírektől?

– Érdemes előszűrni a tartalmakat, és nem a veszélyre kell helyezni a hangsúlyt, hanem a megelőzésre. Arra a kérdésre keressük együtt a válaszokat, hogy mit tudunk tenni a biztonságunk érdekében. Az okostelefon használatát mindenképpen korlátozni kell. Ez az a téma, ami manapság normális élethelyzetben is problémát szokott jelenteni. Ráadásul ömlik az interneten keresztül a sok információ, amelynek a 99 százaléka ijesztő tartalom; bármit kapcsolunk be, szinte biztos, hogy koronavírusos hírbe futunk bele. Érdemes ettől megóvni a gyereket. Nem kell elhallgatni előlük a tényeket, de úgy jó, ha a szülő szűri az információkat, és a gyerek életkorának és fejlettségi szintjének megfelelően mondja el neki. Most a szülőknek is több idejük van a gyerekekre, tehát több lehet a minőségi együtt töltött idő, mint például társasjátékok, rajzolás, feladatos füzetek közös megoldása, mesélés, éneklés, beszélgetés. Törekedjünk erre, mert ez mindnyájunk figyelmét leköti.

– A járványügyi intézkedések általánosságban hogyan hatnak a családokra?

– Nagyon sok családban otthon maradtak a szülők is a gyerekekkel, aki teheti, otthonról dolgozik. Kialakult egy új helyzet, az otthon maradás helyzete, ami a szülők többirányú terheltségével jár. Azt látom, hogy a lebegtetett bizonytalanság, a tárgy nélküli szorongás helyét most már jóval konkrétabb, napi apró-cseprő problémák megoldása vette át. Egyre többen arról kérdeznek, hogy miként oldják meg a munkát és a gyerekek felügyeletét egyszerre, mit tegyenek azért, hogy ne őrüljenek meg egymástól az összezártság miatt. Persze az emberek továbbra is folyamatosan figyelik a híreket, keresik az információkat, hogy éppen milyen új intézkedések érintik az életüket, milyen korlátozásokat vezetnek be, lesz-e például kijárási tilalom. Mindebből megpróbálják felmérni, hogy mekkora a valós veszély. Nehéz megítélni, hogy mi a túlzó, kényszeres óvatosság és mi az, ami felelősségteljes szülői magatartásnak számít. Most talán kezd a közhangulat az óvatosság felé tolódni, mert nagy a kockázat.

A járványügyi helyzet arra is lehetőséget ad, hogy a családok több minőségi időt töltsenek együtt
Fotó: Mirkó István

– Említette, hogy szülők és gyermekek most többet lehetnek együtt, aminek egyfelől biztosan mindenki örül, de sokan tartanak is attól, hogy mit hoz ki belőlük az összezártság. Szükségszerűek a súrlódások a családban, vagy megelőzhető, hogy egymás agyára menjünk?

– Az első és legfontosabb lépés a napirend kialakítása. Akkor nem fogunk megőrülni egymástól, ha van egy előre kitalált, megtervezett napirend, amiről a gyerekek is tudnak, illetve érdemes velük együtt kialakítani. Ennek nemcsak gyakorlati jelentősége van, érzelmi szempontból is nagyon fontos. A gyerekek alapvetően szeretik a szabályokat, szabálytartók, szabálykövetők, és ez a fajta struktúra csökkenteni tudja a szorongást. Az ismeretlentől való félelem állapotában vagyunk mindannyian, és ilyen helyzetben az életünk újrastrukturálása, valamint az, hogy naponta megtapasztaljuk, hogy ez működik, hogy lehet benne hasznos tevékenységeket végezni, visszahozza a gyerekek érzelmi biztonságát. Egy ehhez kapcsolódó fontos tanács, hogy legyünk türelmesek, mert még nagyon kevés idő telt el a korlátozások bevezetése óta, ezért még nem rázódtunk bele az új rutinba. Erre a helyzetre nincsenek tapasztalataink, mintáink, kipróbált forgatókönyvünk. Most hirtelen nagyon megváltozott a világ ritmusa, olyan, mintha visszamentünk volna százötven évet az időben.

– A világjárvány idején lehetetlennek tűnik megkerülni a halál kérdését. Mit tegyünk, ha a gyerek rákérdez?

– Azt tanácsolom, hogy ne legyenek tabuk. A szülők beszélgessenek a gyerekkel arról, hogy mi jár a fejében, mert tele lehet téves és megalapozatlan információkkal. A gyerekek maguktól nem tudják mérlegelni a tényleges kockázatot, a valószínűséget, a vírusról keringő információk azonnal táptalajul szolgálnak a szorongáshoz. A halál témája nagyon fontos, és nem korhatáros. Általában négyéves kortól egyébként is előjön, de ha van apropója, akkor még korábban. Azt szoktam javasolni a szülőknek, hogy mindenki a hite, világnézete szerint beszélje meg a gyerekével, de nyilván ne a materialista, hanem a spirituális részét hangsúlyozzuk. Mi történik a lélekkel, hogyan tudunk gondolni arra a személyre, aki már nem lehet köztünk. Én azt látom, hogy a gyerekek meg tudnak birkózni a témával, de itt is nagyon fontos a szülői támasz, az a biztonság, hogy a gyerek bármikor kérdezhet, meghallgatják és válaszokat kap a kérdéseire.