Március elején Eger olyan kihalt, mint talán a török dúlás idején lehetett. Főtéri talapzatáról Dobó István szobra néhány behúzott nyakú járókelőt, ázott kutyát, meg egy, még az éjszakából itt maradt atyámfiát vehet leltárba egészen a városházáig. Az egyik közeli, 400 vendég befogadására alkalmas szállodában alig kéttucatnyian járkáljuk körbe a svédasztalt. A személyzet örül, hogy nem kell pörögni, de azt mondják, a polgármesternek felesleges volt az uszoda átmeneti bezárásával „még egy lapáttal rátenni” a koronavírus hisztériára.
Az egri vízilabda csapat ugyan Olaszországban a járvány gócpontjától hatvan kilométerre játszott mérkőzést, és hazaérkezésüket követően rendelkeztek is igazolással arról, hogy nem fertőződtek, a város első embere mégis az itthoni edzés után tizennégy napra bezáratta és kilincstől a padlásajtóig fertőtleníttette az intézményt. Mirkóczki Ádám kérdésünkre ezt így magyarázta: – Valóban rendelkeztek egy kérdőíven alapuló igazolással arról, hogy veszélytelenek, de számomra ez nem volt megnyugtató, már csak azért sem, mert volt közülük olyan, aki Velencébe is ellátogatott. A bezárás előtt beszéltem a Belügyminisztérium illetékes államtitkárával, Pogácsás Tiborral, a március 6-ig tartó zárvatartást pedig személyesen Pintér Sándor belügyminiszterrel közösen döntöttük el. A jobbikos polgármesternek meggyőződése, hogy a többség vele ért egyet. De, mint mondja, ennél is fontosabb, hogy a felelősség kizárólag az övé, ha baj történik.
De Eger nem csak az uszodabezárás miatt került az elmúlt hetekben a hírekbe. Nyitrai Zsolt, a térség fideszes országgyűlési képviselője, nyilvánosságra hozta azt a levelet, amelyben Gulyás Gergely miniszter arról tájékoztatta, hogy az „egri polgármester hanyagsága, szakmaiatlansága, hozzá nem értése miatt a városnak vissza kell fizetnie közel 300 millió forintot.”
– Idegenforgalom dolgában Eger a harmadik legkeresettebb város az egész országban – mondja a szálloda szaunájában egy férfi. – Önfényezés volt a vízilabdázók lejáratása, a pénzvisszafizetés meg egyenesen öngól. Uram, én vállalkozó vagyok, de nemhogy háromszáz, még három millió forintról sem tudnék hanyagságból megfeledkezni. Igaz, én nem közpénzből gazdálkodom – teszi hozzá.