Rácz Zsófia: Fiatalként azt várjuk, hogy győzzenek meg minket

– Nem igaz, hogy minden fiatal külföldön képzeli el a jövőjét, de a lakhatási nehézségek valóban komolyan foglalkoztatják őket – nyilatkozta a Magyar Nemzetnek Rácz Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár, akit a kinevezése körüli bonyodalmakról és arról is kérdeztük, valóban menekül-e az ellenzéki újságírók elől. A fiatal politikusnak jobbára pozitív élményei vannak az egyetemi digitális oktatásról, országjárása során pedig azt tapasztalta, kortársai képesek az érett politikai vélemények megfogalmazására.

20200512 Budapest Rácz Zsófia fiatalokért felelős helyettes államtitkár fotó: Havran Zoltán (HZ) Magyar Nemzet Fotó: Havran Zoltán

– Az időseknek és a középkorúaknak, de még a gyermekeknek sincs külön helyettes államtitkársága. Miért kell a fiatalokra külön figyelni?

– Hosszú évek óta létezik egy olyan helyettes államtitkárság, amely a fiatalokkal foglalkozik. Egyébként van az idősekért, a nőkért, a gyerekekért felelős főosztály, osztály is, igyekszünk minden magyar emberre odafigyelni. A fiatalok szeretik hallatni a hangjukat és jó, ha van helyük egy minisztériumban, amelyen keresztül gyorsabban eljut a véleményük a döntéshozókhoz.

– Önt elég hamar bedobták a mély vízbe, és már a kinevezése sem ment egyszerűen. Volt olyan pillanat, amikor bánta, hogy belevágott a nagypolitikába?

– Nem volt minden pillanat könnyű, de nem bántam meg, a negatív vagy kétkedő hangok ellenére sem. Ismerve a magam és korosztályom kritikai gondolkodását, biztosan sok kérdés felmerült volna bennem is arra a hírre, hogy kineveztek egy 22 éves helyettes államtitkárt. Azt viszont nem tartom helyesnek, ha bárkit már azelőtt megbélyegeznek, mielőtt bizonyíthatott volna. Ennek ellenére szívesen beszélgetek azokkal is, akik megkérdőjelezik a kinevezésem jogosságát. Amikor a közösségi médiában válaszolok az ilyen kérdésekre, legtöbbször pozitív visszajelzést kapok, amiért egyáltalán reagálok. A fiatalok nagyon örülnek, ha közvetlen párbeszédet alakíthatnak ki valakivel, aki náluk közelebb van a döntéshozókhoz.

– Rengeteg találatot dob ki az internet a nevére, nagyrészt baloldali médiumok negatív cikkeit. Mit szól ehhez a megtisztelő figyelemhez?

– A politika a természeténél fogva konfliktusos terep, ezt jól tudom, de nem gondoltam volna, hogy ennyire nagy port ver fel a kinevezésem. Nem tudom, hogy hány helyettes államtitkárnak ismerik a nevét azok, akik felháborodtak miattam. Abban sem vagyok biztos, hogy sokan tudják, milyen feladatot bíztak rám. Igyekeztem a helyén kezelni ezeket a támadásokat, még ha nem is estek jól. Van bennem egy erős küldetéstudat: azért dolgozom nap mint nap, hogy a fiataloknak minél több beleszólásuk legyen az őket érintő döntésekbe. Látom magam előtt ezt a pozitív célt, amilyen nehézségek pedig útközben jönnek, azokat igyekszem leküzdeni.

– És mi tartozik az ön portfóliójába?

– A közigazgatási-minisztériumi munka mellett egyfajta lobbizás is. Azt szeretném, hogy a fiatalok problémái, felvetései, ötletei eljussanak a kormányhoz. A fiatalok ingyenes nyelvvizsgájáért vagy a KRESZ-tanfolyam és -vizsga támogatásáért is mi felelünk. Idén az érettségi szervezéséről hozott döntéseket is igyekeztem segíteni azzal, hogy összegyűjtöttem és képviseltem a fiatalok észrevételeit. Az új diákhitelről szóló lehetőségről igyekszem a lehető legtöbb fiatalt tájékoztatni, hiszen ez most egy aktuális, nagyon kedvező lehetőség, és segít azoknak, akik eddig diákmunkával tudták csak fedezni a tanulmányaikat, most azonban ettől a lehetőségtől a koronavírus-járvány miatt elestek. Van egy önkéntes programunk is: arra ösztönözzük a fiatalokat, hogy szabadidejükben segítsenek másoknak. Szerencsére egyre többen tapasztalják meg, milyen sokat tud adni az önkéntesség. Erről személyesen is jó tapasztalataim vannak.

Fotó: Havran Zoltán

– Országos körútba kezdett, ahol fiatalokkal találkozik. Mik a tapasztalatai, mi foglalkoztatja őket leginkább?

– Nagyon jók a tapasztalataim. Őszintén tudtunk beszélgetni, hamar és könnyen megnyíltak a fiatalok, és beszámoltak az őket, minket érintő nehézségekről. Leginkább a lakhatás kérdése került elő, ami nemcsak fővárosi probléma, vidéken is sokakat érint. Gyakran felmerült a fenntartható fejlődés témája is, hogy miként tudunk olyan életet élni, hogy megőrizzük a bolygót a gyermekeinknek és az unokáinknak. Az oktatás és a digitális oktatás is mindig szóba került. A fiatalok közül sokan mondják azt, hogyha terveznek is pár évig külföldön dolgozni, a családalapítást Magyarországon képzelik el. Sok hír szól arról, hogy minden fiatal külföldre vágyik, de én vidéken például azt tapasztaltam, hogy a külföldi lehetőségek mellett nagyon is igénylik, hogy legyenek olyan helyi közösségek, programok, amelyek egymáshoz és az otthonukhoz kötik őket.

– Hogyan kell elképzelni a munkanapjait, mit csinál egy fiatalokért felelős politikus?

– A járványhelyzet előtt szinte minden héten úton voltam, hogy találkozzak és beszélgessek fiatalokkal. A veszélyhelyzet idején pedig azt igyekeztünk feltérképezni a kollégáimmal, hogy a járvány kapcsán milyen új kihívásokra reagáljunk. Ezért született külön kormányrendelet a KRESZ- és a nyelvvizsga-támogatásokról. Lehetővé tettük, hogy a jogosultak közül azok, akik a koronavírus miatt nem tudtak vizsgázni, a veszélyhelyzet végétől számítva hat hónapig ezt még megtehessék. Kitoltuk a határidőket, hogy ne érje hátrány a fiatalokat, nehogy elessenek a veszélyhelyzet miatt a támogatások lehetőségétől. Tudom, hogy nem hangzik túl izgalmasan, de a munkámhoz tartozik az is, hogy rengeteg egyeztetésre járok. Örülök neki, hogy sok helyre meghívnak, de attól sem riadok vissza, hogy magam jelentkezzem be, ha úgy érzem, fontos, hogy az adott ügyben a fiatalokat is képviselje valaki kormányzati oldalon. Sokat tanulok arról, hogyan születik meg egy döntés, milyen szempontokat hogyan kell mérlegelni. Szerencsém van azért is, mert Novák Katalin személyében egy olyan államtitkár felügyeli a munkámat, akitől napi szinten kérhetek és kapok segítséget.

– A kormányzati munkába azért kellett egy fiatalt bevenni, mert nem találtak senkit, aki értette volna a fiatalok nyelvét?

– Nekem két világot kell közelítenem egymáshoz, és én mind a kettőben benne élek. Egyrészt fiatal vagyok, másrészt már részt veszek a döntések előkészítésében is. Látom mindkét világ előnyeit és hátrányait, ismerem mindkettőnek a nyelvét, igyekszem közvetítő-, fordítószerepet betölteni. Ebben az is segít, hogy az ENSZ-ben már hasonló feladatot láttam el, amikor a magyar fiatalokat kellett a nagy nemzetközi szervezetben képviselnem.

– Kevésbé aktív a Facebookon, mint számos más politikus. Miért van ez? Sokan azt gondolták, pont az online aktivitást várják majd el öntől.

– Fontos, hogy az ember ismerje azoknak a szokásait, akikhez szólni akar, akiket el szeretne érni. Azt vettem észre, hogy mi, fiatalok, elsődlegesen már nem a Facebookon vagyunk jelen, sokkal inkább az Instagramot használjuk. Ezért én is ott vagyok igazán aktív a közösségi médiában. Az Instagram-oldalon szoktam kérdéseket feltenni, szavazásokat indítani, amelyekre sokszor több száz válasz érkezik.

– Fogékonyak a fiatalok a politikai, társadalmi témákra? Komolyan is, vagy csak emojikat használva lehet velük kommunikálni?

– Ne nézzük le az emojikat! Miért baj az, ha egy fiatal képes kifejezni a véleményét akár egy kis ábrával is? Bizonyos felületek nem az elmélyült beszélgetések terepei, ott nem a hosszan kifejtett álláspontokat kell keresnünk. Ezért is fontosak a személyes találkozások. Ezzel együtt szükség van az online kommunikációra is. Nem szabad lebecsülni minket azért, mert használjuk a közösségi médiát. Én például kifejezetten szeretek emojikat használni. Ugyanakkor sok olyan fiatalt ismerek, aki egyáltalán nem szereti ezeket. Ez alapján nem lehet megítélni, mennyire képes összetett üzeneteket megfogalmazni az illető. Nekem az a tapasztalatom, hogy pártállástól függetlenül logikus, összetett érvelésre képesek a fiatalok, és rengeteget tanulok abból, ahogy a problémáikat megfogalmazzák. Ezért is kérem mindig, hogy írjanak, kérdezzenek tőlem, mert így olyan dolgokra hívhatják fel a figyelmemet, amelyeket lehet, hogy nem vennék észre.

Fotó: Havran Zoltán

– Mennyire tájékozottak a fiatalok a fontos társadalmi kérdésekben?

– A korábbinál sokkal több impulzus éri a mai fiatalokat, és nehéz eldönteni, hogy mit fogadjon vagy utasítson el az ember. A fake news világában már az is komoly kihívás, hogy eldöntsük, melyik hírforrásban bízzunk meg, melyik információ hiteles. Ma, az influencerek korszakában mindenki meg akarja mondani, hogy milyen legyen az ember, és ha valaki egyszerre több influencer csatornáját is követi, azt teljesen eltérő hatások érik különböző emberektől. Lehet, hogy egy fiatal teljesen mást hall a szüleitől, és megint mást mond a tanára az iskolában. Számos olyan tabunak minősülő vagy sokak által cikinek érzett téma is van, amit sok fiatal kevésbé a szüleivel vagy a tanáraival tud megvitatni.

– Mi a véleménye a terjedő mamahotel-jelenségről? Igaza van azoknak, akik snowflake-nek, hópihének tartják a mai fiatalokat?

– A mamahotel kifejezéssel azért lennék óvatos, mert nem lehet minden fiatalra rásütni, hogy lusta elköltözni otthonról. A mai ingatlanpiaci árak mellett és amiatt, hogy ennyire kitolódott a tanulmányi idő, sok minden megváltozott. Az úgynevezett snowflake jelenséget sem tudom általánosan elfogadni. Nem igaz, hogy a fiatalok ma kevésbé rugalmasak vagy felszínesebbek, mint korábban. Inkább arról van szó, hogy a mai információáradatban nehezebb tájékozódni és egy fiatalnak megtalálni a helyét. Régen talán ez könnyebb volt, a kisebb közösségek sokkal nagyobb szerepet játszottak. A fiatal kapott egy bizonyos értékrendet – akár vallási, akár ideológiai értelemben –, ezt vagy elfogadta, vagy felülírta. Ma, amikor egy fiatalt a telefonját pörgetve ennél sokkal több benyomás éri, nehezebb eldöntenie, melyik számára a hiteles és mivel tud azonosulni.

– Ön mit javasolna egy ilyen fiatalnak? Hogyan lehet hitelesen tájékozódni?

– Mindenképpen muszáj ellenőrizni a tényeket, én is igyekszem minden esetben ezt megtenni. Ha az ember hosszabb ideig követ valakit a közösségi médiában, megtapasztalja majd, milyen az illető értékrendje, milyen elveket vall, igaza volt-e bizonyos ügyekben, és idővel el tudja dönteni, kivel azonosuljon és kivel ne.

– Nem úgy van, hogy minél tovább követnek valakit, annál inkább belekerülhetnek egy véleménybuborékba?

– Ennek a veszélye fennáll. Ezért érdemes kritikusan hozzáállni egy-egy kérdéshez, jó többféle véleményt meghallgatni. Mi, fiatalok kritikusabbak vagyunk. Eleinte szinte mindent fenntartásokkal kezelünk. Fiatalként azt várjuk, hogy győzzenek meg minket.

– Volt olyan újságíró, aki azt állította, hogy menekül előle. Mi alapján dönt arról, hogy kinek ad interjút?

– Azt az elvet próbálom követni, hogy akkor nyilatkozom, ha van miről. Közvetlenül a kinevezésem után csak azért, hogy beszéljek, nem éreztem szükségét annak, hogy interjút adjak, hiába kerestek meg nagyon sok helyről. Gyorsan kiderült, hogy a tőlem interjút kérő médiumok nem a szakmai múltamra, a terveimre kíváncsiak, hanem abban az időszakban egy jól kommunikálható politikai termék voltam a szemükben, igyekeztek engem felhasználva is alátámasztani egy általuk kitalált történetet. Ebben a játékban nem vettem részt, és a jövőben sem fogok. Az én feladatom, hogy a fiatalokkal beszélgessek, az ő hangjukat hallassam, ehhez pedig, ahogy mindenki láthatja, minden olyan platformot kihasználok, ahol el tudom őket érni.