Különcök a zöldhatáron: a legfurcsább migránsok

A határt védő rendőrök a legextrémebb határsértők, határsértések némelyikét először el sem akarják hinni.

A Hegykőn lakó politikus szerint egyszerűen át kellett volna engedni az országon a migránsokat Fotó: Havran Zoltán

Mindenki tizenhat

Ez volt az az időszak, amikor a Közel-Keletről érkező férfiak rájöttek, a szíriai és az iraki harcok miatt háborús menekültnek számít, aki onnan érkezik, ráadásul a 18 év alattiakat az európai uniós jogi normák szerint fiatalkorúnak kell tekinteni, és másmilyen elbírálás alá esnek, mint a felnőttek. Hirtelen minden határsértő férfi iraki vagy szír lett, s aki nem őszült, az 16 évesnek mondta magát. A szegedi laktanyában elvégzett kötelező orvosi vizsgálaton külön antropológiai eljárást kellett bevezetni, hogy az iratok nélkül érkező, magukat irakiaknak mondó férfiak valós korát megállapíthassák. Jellemző az akkori forgalomra: a kirendelt tolmácsok annyit dolgoztak, hogy külön hálószobát kaptak a rendőrök körleteiben. Volt olyan tolmács, akinek a munkaóráiért egy hónapban hárommillió forintot fizetett ki az állam.

Az orvosok nem győzték volna a munkát, ezért a határrendészek bűnügyi felderítőivel egyeztetve egy furfangos szóbeli tesztet állítottak össze a magukat fiatalnak hazudó határsértőknek. A gyorsan elhangzó kérdésekbe hamar belekavarodtak a hazudozók, nehéz volt megmagyarázniuk, miképpen is lehet az, hogy 16 évesek, de az iskola első osztályát 1996-ban kezdték el. Amikor az álirakiak között elterjedt, hogy a fiatalítás nem jön be, ráadásul a füllentőket azonnal visszatoloncolják és menekültügyi kérelmet sem adhattak be, azonnal csökkent a tizenévesek száma.

Buktató a butaság

Az illegális migránsok mindent bevetettek, hogy láthatatlanok legyenek a határrendészek számára. A hőkamerák ellen is többféle trükkel akartak védekezni az éjszakai lopakodók. Volt olyan, aki CD-lemezekből varrt magának álcaruhát, volt, aki szerb mentőktől vette meg több száz euróért a rohamkocsi felszereléséhez tartozó, alumíniumszálas, hőtartó, életmentő takarót. Akadt olyan próbálkozó is, aki a szabadkai bolhapiacon vett egy szarvasagancsot, azt tartotta a fején, hogy a kamerát megtévesztve elvonja magáról a monitorokat figyelő rendőrök tekintetét. Egy szír csoport tagjai kitalálták, vesznek ötven tekercs háztartási alufóliát, betekerik magukat, mint a múmiák, így vágnak neki éjszaka a röszkei határnak. A terv még sikerülhetett is volna, ha a tizenkét fős csoport fele nem lett volna dohányos. A kezükben nem tudták ugyanis úgy elrejteni a cigarettacsikkeket, hogy a felvillanó fényekre ne figyeljenek fel a határrendészek.

Azok a migránsok sem voltak zsenik, akik egy homokot szállító kamionba bújtak el. A rejtekhely jónak bizonyult, de a lábnyomukat, amelyek a konténer közepéig vezettek, elfelejtették eltüntetni. A határőrök beszámolója szerint olyan volt az egész, mintha egy szellem járt volna arra, aki aztán elrepült. A rendőrök azonban rájöttek, a lábnyomok gazdái nem felfelé, hanem az ellenkező irányban tűnhettek el, a homok alatt bújtak meg, műanyag csövekkel vettek levegőt. Amikor a zsaruk bedugaszolták a csöveket, előpattantak a homokból. Erről az élményről azonban Magyarországon senkinek sem mesélhettek, visszairányították őket Szerbiába. Egy illegális bevándorló egy gabonaszállító vasúti vagon kiömlőnyílásába tornázta be magát. Alapállásban kilátszott a lába, a 170 centis férfi nem fért el a 150 centis csőben. A két cipő is elárulta, de még az is árulkodó volt, hogy valaki ott felejtett egy pár ócska lábbelit a vonaton. A magyar rendőrök ezért röntgennel is megnézték a vagont, a felvételen pedig kirajzolódtak a csőbe zárt migráns csontjai. Ennek eredményeként számára is gyors véget ért a magyarországi tartózkodás.