Magyarország egyik legértékesebb műkincsgyűjteményének sorsa a tét az egy héten zajló perben, amelyben arról az egykori Esterházy hercegi hitbizományról dönthet az elsőfokú bíróság, amelyet még 1695-ben végrendeletével alapított Esterházy Pál nádor Nagyszombaton. A hitbizományt azzal a céllal hozta létre a XVII. században, hogy az abban lekötött vagyon előre meghatározott utódlási rend szerint osztatlanul szállhasson át a családnak mindig csak egy-egy tagjára, aki a vagyont nem idegenítheti el szabadon.
A szeptember 23-án a bíróságon a per tárgyát képező műkincsanyag
az Esterházy család hercegi ágának a valamikori fraknói várnak a külvilágtól elzárt kincstárát képező boltíves termeiben őrzött főúri műkincsgyűjteménye.
Ezek a műtárgyak a magyarság egyik legnagyobb iparművészeti értékét jelentik. Többek között rendkívüli értékű textíliák – köztük Mátyás király feltételezett kabátja –, óriási színarany ötvösművek, ékszerek és aranypénzek alkotják a gyűjteményt.
Az Esterházy-hitbizomány 1872-ben csődbe jutott, ezért abból már akkor egyes uradalmakat, ingatlanokat és ingóságokat is értékesítésre kínáltak. Ezek közül a magyar állam is jelentős tételeket vásárolt, amelyek a budapesti Szépművészeti Múzeum gyűjteményébe kerültek.
A perben érintett műkincseket pedig a trianoni békediktátum kihirdetését megelőzően részben a Tanácsköztársaság karhatalmistái, részben maguk az Esterházy család tagjai Budapestre szállították,
majd Esterházy Pál herceg, a hitbizomány akkori birtokosa 1923-ban azokat az Iparművészeti Múzeumban letétbe helyezte. Budapest ostromának előestéjén viszont a herceg úgy döntött, inkább a budai Várban található Esterházy-palota pincéjében helyezteti el az értékes gyűjteményt, hátha ott nagyobb biztonságban lesz. A palota az ostrom alatt bombatalálatot kapott és teljesen beomlott, maga alá temetve a műkincseket is. Az ostromot követően a közvélemény és a múzeumi szakmai körök abban a hitben voltak, hogy a műkincsek vagy megsemmisültek, vagy azokat még az ostrom előtt külföldre vitték.
Fotó: Éberling András
Esterházy Pál 1948 decemberében tárta fel a valós helyzetet a múzeumi szakemberek előtt, néhány nappal később pedig letartóztatták, és a Mindszenty-per negyedrendű vádlottjaként 1949-ben tizenöt év fegyházbüntetésre és vagyonelkobzásra ítélték. Nem sokkal ezután, 1949 áprilisában kihirdették a hitbizományok megszüntetéséről szóló törvényt, amely ezen javakat államosította. Közben a súlyosan megrongálódott műtárgyakat az Iparművészeti Múzeumban kezdték restaurálni.
