Nádfedeles vályogházból a BioNTech cég alelnökségéig

Interjút adott az M5 Ez itt a kérdés című műsorának Karikó Katalin. A beszélgetésben szó esett a világhírűvé vált kutató gyerekkoráról, a disszidálásáról, és az általa kifejlesztett vakcináról is – írja a Mandiner.

– Kisújszálláson, egy egyszerű, nádfedeles vályogházban laktunk. Gondtalan gyermekkor, sok játék, boldogság – ez jellemezte az éle­temet.

Életem első tíz évében éltünk itt. Nem volt televízió, nem volt víz sem bevezetve, a kútra mentünk vízért – mesélte gyerekkoráról Karikó Katalin.

„Az emberek aggodalmát nagyon komolyan kell venni, segíteni kell nekik a döntés meghozatalában. A legtöbb ember ismeretek hiányában fél, de nyitott arra, hogy meghallgassa a szakembereket, akikben bízik”. Karikó Katalinnal készült teljes interjúnkat ide kattintva tudja elolvasni.

A szolnoki születésű kutatóbiológus aztán a Szegedi Tudományegyetem biológia szakos hallgatója lett. 1978-ban az MTA ösztöndíjasaként került a Szegedi Biológiai Kutatóközpontba. 1985-ben azonban létszámcsökkentés miatt elküldték,

ekkor döntöttek úgy, hogy férjével és két és fél éves kislányával az Egyesült Államokban folytatja pályáját.

– Nagyon rosszul éreztem ma­gam, hogy el kell mennem Amerikáig – mondta, és arról is beszélt, el kellett adni a Ladájukat, hogy legyen pénzük külföldön. Feketén átváltották a pénzt, aztán belevarrták a kislánya játékmacijába.

Jelenleg a BioNTech cég alelnöke, amely részt vett a koronavírus elleni oltás kifejlesztésében. Amikor eldöntötte, hogy ehhez a céghez igazol, volt olyan kollégája, aki egyáltalán nem hitt benne. Sőt már-már kinevette őt emiatt. Karikó azonban nem ad ezekre a véleményekre, mert úgy érzi, hogy másként nem jutott volna el oda, ahol most tart.

Szóba került lánya, Francia Zsuzsanna is, aki kétszeres olimpiai bajnok amerikai evezős.

– A lányom mindig azt mondta, a szüleitől látta, hogy kitartóan és becsülettel dolgoznak, és ő is úgy tett

– mondta mo­so­lyogva a biokémikus, aki örül a Közmédia Év Embere Díjának is.

A kutatót december 18-án oltották be a koronavírus elleni vakcinával, ez meghatározó élmény marad számára.

– A folyosón álltak az orvosok és a nővérek, hogy megkapják a vakcinát, és amikor megtudták, hogy mi vagyunk ott, elkezdtek tapsolni. Ez volt a legmeghatóbb – mondta, és elárulta, hogy még a szúrás helye sem fájt neki, és semmilyen mellékhatást nem tapasztalt. Kiderült: az első injekció után legalább tíz napot kell várni, és ekkor 88 százalék az esély arra, hogy nem kapjuk el a koronavírust. A másodiknál egy hetet kell várni, akkor 95 százalék az esélye annak, hogy nem leszünk betegek.

A teljes cikket IDE kattintva olvashatják!