– A konferenciájuk alcíme „új megközelítések a szocialista Magyarország gazdaság- és társadalomtörténetéhez”. Rendkívül sokféle témáról tartanak előadásokat, mi a konferencia célja?
– Célunk elsősorban az, hogy a „gulyáskommunizmusról” elterjedt tévhiteket eloszlassuk. Kádárék nagyon tudatosan alakítottak ki egy narratívát a saját politikai rendszerükről, amellyel a társadalmi elfogadottságukat igyekeztek legitimációként feltüntetni, ha már a hatalomátvételük törvénytelen és illegitim volt. Máig élnek az akkor megalkotott fogalmak:
a puha diktatúra, a legvidámabb barakk, vagy a gulyáskommunizmus.
Ezek a kifejezések elfedik a valóságot, hogy egy vérben született totális diktatúra működött Magyarországon Kádár idején is, legfeljebb a hatalomtechnikai eszközök változtak.
– A Kádár-kor mítoszai – köztük a gulyáskommunizmus – élnek és virulnak a mai magyar társadalom közgondolkodásában is. Melyek azok, amelyekről végkép le kellene számolni?
– A legfontosabb talán az, hogy a viszonylagos jólét fenntartása miatt adósodott el az ország. Valójában a magyar emberek megtermelték azt, amit elfogyasztottak, sőt erőn felül teljesítettek, hogy megteremthessék azt az életszínvonalat, ami miatt a szomszédos országok irigykedtek ránk. Mondjuk ki:
a kommunista vezetők eközben rossz árfolyam- és hitelpolitikával, valamint nemzetközi pénzügyi csoportok önfeladó kiszolgálásával adósították el az országot,
és a saját bűnüket az emberek nyakába varrták, akiknek semmiféle döntési lehetőségük nem volt, mert egy diktatúrában éltek.
– Hogyan árnyalja az ezekről való gondolkodást a konferencia?
– A konferencia három blokkban tárgyalja a Kádár-rendszert. Az első a társadalom mindennapjaiba enged betekintést. Körüljárjuk az aczéli kultúrpolitika sajátosságait és az állambiztonság működését az egyházak megfigyelésén keresztül. Egy felvidéki előadónk is lesz, aki a csehszlovák sajtóviszonyokat elemzi. Ez utóbbi téma egyáltalán nem független a hazai viszonyoktól, hiszen az Aczél által tökélyre fejlesztett öncenzúra rendszerét a csehszlovák pártvezetés is igyekezett meghonosítani a prágai tavasz eltiprása után. A második szekcióban a gazdaságpolitikát tárgyalják az előadások.
