Már az első nap, hétfőn belakta a budapesti Széll Kálmán teret az 52. Nemzetközi Eucharisztikus Kongresszus missziós színpada, de a programok kedden is nagy sikerrel folytatódtak. A missziós színpadokat – az Örs vezér téren is működik egy – a katolikus világtalálkozó hetében a szervezők azért állították fel, mert szerették volna olyan közel vinni a kongresszust az emberekhez, amilyen közel csak lehet.
A színpadok hétfőtől péntekig, kora délutántól estig működnek, ahol koncertek, tanúságtételek, evangelizációs programok várják az érdeklődőket. S nemcsak a felnőtteket, hanem a legfiatalabb korosztályt is, ugyanis mindennap 16 és 17 óra között gyermekprogramokat tartanak.
Emellett a „Meghallgatlak” sátorban lehetőség van mélyebb lelki beszélgetésekre, de az érdeklődők mindkét színpad körül, részben az önkéntesek segítségével, a személyes beszélgetések során is megismerkedhetnek a kereszténységgel.
A színpadokon keresztény zenei együttesek lépnek fel, és megszólalnak olyan, a médiából ismert művészek is, mint Lackfi János költő vagy Zámbori Soma színművész. A katolikus világtalálkozó hetében sokan – mások mellett
Csókay András, Böjte Csaba, Varga László és Székely János püspök, Hodász András atya megosztják a hitükről szóló tanúságtételüket.
Többen közülük a kongresszus más eseményein is megszólalnak, előadást tartanak.
Magával ragadó hangulat
Kedden délután négy órakor újfent a gyermekeknek tartottak programot, a kicsiknek Pintér Béla adott koncertet. A színpad közvetlen közelében mintegy százan várták a műsor kezdetét, de amikor az első dallamok felcsendültek, hamar kiderült, hogy az is jól hallja majd az előadást, aki távolabb helyezkedik el. Többek nem először vettek részt Pintér Béla koncertjén, így együtt énekelték a dalok szövegét az előadóval, és közben többször lelkesen tapsoltak. A produkció hangulata átragadt azokra is, akik munka vagy iskola után, hazafelé menet csak átsétáltak a téren, közülük többen lassítottak vagy megálltak, és érdeklődve figyelték a zenés műsort.
A tömegtől kicsit távolabb két anyuka mozgott együtt a zenével, körülöttük gyermekeik – összesen öten – táncoltak, játszottak és szaladgáltak. A fiatal nők elmondták, hogy barátnők, és többen is lejöttek volna a térre, de az ismerőseik gyermekei nem keltek fel időben, így nem tudtak részt venni a programon. Az egyik anyuka kérdésre megjegyezte: a héten máskor is megpróbálnak kijönni a missziós színpadhoz, azt viszont még nem tudják, hogy a zárómisét be merjék-e vállalni a gyerekekkel. – A picik, a legnagyobb is csak négyéves, még értelemszerűen nem értik az itteni program üzenetét, de élvezik a zenét és hogy mozoghatnak. A lényeget minden este a közös imában próbáljuk nekik átadni – emelte ki a háromgyermekes édesanya, aki barátnőjével együtt maga is keresztény családból származott.
Katartikus élmény a megtérés
Nem úgy a másik lelkes anyuka, aki két gyermekével érkezett a koncertre. – Én baloldali, kommunista családból származom, nálunk otthon Kádár János volt az isten. Ennek ellenére fiatalkoromra már rendelkeztem keresztény alapokkal, de gyenge lábakon állt a hitem. Az áttörést egy lelkigyakorlat hozta meg az életemben 24 éves koromban, amikor szembesítettek azzal, hogy a világ fehér és fekete, Istent választom vagy elbukom.
Az Úr mellett döntöttem, és jól tettem, a megtérésem életre szóló, katartikus élmény volt
– mutatott rá mosolyogva. Az anyuka beszélt arról is, hogy ők már előre megnézték a kongresszus programját, és minden olyan műsoron, előadáson részt vesznek – így Pintér Béla koncertjén is –, amit ismernek. A terveik szerint három nap is lejönnek a Széll Kálmán térre, és a szombati gyermeknapon is részt kívánnak venni.
Miközben az egyre gyarapodó hallgatóság – menet közben lehettek már kétszázan is – Pintér Béla koncertjét hallgatta, a színpadtól balra a „Meghallgatlak” sátorban a lelki beszélgetésre vágyókat várták. Törőcsik Júlia szociális testvér, a sátor felelőse sugárzó tekintettel bocsátja előre, hogy náluk folyamatosan kisebb csodák történnek. – Már az első nap jó néhányán, főleg szerzetes nővérek, vártuk az embereket.
Nagyon komoly, akár másfél órás beszélgetések is előfordultak, azt tapasztaltuk, hogy meg tudnak nyílni az emberek, amire nagy szükségük van.
Azt is látjuk, hogy sok embernek időre van szüksége ahhoz, hogy betérjen hozzánk, könnyen lehet, hogy aki ma érdeklődik, az holnap már összeszedheti a bátorságát, és megkeres minket. Mi is kimegyünk persze a térre az emberek közé, és a Szentlélek sokszor pont azokhoz vezet minket, akiknek szükségük van a beszélgetésre. Ezeken a missziós napokon mindig kiderül, hogy keveseknek van olyan ember a közelében, aki igazán meghallgatja őket. Arra pedig eleve kevesen tudják a választ, hogy ha valaki elakad az életben, akkor mit lehet tenni – hangsúlyozta a lelki gondozó. Hozzátette: ezeken a beszélgetéseken nemcsak hitbeli dolgokról van szó, más problémák is terítékre kerülnek.
Hárman Istennel
Az sokszor kiderül, hogy az emberekben valamilyen szomorúság, fájdalom, akár a szülőktől kapott seb képez akadályt, és ezért nem találják az utat Istenhez. Ezeket a lelki beszélgetések, emberi kapcsolatok tudják oldani, ezek valóságos csodák. Törőcsik Júlia szavai szerint ezeken a „találkozásokon” hárman vesznek részt az Istennel együtt, és a beszélgetések során megérkezhet az Úr szólító szava és szeretete. A szociális testvér kitért arra is, hogy
ha valaki szeretne, bizonyos időszakokban gyónni is tud. Hétfőn este négy-öt pap is gyóntatott a téren, és sorra jöttek az emberek.
Végh Zoltán, a Széll Kálmán téri missziós színpad programfelelőse, a Magyar Katolikus Karizmatikus Megújulás elnöke elégedett a kezdeményezés fogadtatásával, hiszen már hétfőn is nagyon sokan vettek részt a rendezvényeken. Mint kifejtette, a térre jellemzően hívő emberek érkeznek, ők a „szivacsok”, akik miatt kellemes megállni, és akik magukhoz vonzzák a többieket. Ők így a tömegben észrevétlenül el tudnak rejtőzni, és közelebb tudnak kerülni a színpadhoz. – Vannak olyanok is szép számmal, akik katolikusok, de távolabb sodródtak az egyháztól, a téren ők is közelebb kerülhetnek az Istenhez, közülük többen gyóntak is.
Abban bízunk, hogy ahogy telnek a napok, úgy fogják egyre többen körbevenni a színpadot
– emelte ki Végh Zoltán, aki annak nagyon örül, hogy senki nem viselkedik ellenségesen a program résztvevőivel.
A kezdet szépre sikeredett, és abban bízik, hogy így is marad.
