A Figyelő 1996. szeptember 19-én írta meg, hogy az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő (ÁPV) Rt. százmilliós nagyságrendű megbízási díjért alkalmazott külső szakértőt, aki lealkudta az önkormányzatoknak a belterületi földekért járó részesedést, ezzel robbant ki a Tocsik-botrány. Az előzmények egészen a rendszerváltás előttig nyúltak vissza, amikor az 1989-es úgynevezett átalakulási törvény az állami vállalatok alatt fekvő, belterületi földingatlant az illetékes tanácsok, a későbbi önkormányzatok tulajdonába adta. Az állami vagyonkezelő azonban az eredetileg tervezett összeg harmadát-negyedét volt hajlandó az önkormányzatoknak átadni, ennek a Legfelsőbb Bíróság ítélete vetett véget, amely a Dunai Vasmű ügyében helyt adott Dunaújváros keresetének, és kötelezte az ÁPV Rt.-t, hogy a város eredeti követelésének teljes összegét – hárommilliárd forintot – fizessen ki. Itt jött a képbe Tocsik Márta ügyvédnő, aki az ÁPV Rt. megbízásából az ilyen ügyekben peren kívül igyekezett lealkudni az önkormányzatoknak járó részesedést. Cserébe tízszázalékos részesedést kapott abból az összegből, amelyet a helyhatóságok elengedtek, így összesen 804 millió forint sikerdíjat vehetett fel a vagyonkezelőtől.
A Figyelő cikkének megjelenése után öt nappal az ügyet Deutsch Tamás fideszes országgyűlési képviselő vetette fel a parlamentben. Országgyűlési vizsgálóbizottság alakult, a botrány nemcsak az akkor regnáló MSZP–SZDSZ-koalíciót, hanem magát a Horn-kormányt is megrengette. A kabinet visszahívta az ÁPV Rt. igazgatóságát, két napra rá a szocialista Suchman Tamás privatizációért felelős miniszter egy televíziós hírműsorból tudta meg menesztését.
A hosszas vizsgálódások során kiderült, hogy a botránynak politikai szálai is vannak: Boldvai László, a szocialista párt országgyűlési képviselője és akkori pénztárnoka, valamint Budai György, az SZDSZ-hez közel álló üzletember is érintett benne. A parlamenti meghallgatások anyagai és a nyilvánosságra került bűnügyi adatok szerint Boldvai közölte Tocsik Mártával, hogy melyik MSZP-közeli céget kell alvállalkozóként bevonnia: tudatta vele azt is, hogy a vállalkozás munkát nem fog végezni, de 30 százalék jár neki a sikerdíjból. Budai György pedig – akiről Tocsik Márta azt hitte, az SZDSZ főpénztárosa – azt kérte: az ügyvédnő a sikerdíjának 25 százalékát utalja át egy, a szabad demokratákhoz közeli vállalkozásnak. Boldvai és Budai is Tocsik értésére adta: ha nem fizet, elintézik, hogy az ÁPV Rt. vonja vissza az ügyvédnő megbízatását. Tocsik pedig fizetett.