– A demográfiai csúcson arról beszélt, hogy a nők, az anyaság, a család és a szülés milyen szerepet tölt be a nigériai társadalomban. Mi a különbség Európához képest?
– Ahonnan én származom, az anyaságot teljesen természetesnek tekintik, és mindenki ünnepli. Az afrikai nők – még ha szegények is – úgy érzik, hogy minden újszülött örömöt és ígéretet jelent. Még a nehéz időkben is így gondolják ezt. A nők élvezik szerepüket, mernek anyák, feleségek, gondozók, nővérek lenni; nem vesztették el méltóságukat szépségükben és nőiességükben. Eközben Európában a terhességet és a szülést magánügynek tekintik, üzleti kérdést csinálnak belőle.
Az európai társadalom nem ünnepli eléggé a nőket vagy a szülést.
– Hogyan látják az európai nők az anyaságot az ön tapasztalatai szerint?
– Egy példa, amelyet Angliában vettem észre, amikor a királyi családban bejelentették az első unoka érkezését Vilmos hercegék, mindenki nagyon izgatott volt, de a második, majd különösen a harmadik gyermeknél már nem volt ünneplés. Amennyiben még a királyi családra is így gondolnak, akkor könnyű elképzelni, milyen visszacsatolások érkeznek egy átlagos várandós nő irányába. Az európai nők körülnéznek, és látják, hogy gyermekeiket nem ünneplik. Gyakran kifejezetten egyedül vannak.
– Mit ért „egyedül” alatt?
– Nálunk a kultúra része, hogy a család segít az újszülött gondozásában. A nigériai nőket mindig erős közösség veszi körül, soha nem csak önmagukra számíthatnak. Szerintem az európai embereknek ezt meg kellene tanulniuk. Az angol nőkön nagy a nyomás, mivel sokkal kevesebb támogatást kapnak.
A feminizmus modern formája néha a nők ellen irányul, különösen akkor, ha a hagyományos utat akarják választani: házasodni, gyermeket vállalni, otthon maradni, hogy felneveljék gyerekeiket.
Úgy gondolom, hogy a nőkre nagy teher nehezedik, és ez sokak számára pusztító lehet. Továbbá a gyereket visszaesésnek tekinthetik, ami a nyugatról jön, ez pedig sajnos behatol Afrikába is.
– Mit gondol, a mai csúcstalálkozó után mit tanulhat Nigéria a magyar családpolitikából?
– Ami Magyarországon történik, lenyűgöző: a kormány tesz azért, hogy valóban családbarát környezet alakuljon ki. Népszerűsíti ezt az eszményt olyan szakpolitikai megoldásokkal, melyek támogatják a családokat. Az emberek tanulhatnak abból, ahogyan Magyarország ünnepli a családokat. Számomra megdöbbentő, hogy bár nagyon sok ország él át demográfiai válságot, egyik sem foglalkozik ezzel olyan szinten, mint Magyarország. Csütörtök délelőtt az egyik felszólaló államfő megemlítette, hogy a 27 uniós állam közül 17-ben a termékenységi ráta nem elég az önfenntartáshoz, ez a szám több, mint a tagállamok fele! Ez katasztrofális!
Azon országok mellett, amelyekben beköszöntött a demográfiai tél, hogy hogy Magyarországon demográfiai csúcs van?
