Az erdélyi alapítású protestáns egyház 32. püspöke a felszentelését követő prédikációjában kijelentette:
Aki felméri küldetése nagyságát, óhatatlanul méltatlannak érzi magát a feladatra.
Hozzátette: a vívódásra az imádságból jön a válasz. Isten nem az alkalmasakat hívja el a feladatra, hanem az elhívottakat teszi alkalmassá a feladathoz.
Kovács István a szabadság keresésének gondolatára építette prédikációját. Kijelentette: az igazi szabadságot a kötődések jelentik, a kötődések Istenhez, a családhoz, egyházhoz, szülőföldhöz, a teremtett világhoz.
Úgy vélte, hogy Isten lehetőséget adott az erdélyi vallási felekezeteknek egymás megtalálására, amelynek érdekében tudni kell őszintén bocsánatot kérniük egymástól a múltban elkövetett vétkek miatt. Hangsúlyozta: az egyházaknak szükségük van egymásra, amikor két szélsőség fenyegetése veszélyezteti a világot, a vallási fanatizmusé és a vallásellenességé.
Az Úr a szeretetben egymást szolgáló szabadságra hív bennünket
– fogalmazta meg prédikációjában a felszentelt püspök.