– Sokszor merül fel kérdésként, mi van akkor, ha a szülők a bölcsőde mellett döntenek és a kicsi még szopik, hogyan veszi majd az akadályokat, vajon el tud-e majd aludni az édesanyja ölelése nélkül. A tapasztalat azt mutatja, hogy még a kisebb gyermekek is nagyon jól tudnak alkalmazkodni az új helyzetekhez, rendszerhez, és nem várják el a dadusoktól azt, mint amit otthon megszoktak. Megértik, hogy az óvónő vagy a dadus a „főnök” és nem fognak úgy ellenkezni, mint mondjuk otthon – mondta.
Ő KEZDTE!
A szakember arról is beszélt: az óvodáskor egy külön életszakasz, a kicsik gondolkodásmódjában jelentős változások zajlanak.
Ők még egocentrikusak, vagyis saját magukból indulnak ki, egy egy helyzetet a saját szemszögükből látnak és értelmeznek, nem képesek valódi empátiára. Amikor elmondanak egy történetet, amiben mindig más a hibás, az nem azt jelenti, hogy hazudnak vagy kitalálnak dolgokat, hanem egyszerűen csak így gondolkodnak. A mágikus világkép is jellemző erre a korra: olyan történeteket találnak ki az oviból hazaérve, amelyektől égnek állhat a hajunk, aztán persze kiderül, hogy valójában nem is úgy volt
– fejtette ki a szakember.
Sok szülőt érhet olyan kritika, hogy a gyermeke mennyire irányító jellemű vagy épp árulkodós. Ez azonban nem egy negatív jellemvonás, hanem egy életkori sajátosság.
Amikor a kicsik bekerülnek a közösségbe, nagyon fontos számukra, hogy elismerést kapjanak. Egy kisgyermek az óvodában azért kezd el szorgoskodni, mert szeretne dicséretet kapni. Éppen ezért, ha beárulja a másik gyermeket, az azért van, mert kezdeményezni próbál, szeretné felhívni saját magára a figyelmet, hogy mennyire ügyes és hasznos az ő jelenléte
– magyarázta a klinikai, gyermek és ifjúságpszichológus.
A kicsik érzelmi biztonsága, a világba vetett hitük életük első néhány évében alakul ki, amit elsősorban a szülők és az őt gondozó óvó nénik, dadusok alapoznak meg, így fontos, hogy jól reagáljunk a gyermekünkben zajló változásokra. A közösségbe való beilleszkedést és az ezzel járó stressz levezetését leginkább azzal tudjuk segíteni, ha az ovi után szervezzük úgy a napot, hogy valóban legyen közös időnk a gyermekünkkel.
Ne akkor dolgozzunk, amikor végre együtt lehetünk, legyünk a szabadban, játsszunk, és ne vágjunk bele egyből az otthoni, esti rutinba! Hagyjunk időt neki levezetni, kiengedni a feszültséget a mozgás által! Azt semmiképp sem javaslom, hogy folyamatosan kérdezgessük, mi volt az oviban; erre is hagyjunk időt, hogy az ott szerzett élmények leülepedjenek benne, és majd csak este, elalvás előtt, amikor megbeszéljük a napunkat, akkor beszélgessünk vele erről. Ám ha nem akar mesélni, ne erőltessük
– tanácsolta Bojti Andrea.
Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!