„Hol a zoknid?”; „Nem hiszem el, hogy most kellett leöntened magad!”; „Hozd akkor azt a kisautót és a macit is, csak induljunk már!”; „Nagyszerű, lekéstük a buszt!” – csak néhány mondat azok közül, amelyek a békés, nyugodt, saját tempónk szerint kialakított reggeleket felváltják, amikor gyermekünk megkezdi az óvodát. A beszoktatás első heteiben az egész család intenzív érzelmeket él át: nem könnyű látni, ahogy gyermekünk reggelente visszavágyódik a karjainkba, és neki sem egyszerű feldolgoznia, hogy az érzelmi biztonsága felborul, ráadásul a kizárólagos figyelmen is osztoznia kell a többiekkel.
Bojti Andrea klinikai gyermek- és ifjúságpszichológus azt tanácsolja, legyünk türelemmel, átlagosan ugyanis három hónap kell ahhoz, hogy egy gyermek beilleszkedjen az óvodába.
ÚJ FŐNÖK
– Természetesen nem arról van szó, hogy három hónapon keresztül, minden egyes nap sírva válunk el a gyermekünktől. Ennyi idő szükséges ahhoz, hogy egy kisgyermekben kialakuljon a kötődés az óvó nénikhez, megszokja és számontartsa a csoportban a gyerekeket, és valóban gördülékenyen menjenek a napok – fogalmazott a szakember, aki szerint ha tudjuk, hogy mi az az életkori sajátosság, ami az óvodásokra jellemző, nagyon sok kérdésre, kételyre választ adhat.
Teljesen normális, hogy amikor egy gyermek elkezdi a közösségi életet, megjelennek a nehézségek. Gyakori, hogy az első időben még ellenkezik az ovis rendszerrel és látszólag viselkedésproblémásnak tűnik a közösségben: nem eszik vagy nem alszik, esetleg nem vesz részt a közös játékban, feladatokban. Ez lehet annak is a jele, hogy még nem szokott be stabilan. Ne feledkezzünk meg arról, hogy ebben a korban ők így tudják kifejezni magukat, ezzel az eszköztárral tudnak kommunikálni! Ám ha a második félévben is jelentkeznek ilyen jellegű problémák, érdemes szakember segítséget kérni
– részletezte a pszichológus. Arra is felhívta a figyelmet: az sem probléma, ha most még egyedül játszanak a gyerekek a kiscsoportban, ilyenkor ugyanis inkább egymás mellett játszanak és nem egymással.
