A mi történelmünket vérrel írták, a mi forradalmaink nem voltak bársonyosak
– mondta Lomnici Zoltán, az Emberi Méltóság Tanácsának elnöke és az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének tiszteletbeli elnöke a Corvin közben tartott rendezvényen. A forradalomról szólva úgy fogalmazott: ez a nép a szabadságért az életét is hajlandó volt áldozni.
Lomnici Zoltán kiemelte, az elmúlt évszázadok küzdelmeiben és különösen az 1956-os szabadságharcra tekintve láthatjuk, hogy csak magunkra számíthatunk. Úgy fogalmazott: a környező, „soha nem volt országokban” egészen más a helyzet, mindig voltak szövetségeseik akikre támaszkodhattak, szemben Magyarországgal.
Az illúziókat félre kell tenni, csak magunkban bízhatunk. Ez így volt akkor, és így van most is
– nyomatékosította azt, hogy a szovjet elnyomóhadsereg elleni kilátástalan küzdelemben egyedül maradt Magyarország, a nyugat közömbös volt.
A tiszteletbeli elnök arról is beszélt a megemlékezésen, hogy 1945 és a rendszerváltás között csak az a néhány csodálatos történelmi pillanat adatott meg a magyaroknak, ezeket pedig a pesti és a vidéki srácoknak, valamint a határon túli hőseinknek köszönhetjük, akik az életük kockáztatásával mindenkivel megértették: igenis lehet szabad Magyarország.
Hangsúlyozta azt is: a forradalom és szabadságharc eszméjét az ifjúság viheti tovább. Szemtanúk leírására hivatkozva azt a képet idézte fel Lomnici Zoltán, amikor egy testes orosz katona ráült a Corvin közben elhunyt magyar harcosok holtestéből álló kupacra és pipázott. Ez, fogalmazott, egyszersmind a szimbóluma is annak a szörnyűségnek, amit akkor velünk tettek az elnyomók.
Wittner Máriáról megemlékezve úgy szólt: nagyon büszke, hogy 2016-ban átadhatta neki az emberi méltóság díját. Mint ismert, a napokban elhunyt Wittner Mária, aki az 1956-os forradalom idején szabadságharcosként a Corvin közben és a Vajdahunyad utcában tevékenykedett, ezért később halálra is ítélték. Az ítéletet később életfogytiglanira változtatták, a börtönből 1970-ben szabadult.
Gyerekként nem akartuk elhinni, hogy a Sztálin-szobrot le lehet dönteni. Végül a szobor megadta magát, lehullott a földre
– emlékezett vissza Csigás Zoltán, az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének elnöke a 66 évvel ezelőtti napokra. Visszaemlékezésében elmondta: 14 éves volt az események idején és ott volt a Corvin közben is a sztálinista diktatúra és a szovjet megszállás ellen folytatott fegyveres felkelés egyik fővárosi központjában.
Ha tudni akarjuk, hogy mi is a szabadság, az ötvenhatosokra kell tekintenünk: ők azok, akik mindent feláldoztak a szabadságért, függetlenségért
– mint mondta, ezt személyesen is megtapasztalta. Hozzáfűzte: a teherautók platóján, kisemmizett életükért küzdő srácok a jelképei annak, hogy a szabadság nem üres szólam.
Az ünnepségen Hűség a Hazához elismeréseket adtak át, továbbá koszorúkat helyeztek el a központi ’56-os emléktáblánál.
Borítókép: Az 1956-os Magyar Szabadságharcosok Világszövetségének Corvin közben tartott ünnepi megemlékezése (Fotó: MTI/Illyés Tibor)
