„A kombájnos mese miatt lettem antikommunista”

Hatvan kérdést tettek fel Deutsch Tamásnak, a Fidesz EP-képviselőjének, aki az európai jobboldalról, a Fidesz korábbi kudarcairól és a magánéletéről is beszélt a Mandinernek.

Budapest, 2021. november 14. Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti delegációjának vezetõje beszédet mond a párt 29. tisztújító kongresszusán a Hungexpón 2021. november 14-én. MTI/Koszticsák Szilárd Fotó: Koszticsák Szilárd

A Fidesz politikusa az interjúban elmondta, édesapja eleinte féltette őt a politikai pályától.

– Amikor 1988 tavaszán a hat Fidesz-alapítót érintő rendőrhatósági figyelmeztetésről megjelent egy rövid hír az újságban, anyám azt mondta, a te döntésed, fiam, ha mered vállalni, rendben van. Apám már másképp dolgozta fel. Tudni kell, akkor már külön éltek a szüleim, apám pedig életében először elhívott ebédelni. A mai Andrássy úton az Ádám sörözőbe ültünk be. Nem értettem, mit akarhat. Kedélyesen elbeszélgettünk a családról, az egyetemről, az MTK-ról, az élet fontos dolgairól. Jött a leves, semmi. Főétel, semmi. Desszert, somlói galuska, semmi. Majd kihozták a kávét, én pedig életemben először a jelenlétében rágyújtottam egy cigarettára. Egy szót sem szólt. Aztán mikor kérte a számlát, végül felém fordult: „Tomikám! Azt szeretném kérni, hogy hagyd abba ezt a Fideszt! Te nem tudod, milyen bajod lehet, ezek bármire képesek!” – mesélte Deutsch Tamás, aki hozzátette: értette az édesapját, de nemet mondott. 

A fiatal politikust akkor ismerte meg az ország, amikor 1989. augusztus 21-én, a prágai Vencel téren társaival kifeszítettek egy molinót 

„Virággal jöttünk, nem tankkal” felirattal. Később a csehszlovák rendőrség letartóztatta, és kiutasították az országból. A történteket nem élte meg olyan könnyen az akkor 23 esztendős fiatalember.

– Végig szörnyen ijesztő volt az egész, féltem, hogy börtönbüntetésre ítélnek. Négy cellában voltam Prágában, a negyedikben jogerősen elítéltek közé kerültem. Teltek a napok, és a félelem mellett megjelent a beletörődő racionalitás is. Igen, hideg fejjel kezdtem mérlegelni, hogy kapok mondjuk egy évet, így lemaradok a karácsonyról, de a következőn már otthon lehetek. De végig féltem. Az a teljes agylágyulás jele lenne, ha valamikor elkezdenék arról beszélni, hogy mindenfajta félelem nélkül, a gaz kommunista fogvatartókkal bátran szembeszállva éltem át azt a tíz napot. Nem így volt, bizony be voltam tojva – elevenítette fel az emlékeket. Mint kiderült, nem sokat tudtak az itthoni hírekről semmit. 

 – Hazafelé a Malév-járaton derült ki, hogy napokig vezető hír voltunk. Azt is mondták, hogy óriási tömeg vár minket Ferihegyen. Minket? Aztán tényleg így lett. Vakuk villogtak, tömeg volt, autóval vittek minket a csehszlovák nagykövetség előtt a szabadon bocsátásunkért éhségsztrájkolókhoz és a tévé stúdiójába, hogy a Híradó harmadik kiadásában nyilatkozzunk.

Orbán Viktor szorgalmas, nagy munkabírású és kellőképpen makacs

Az interjúból természetesen nem maradhatott ki a Bibó-kollégium, ahol a későbbi Fidesz magja együtt lakott.

 – Gyerekkori álmom volt, hogy diplomás ember legyek, és mellette egyetemistaként kollégista lehessek, ahol megélhetem az egyetemista lét minden varázsát. 1986 őszén láttam a jogi egyetem aulájában egy hirdetést, hogy a Bibó, akkori hivatalos nevén a Jogász Társadalomtudományi Szakkollégium felvételt hirdet. Utánaérdeklődtem, és azt mesélték a felsőbb évfolyamos barátaim, hogy nagyon izgalmas hely, és a budapestiek is bentlakók lehetnek – mondta Deutsch Tamás, aki Orbán Viktorról külön is szót ejtett.

 – A Bibó felvételijén találkoztam vele első alkalommal. Ő már ott lakott, és a kollégium választmányának tagja volt. De ott volt ezen a beszélgetésen Szájer, Kövér és Fodor is. Felvettek, de nehogy azt gondolja, hogy másnap már csak arról beszélgettünk a kollégiumban, hogy ruszkik haza meg elég a Kádár-rendszerből – mesélte a Fidesz EP-képviselője, aki a közelmúltban tragikusan elhunyt apósa szavaival jellemezte a miniszterelnököt.

 – Az apósom – Isten nyugosztalja! –, Lazsányi László komoly futballista volt. A Székesfehérvári MÁV Előre NB I-es felnőttcsapatában is játszott, ahol ott volt a nagyok keretében a még ifista Orbán Viktor is. Azt mondta, ügyes gyerek volt, sokra vihette volna futballistaként, de ő az egyetemet választotta. A foci, a sport amúgy megmutatja, hogy ki milyen ember. A kollégium kispályás csapatában is látszott, hogy Viktor szorgalmas, nagy munkabírású ember, védekező- és irányító középpályásként is jó és kellőképpen makacs. 

Az EP-képviselő szerint most még jobb eredményt érne el a Fidesz, mint tavasszal. Fotó: Máthé Zoltán

A Fidesz kríziseiről

Külön kérdésre a politikus szót ejtett a Fidesz 1994-es rossz szerepléséről, amikor a párt csaknem kiesett a parlamentből.

 – A szavazás az MDF-kormány leváltásáról szólt. A „háromhatvanas” kenyér és a rendszerváltás előtti boldog békeidők ígérete, ami Horn Gyula személyében öltött testet, állt szemben a minden rosszért felelőssé tett Antall–Boross-kormánnyal. A Fidesz népszerűtlen álláspontot képviselt, hiszen azt mondtuk, semmiképpen ne térjenek vissza a kommunisták! Csapdahelyzet volt, szépen besorolódunk a leváltani akart MDF mellé az emberek fejében, s ha még két hétig tart a kampány, talán be sem kerülünk a Parlamentbe.

A választás után a győztes MSZP és a második SZDSZ koalícióra lépett, ami akkor sokaknak hatalmas megrökönyödést okozott.

 – Az SZDSZ már hamarabb csalódás volt. Az SZDSZ a balliberális, urbánus irányzat színházi sminkkel kikent alakulata volt. A színházi sminkre az a jellemző, hogy ha közelről látja az ember, akkor szembeötlő, hogy mennyire eltúlzott és ronda. Tudja, én sokkal rosszabbat gondolok az SZDSZ-ről, mint amit valaha mondtam… – jelentette ki Deutsch.

A 2002-es vereségről pedig így vélekedett:

 – Úgy szenvedtünk vereséget, mint az a sakkozó, akinek a legtöbb az Élő-pontszáma, komoly nemzetközi versenyeken nyer, de jön egy fontos parti, ahol viszont benézi a gyengébb rivális megnyitását. Nem vettük észre, hogy az MSZP a hisztérikus és gyalázkodó kampányával képes mozgósítani olyan szavazókat is, akik addig még soha nem vettek részt választásokon. Ezeket a nem kor szerinti első szavazókat ráadásul nem is mérték a közvélemény-kutatások, mivel azt mondták, ők bizony nem mennek el voksolni. Benéztük a dolgot, nincs jobb szó rá.   

Erősödni fog az Európa Parlamentben a jobboldal

Szerinte csak a fegyverszünet, majd a béketárgyalások hozhatják el a békét az orosz–ukrán háborúban, Európa kapcsán pedig úgy vélekedett: bár a kontinens jelenleg is komoly gazdasági és katonai erőt képvisel, ennek ellenére nem kérdés, jelenleg már Észak-Amerika és Ázsia is bőven előttünk áll, s feljövőben van Afrika is.

A Fidesszel kapcsolatban arra volt kíváncsi a lap, hogy ha ma lenne az országgyűlési választás, nyerne-e ismét a kormánypárt.

 Egy picivel még jobb eredményt érnénk el. A Medián is ezt mutatta ki. Valamivel alacsonyabb a támogatottságunk abszolút mértéke, de az ellenzék még többet veszített a tavasszal sem kiugró támogatottságából 

– felelte a fideszes politikus, majd hozzátette: 

 – Amióta az orosz agresszió miatt kirobbant a háború, egyedül a Fidesz–KDNP tudott ismételni Európában. Mindenhol az adott kormányerő veszített. Igen, elindult egy jobboldali fordulat Európában, és jelentősen módosulni, erősödni fog az Európa Parlamentben a jobboldal.

A fülbevalóról, a KISZ-titkárságról és a baloldali rágalmakról

A beszélgetés során arról is szót ejtett, hogy a középiskola elején miként lett az osztály KISZ-titkára.

 – Hosszú történt. Akkoriban úgy lehetett az ember KISZ-tag, hogy gimnázium első osztályában egy éven keresztül hetente egy alkalommal hajnalban, nulladik órában a Kilián Körön kellett részt venni, valamelyik kocka fejű KISZ-es képzést tartott. Unalmas volt. A fejtágító sorozat végén megkérdezték tőlünk, hogy akkor akarunk-e KISZ-tagok lenni. Négyen-öten azt feleltük, hogy nem. Nem értették. „Lehet úgy döntenünk, hogy nem?” – kérdeztük. „Végül is lehet” – jött a csalódott válasz. „Rendben, akkor nem lépünk be” – mondtuk. Természetesen világbotrány lett belőle. Később bevezették, hogy ne tematikus alapszervezetek legyenek a gimiben, hanem minden osztály legyen egy alapszervezet. Erika, az osztályunk KISZ-titkára pedig állandóan azzal jött, hogy mindig vegzálják, hogy nem léptünk még be. Jó, mondtuk, akkor belépünk. Aztán Erika lemondott, KISZ-titkárt kellett választani, és nagyszájúként én lettem az. Ezt olvasva most a lelkes kritikusaim felsikítanak: tessék, ez a zsidó fiú még KISZ-es is volt! De visszatérve: úgy döntöttünk, hogy Francois Villon legyen az alapszervezetünk neve, ami megint kiverte a biztosítékot. Kijöttek a kerületi KISZ-bizottságtól, hogy ebből baj lesz, nem lehet egy rebellis költő a névadónk. De mi nem változtattunk, ragaszkodtunk Villon-hoz – emlékezett vissza a korábbi időkre Deutsch Tamás, aki egy másik iskoláskori élményét is megosztotta az olvasókkal.

 – Az ember bájos hülyeségeket tud gondolni kamaszként. Én azért már korábban éreztem, hogy egy nagy átverés, hazugság az egész. Tizenegy-tizenkét éves lehettem, és torokgyulladással feküdtem otthon. A tévében késő este láttam egy beszélgetést. Adalékként tudni kell, hogy az elsős olvasókönyvünkben minden betűt egy, az adott betűvel kezdődő szón keresztül tanultunk meg. A K betűt a kombájn alapján tanították. Az olvasmány szerint két gyerek beszélgetett, az egyik pedig büszkén újságolta, hogy az apukája egy új kombájnon dolgozik, olyanon, amely már szemveszteség nélkül arat. „Azt a mindenit!” – gondoltam elsősként. Erre tízegynéhány évesen, torokgyulladással fekve néztem a tévét, ahol egy ember azt mondta: „Nincs is olyan kombájn, amely szemveszteség nélkül dolgozik, ez egyszerűen lehetetlen!” Ott ültem, és éreztem, hogy átvertek. Miért kellett azt hazudni, hogy szemveszteség nélkül arat a kombájn? Aztán persze gimnazistaként szembesült az ember azzal, hogy miért kellett hazudni 1956-ról. És miért kellett azt hazudni Petőfi Sándorról, hogy 1848-ban a munkás-paraszt hatalomért harcolt, miközben azt sem tudta, hogy lesz ilyen szörnyűség.  

„A kombájnos mese miatt lett később politikus?" – kérdezett vissza a lap.

– A kombájnos mese miatt lettem antikommunista. Ha az a mese nincs, ma lehet, hogy egy Ujhelyi lennék – felelte nevetve Deutsch Tamás.

Deutsch Tamás biztos benne: lesz még bajnok az MTK az NB I-ben. Fotó: Kovács Tamás

Az interjú során szóba került, hogy az EP-képviselő a harmadik házasságában él, és öt gyermeke van három édesanyától. Deutsch elismerte, e tekintetben nem így képzelte el a húszas évei elején az életét.

 – Fekete Gyula, az MDF alapítója, a remek népi író mondta egyszer, hogy amikor az ember ott áll a pap, a lelkész vagy az anyakönyvvezető előtt, mindenki komolyan gondolja, hogy holtomiglan-holtodiglan. Én is komolyan gondoltam, mindkét válásomat kudarcként éltem meg. Ha valaki egy válás után nem érez kudarcélményt, az számomra furcsa – vélekedett Deutsch Tamás, aki aktív politikuskén is fülbevalót hordott korábban, ennek a történetét is elmesélte.  

 – Az öcsém 1986-ban érettségizett, majd felvették a tanítóképzőbe, és elment a gólyatáborba. Onnan viszont úgy jött haza, hogy volt egy fülbevalója. Megláttam, s azt mondtam: „Ez tök jó, megvan a párja?” Megvolt. Másnap belövettem. Egészen 1999-ig volt fülbevalóm, még a miniszteri eskümet is így tettem. Aztán jött egy fogfájás, röntgent készítettek, az orvos pedig azt mondta, vegyem ki a fülbevalómat addig. Kivettem, azóta sincs.

Baloldali politikusok, illetve sajtótermékek többször is előhozakodtak azzal a váddal, hogy tudatmódosító szereket fogyasztott korábban. A Mandiner cáfolatot kért a interjúalanyától.

 – Nem kell mit cáfolnom. Az édesanyámnak és az édesapának nem volt tetoválása. Nekem sincsen. Nem próbálták ki a kábítószert. Én sem. Ráadásul azok közé tartozom, akinek papírja is van róla, hogy nem kábítószerezett, hiszen Juhász Péter elvesztette azt a pert, amelyben ezt állította – szögezte le Deutsch, akit több más mellett a sorkatonai szolgálatáról is megkérdeztek.

 – Gyűlöltem! Tiszteletben tartom azok véleményét, akik szerint erre-arra megtanítja az embert, de ennél értelmetlenebb dolgot keveset láttam életemben. Szellemi nihil, személyre szabott megaláztatásokkal a nyikhaj őrmesterek által. A sérülésem miatt végül négy hónap után, 1985 végén leszereltek. Nagy szerencsémre.

A családról

 – Meggyőződésem, nincs olyan magyar család, amelyet a XX. század történelme ne mart volna meg valamilyen formában. A testvéremmel együtt mi apai ágon vagyunk zsidó származásúak. Kizárólag a szerencsének köszönhetően a közvetlen felmenőink közül senki nem lett a holokauszt áldozata, de ha kimegyünk a Kozma utcai zsidó temetőbe, a meggyilkoltak névsorát böngészve sok olyan nevet találni, akik a közeli rokonaink voltak. De a családom anyai ága is megszenvedte a II. világháborút, majd az ötvenes években a nagyapámat bebörtönözték. Édesanyám például azért járt végül egy osztályba édesapámmal a vegyipari technikumban, mert egy évre ki kellett maradnia az iskolából. A nagymamám ugyanis agyvérzéssel feküdt kórházban, a nagypapám pedig börtönben ült.    

Az MTK-ról

 – Már a dédnagyapám is az MTK-nak szurkolt, ez családi örökség, amelybe beleszülettem. 1972-ben, hatévesen vitt ki először az apám egy MTK-meccsre. Nyertünk sok-sok góllal. Később sokáig apámmal jártam ki, aztán kamaszként már magunk jártunk ki az öcsémmel. A fedett lelátón ültünk, mert mindenki oda ült le, ahová az apja, nagyapja kivitte. Én amúgy klubszurkoló vagyok, nem eredményszurkoló, akkor is kint voltam, ha nem ment a csapatnak és akkor is, mikor bajnokságot nyertünk. 

Ha MTK-drukker vagy, akkor a Csákvár elleni hazai vereség után belehalsz, fáj, szenvedsz, majd a következő meccsen megint ott vagy, és drukkolsz

– szögezte le Deutsch Tamás, aki elmondta: biztos abban, hogy megéri még, hogy bajnok legyen az MTK az NB I-ben.

A teljes interjú IDE kattintva olvasható.

Borítókép: Deutsch Tamás, a Fidesz európai parlamenti delegációjának vezetője beszédet mond (Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd)