– A nagyapám nemesi származása miatt, azért, mert hivatásos tiszt volt és azért is bűnös volt az akkori hatalom szemében, mert nem hajtotta végre a parancsokat
– mesélte lapunknak Reviczky Katalin, hangsúlyozva: Reviczky Imre nem törődött azzal, hogy az ő életét is elvehetik, azt cselekedte, amit a lelkiismerete parancsolt. Felidézte: azért, mert ember számba vette a munkaszolgálatosokat és mert az ellenállást nem torolta meg a civil lakosságon, szembe szegült embertelen parancsokkal, büntetésből Nagybányára helyezték egy leírt, megsemmisítendő zászlóalj parancsnokaként. Az ottani munkaszolgálatosok között nemcsak zsidók, hanem sok keresztény és más vallású személy, nemzetiségi kisebbségi üldözött is volt – emlékeztetett Reviczky Katalin, felelevenítve azt is, hogy Reviczky Imre Russu román püspököt és 26 román papot is megmentett a koncentrációs tábortól. Példaként említette, hogy nagyapja a foglyok helyett fával rakatta tele a vagonokat és azokat küldte a haláltáborokba, az embereket szélnek eresztette, vagy úgynevezett sasbehívóval, azonnali paranccsal berendelte, de voltak olyanok is, akiket kórházba küldött, vagy a Nagybányán ma is álló templom építésére küldte őket azért, hogy megmentse az életüket. – A nagyapám annak ellenére, hogy több magyar dokumentum regény örökíti meg az életét, és több külföldi könyv is foglalkozik tetteivel, illetve cikkek százai jelentek meg róla Erdélytől Izraelen át Amerikáig, amiket édesapám albumba gyűjtött és a Hadtörténeti Múzeum kiállítást is rendezett belőlük, mégsem kapott megfelelő elismerést mind a mai napig – fogalmazott Reviczky Katalin.
Szerinte azért, mert nagyapja Erdélyben és a Felvidéken tevékenykedett, jóval kisebb figyelmet szenteltek neki, mint például Wallenbergnek, pedig a Yad Vashem „igaz ember” elismerését elsőként kapta meg már 1965-ben és három izraeli város is utcát nevezett el róla.
–Szobrát is csak három évvel ezelőtt avatták fel a Fiumei úti sírkertben – tette hozzá bízva abban, hogy a jövőben Reviczky Imre hazaszeretetét és humanizmusát esetleg egy életét megörökítő filmmel is elismerik, mert az példaképként szolgálhatna a fiatal nemzedékek számára is.
Revisnyei Reviczky Imre ezredes, egykori zászlóalj-parancsnok, posztumusz vezérezredes családfája az 1272-re vezethető vissza. Az 1886-ban a Zemplén megyei Bánóczon született későbbi honvéd a sárospataki Református Főiskola gimnáziumából került a nagyváradi hadapródiskolába. Szolgálatot teljesített az I., majd a II. világháborúban is. 1942-ben a keleti fronton szolgált, de mivel ellenezte a lakossággal szembeni intézkedéseket és kezdeményezte a kegyetlenkedő tisztek megbüntetését, hazarendelték és leváltották. 1943 tavaszán büntetésből nevezték ki az ötven munkásszázadot magába foglaló erdélyi X. közérdekű munkaszolgálatos zászlóalj élére, majd Nagybányán mintegy 20 ezer magyar, román és más nemzetiségű zsidó és nemzetiségi kisebbségi személy életét mentette meg a deportálástól azzal, hogy behívta őket munkaszolgálatra. Parancsnoksága alatt javított a munkaszolgálatosok ellátásán, megtiltotta a bántalmazásukat és többször segítette a szökésüket a saját életét kockáztatva. 1945 elején a nyilasok letartóztatták és bezárták a sopronkőhidai fegyházba, ahonnan a szovjet csapatok közeledésekor sikerült megszöknie. Elgyalogolt a szovjetek által ellenőrzött Budapestre, ahol a Honvédelmi Minisztériumban megkapta a kinevezését Mátészalkára a kiegészítő parancsnokság élére. Ezután Szabolcs-Szatmár megye katonai parancsnoka lett Nyíregyházán, 1947 nyarán pedig még ezredessé is előléptették. 1949 végén viszont váratlanul nyugdíjazták és 1952-ben nyugdíjától is megfosztották. Ezután annak ellenére, hogy hadirokkant és szívbeteg volt, kénytelen volt szenet lapátolni a Tüzelőanyag-kereskedelmi Vállalat (Tüker) Vörösmarty utcai pincéjében, ahol rossz egészségi állapota ellenére még másoktól is átvállalta a munkát. Nyugdíját csak az 1956-os forradalom kitörése előtti napokban kaphatta vissza, 1957 elején azonban elhunyt.
A Reviczky Imre születésének 125. évfordulójára tervezett megemlékezést tavaly a covid-járvány miatt kellett elhalasztani, idén november 29-én kilenc órakor a katonai tiszteletadáson azonban mindenki leróhatja kegyeletét a Fiumei úti sírkertben a hős magyar katona szobra előtt.
Borítókép: Reviczky Imre alezredes, nemzetiségi és zsidó munkaszolgálatosok ezreinek megmentője (Fotó: MTI/Reprodukció)
