Alapos kiképzést kaptak a Hunor mentőcsapat keresőkutyái

Testszag és kilégzés alapján jeleznek a romok alatt rekedt emberekre azok a keresőkutyák, akik kölyökkutya koruk óta arra készülnek, hogy életeket mentsenek. Az elmúlt hetekben szó szerint emberfeletti munkát végeztek ezek a négylábúak Törökországban: a magyar mentőcsapatban Karma és Dexter segítette a mentést.

Forrás: Facebook

Leczki Sarolta és kutyája, Karma, valamint Oláh Zsolt és kutyája, Dexter         Fotó: OKF Facebook-oldala/Szőke Péter

 

DOBOGÓN ÉS ROMOKON

A Hunor mentőkutyás csapat bázisát a lakópark romjaihoz közel, egy elhagyott pizzéria területén állították fel. A mentőcsapat munkáját és pihenését is nehezítette a hideg, a hőmérséklet ugyanis mínusz 2–6 fok között volt. – A mentőkutyák nagyon gyorsan elfáradtak fizikailag és idegileg is, hiszen a szimatmunka idegi feladat – fejtette ki Leczki Sarolta, aki tűzoltói kötelességei mellett egy mentőkutyaképző alapítvány vezetője is. A Kutyák Határok Nélkül Alapítvány négylábú diákjai közül már több világbajnok keresőkutya is kikerült. 

A dobogósok között van Karma is, aki tavaly augusztusban az olaszországi I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokságon aranyéremmel tért haza. Karma emellett pedig a nemzetközi nagy bevethetőségi vizsgával is büszkélkedhet. Ilyen minősítést évente világszinten legfeljebb húsz kutya kap.

A keresőkutyák hamar hozzászoknak a nem hétköznapi életvitelhez és a sokszor viszontagságos munkakörülményekhez. Képzésük már egészen korán, néhány hetesen megkezdődik, fokozatosan tanulják meg, hogyan találjanak rá az eltűnt személyekre. – A kutyák kizárólag élő emberre tanulják meg a keresést és a jelzést, se ruhára, se tárgyakra nem reagálnak. Alapvető szempont, hogy megtaláljuk azt a kutyatípust, amely megfelel ennek a munkának. Ez jelent egyrészt fizikai adottságokat, mint a könnyű testfelépítés, közepes méret, harminc kiló alatti súly, mozgékonyság, jó fizikai kondíció. Másrészt a pszichés tulajdonságok is fontosak, például hogy kedveljék és nyissanak az emberek felé, motiválhatók legyenek, legyen valami, amitől megőrülnek, egy labda vagy jutalomfalat. Ezt a szenvedélyt használjuk fel az emberi szagra való kondicionáláskor – magyarázta a kiképző.

A Hunor mentőszervezet tagjai hat nap alatt tizenhét túlélőt emeltek ki a romok alól       Fotó: Szőke Péter

 

AKI BÚJT, AKI NEM, MEGYEK!

A kutyák megtanulják, hogy csak „nem életszerű” pozícióban lévő személyre jelezzenek, vagyis akik szó nélkül vagy nyögve fekszenek az árokban, szakadékban, sziklák között, vagy épp a törmelékek alatt. 

Ez egy hosszú folyamat, a kutyák először a jelzést tanulják meg: élő személyt folyamatos ugatással jeleznek. 

Utána különféle zavaró szituációban gyakorolják a jelzést, például mozgó deszkákon, törmeléken, ágakon vagy „mozgó embercsoportban”. Ha a kutya már koncentráltan, megzavarhatatlanul jelez minden körülmény között, jöhet az áldozatok elrejtése egyre nehezebb körülmények közé. 

– Ma már kizárólag pozitív módszerekkel, így jutalomfalattal motiváljuk őket, ezért örömmel, szenvedéllyel tanulnak és végzik el a feladatokat. Ez azért is fontos, mert – ahogy az emberek esetében, az állatoknál is így van – a félelem blokkot okoz bennük, lassítja a végrehajtást, és a feladat sikerességét veszélyezteti

 – mondta a kiképző, aki arról is beszélt, előfordul, hogy hiába van egy kutyának számos olyan tulajdonsága, amely alkalmassá tenné a mentési feladatok elvégzésére, idő közben kiderülhet, hogy tériszonya van vagy épp nem szeret tömegben dolgozni. – Mivel a munkánk velejárója a veszély, nem lehet bizonytalan, ugyanakkor a túlzott magabiztosság is veszélyes. Ebben a hivatásban nincs helye hibának – összegezte Leczki Sarolta.

Borítókép: A Hunor mentőszervezet négylábú tagjai a törökországi földrengést követően (Forrás: BM Országos Katasztrófavédelmi Főigazgatóság Facebook-oldala)