– Karma és Dexter szerencsére csak könnyebben sérült meg, a fagyott ajtók roncsai, a különböző fémek csúszósak voltak és a törmelékréteg is folyamatosan elmozdult alattuk, emiatt sokszor leestek, több zúzott, vágott sérülést is szereztek. Ezt a pihenőidőben a lehetőségeink szerint természetesen kezeltük, de néhány kezelésre még szükségük lesz egy fizikoterapeutával, hogy teljesen felépüljenek – kezdte Leczki Sarolta, a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóság mentőkutyás csapatának vezetője. A két kan kutya, Karma, a belga malinois és Dexter, a labrador négy napja érkezett haza Törökországból – ők is a Hunor mentőcsapat oszlopos tagjai.
ELSŐ A TÚLÉLÉS
A mentőkutyás szolgálat több mint húsz éve, 2000-ben jött létre a Fővárosi Katasztrófavédelmi Igazgatóságon. A csapat a nap minden órájában riasztható, tagjai egytől egyig hivatásos tűzoltók.
Minden esetben kiemelt káresetekhez vonulnak: gázrobbanás, viharkárok, és a mostanihoz hasonló természeti katasztrófák, épületomlások helyszínén kell helyt állniuk, túlélők után kutatva.
– Amikor kiderült, mekkora a baj Törökországban, szó szerint félbe kellett hagynunk az életünket. A Hunor oldalán egy lakópark romjai mellett dolgoztunk a TEK és a Honvédség traumás orvosaival közösen. A megérkezésünkkor azzal fogadtak, hogy az előttünk heverő épülettömbben, amiből mindössze egy romkupac maradt, minimum ezer fő rekedt. Megrendítő volt. Ez egy luxus apartmanház és hotel volt, amelyet földrengésbiztosnak adtak el.
– A mentőszervezet és a keresőkutyák a legtöbb embert a hálószobákban találták meg. Mivel az első rengés hajnalban volt, aludtak az emberek, ám a rengés miatt elmozdultak a nyílászárók a helyükről, az ajtók befeszültek a tokba, és a lakók nem tudtak kimenekülni. Sokakat pedig a menekülési útvonalak területén, a lépcsőházakban, parkolóházakban találtak meg; menekülni próbáltak.
A mentőcsapatot megérintette az is, mennyire fegyelmezettek tudtak maradni a hozzátartozók, eltűnt családtagjaikat keresve. Az egyik helyszínt biztosító katonáról idő közben kiderült, felesége és két gyermeke van a romok alatt. Egy idős hölgy mindennap a nyakukba borult, egy fiatal kismama pedig a romok mellett várta csendben, hogy családja előkerüljön.
– Megható volt az a fegyelmezettség, amit tapasztaltunk, ugyanakkor nekünk nem volt időnk gondolkodni, az érzelmeinken rágódni. A feladatra kellett fókuszálnunk, arra, hogy jön-e az utórengés, milyen szerszámra van szükség, milyen segítséget kell hívni vagy melyik szektort kell átvizsgálni. Egymás után jöttek a feladatok, a túlélők és a saját biztonságunk volt az elsődleges – fűzte hozzá.
DOBOGÓN ÉS ROMOKON
A Hunor mentőkutyás csapat bázisát a lakópark romjaihoz közel, egy elhagyott pizzéria területén állították fel. A mentőcsapat munkáját és pihenését is nehezítette a hideg, a hőmérséklet ugyanis mínusz 2–6 fok között volt. – A mentőkutyák nagyon gyorsan elfáradtak fizikailag és idegileg is, hiszen a szimatmunka idegi feladat – fejtette ki Leczki Sarolta, aki tűzoltói kötelességei mellett egy mentőkutyaképző alapítvány vezetője is. A Kutyák Határok Nélkül Alapítvány négylábú diákjai közül már több világbajnok keresőkutya is kikerült.
A dobogósok között van Karma is, aki tavaly augusztusban az olaszországi I. Egyéni FCI Mentőkutya Világbajnokságon aranyéremmel tért haza. Karma emellett pedig a nemzetközi nagy bevethetőségi vizsgával is büszkélkedhet. Ilyen minősítést évente világszinten legfeljebb húsz kutya kap.
A keresőkutyák hamar hozzászoknak a nem hétköznapi életvitelhez és a sokszor viszontagságos munkakörülményekhez. Képzésük már egészen korán, néhány hetesen megkezdődik, fokozatosan tanulják meg, hogyan találjanak rá az eltűnt személyekre. – A kutyák kizárólag élő emberre tanulják meg a keresést és a jelzést, se ruhára, se tárgyakra nem reagálnak. Alapvető szempont, hogy megtaláljuk azt a kutyatípust, amely megfelel ennek a munkának. Ez jelent egyrészt fizikai adottságokat, mint a könnyű testfelépítés, közepes méret, harminc kiló alatti súly, mozgékonyság, jó fizikai kondíció. Másrészt a pszichés tulajdonságok is fontosak, például hogy kedveljék és nyissanak az emberek felé, motiválhatók legyenek, legyen valami, amitől megőrülnek, egy labda vagy jutalomfalat. Ezt a szenvedélyt használjuk fel az emberi szagra való kondicionáláskor – magyarázta a kiképző.
AKI BÚJT, AKI NEM, MEGYEK!
A kutyák megtanulják, hogy csak „nem életszerű” pozícióban lévő személyre jelezzenek, vagyis akik szó nélkül vagy nyögve fekszenek az árokban, szakadékban, sziklák között, vagy épp a törmelékek alatt.
Ez egy hosszú folyamat, a kutyák először a jelzést tanulják meg: élő személyt folyamatos ugatással jeleznek.
Utána különféle zavaró szituációban gyakorolják a jelzést, például mozgó deszkákon, törmeléken, ágakon vagy „mozgó embercsoportban”. Ha a kutya már koncentráltan, megzavarhatatlanul jelez minden körülmény között, jöhet az áldozatok elrejtése egyre nehezebb körülmények közé.
– Ma már kizárólag pozitív módszerekkel, így jutalomfalattal motiváljuk őket, ezért örömmel, szenvedéllyel tanulnak és végzik el a feladatokat. Ez azért is fontos, mert – ahogy az emberek esetében, az állatoknál is így van – a félelem blokkot okoz bennük, lassítja a végrehajtást, és a feladat sikerességét veszélyezteti
– mondta a kiképző, aki arról is beszélt, előfordul, hogy hiába van egy kutyának számos olyan tulajdonsága, amely alkalmassá tenné a mentési feladatok elvégzésére, idő közben kiderülhet, hogy tériszonya van vagy épp nem szeret tömegben dolgozni. – Mivel a munkánk velejárója a veszély, nem lehet bizonytalan, ugyanakkor a túlzott magabiztosság is veszélyes. Ebben a hivatásban nincs helye hibának – összegezte Leczki Sarolta.
