– Nemrég érkezett haza az Egyesült Államokból, ahol részt vett a nők helyzetét vizsgáló ENSZ-bizottság éves ülésének kísérőrendezvényén New Yorkban. Hogyan fogadták a magyar delegációt?
– Idén az innováció és a technológiai változás, valamint a digitális korban történő oktatás volt a kiemelt téma, abból a szemszögből, hogy mindez hogyan segíthet a nemek közötti egyenlőség megvalósításában, illetve a nők és a lányok helyzetének megerősítésében. Bevallom, nagyon inspiráló, amikor a világ több mint 190 országából több ezer ember azért van jelen, hogy a nők ügyét szem előtt tartva tanácskozzon. Megható volt ennek az eseménynek a részese lenni, képviselni hazánkat és azokat a törekvéseket, amelyek biztosítják, hogy a nők dönthetnek: visszatérnek a munka világába vagy otthon maradnak a gyermekükkel. Novák Katalin köztársasági elnök beszédét követően többen jelezték, mennyire megkapó volt az előadása, emellett pedig a magyar hivatalos kísérőrendezvény is zajos sikert aratott. Nem túlzás azt mondani, hogy a magyar példák a tengerentúlon is iránymutatók voltak.
– Magyarországon hogyan hat a digitalizáció a nők munkavégzésére, karrierjére?
– Szerencsére egyre több a jó példa, és azt látjuk, a digitalizáció egyaránt segíti a nők karrierjét és a családban való helytállást is. Az otthoni munkavégzés lehetősége nagy segítség lenne a kisgyermekes anyáknak, ugyanakkor nem szabad megfeledkeznünk a férfiakról sem, őket is segítenünk kell, hiszen egy hathetes kisbaba édesapjának ugyanannyira fontos, hogy rugalmasan dolgozhasson, és időben hazaérhessen a családjához.
A rugalmas munkavégzésnek nagyon erős családmegtartó szerepe van. Hozzáteszem, nemcsak a gyermek miatt lehet fontos a rugalmas munkaidő, számos élethelyzet – szüleinkről, idős vagy beteg családtagunkról való gondoskodás vagy egy minket érintő krízis – adódhat, amikor szükségünk van erre a lehetőségre.
– Milyen ma nőnek lenni Magyarországon? Milyen kihívásokkal kell szembenézniük a mai nőknek, édesanyáknak?
– A mai fiatalok számára feszítő kérdés, hogyan kezdjék el a családalapítást. Itthon nagyon jó a helyzet abból a szempontból, hogy a nők szabadon dönthetnek, a családban akarnak-e kiteljesedni vagy a munkában, de lehetőségük van mindkettőben részt venni. Nekem, amikor az első három gyermekem született, nem volt választásom, a gyermektámogatási, családtámogatási ellátórendszer rugalmatlan volt. A gyed extra bevezetésével viszont a negyedik gyermekem születése után kockázat nélkül tudtam kipróbálni, hogyan tudom összeegyeztetni az anyaságot és a munkát. Ez olyan lehetőség, amelynek előnyeit ki kell használnunk. Érdemes bátrabbnak lennünk, és nem csupán a biológiai óránk miatt. Engem nagyon megérintett, amikor néhány éve egy idős interjúalanyom az életére visszatekintve arról beszélt, hogy szeretett volna még egy gyermeket, de sosem alakult a karrierje úgy, hogy ezt vállalni tudja. Az akkor már hetven év feletti hölgy még ennyi idő után is könnyes szemmel beszélt arról, hogy ezt a döntését azóta is bánja. Amikor a férjemmel arról beszélgettünk, vállaljunk-e még egy – negyedik – gyermeket, éppen nagyon nehéz időszakon mentem keresztül, de az járt a fejemben, nem akarok ősz fejjel majd azon gondolkodni, végül miért nem vállaltam az annyira vágyott gyermekünket.
Le kell dönteni azokat a hiedelmeket, hogy a gyermek csak egy kész életbe érkezhet. Olyan ugyanis talán soha nincs egy nő életében, amikor azt tudja mondani, na, most már mindenem megvan, jöhetnek a gyermekek. Vagy ha mégis, lehet, hogy már elkésett.
Azt tanácsolom a fiataloknak, hallgassanak a szívükre, ha vágynak egy gyermekre. Engedjenek utat neki, és bízzanak a Gondviselésben!