A szolga ünnepel ma – mondta Kozma Imre atya vasárnap reggel, a pappá szentelésének hatvanadik évfordulóján tartott gyémántmisén a budapesti Szent Ferenc sebei templomban. A Magyar Máltai Szeretetszolgálat által kiadott közlemény szerint a szerzetes rámutatott arra: a másokért odaajándékozott élet az igazi szolgálat, magának pedig annyit kért, hogy élete még hátralévő részét is Isten szolgálatára tudja odaadni.
Az ünnepi szentmisén Vecsei Miklós, a Magyar Máltai Szeretetszolgálat alelnöke méltatta Kozma Imre atya hat évtizede tartó papi pályafutását, amelynek során megalapította a Magyar Máltai Szeretetszolgálatot és újraélesztette a magyarországi Betegápoló Irgalmasrend szegényeket gyógyító misszióját.
Három fő tanítás
A Magyar Máltai Szeretetszolgálat az 1980-as években az akkor zugligeti plébánosként szolgáló atya hittanos közösségéből alakult ki, a karitatív szervezetet pedig három tanítást követett.
Az első az volt, hogy a kereszténység nem elmélet, hanem gyakorlat, az élő hit velejárója a szolgálat. A második, hogy a szeretet sok bűnt eltakar, ami azt jelentette, hogy „a jócselekedetekkel nem kell megvárni, amíg jó emberek leszünk, hanem a másokért végzett önzetlen tettek formálnak majd minket is jobbá”. A harmadik tanítás pedig úgy hangzott: kockázatvállalás nélkül nincs élet, ha mindig az esélyeket számolgatjuk, soha nem fogunk elindulni. Vecsei Miklós szerint Kozma Imre atya személyes életútjában jelenítette meg, mit jelent a gyakorlatban Jézus követése. A tanításokból pedig első alkalommal 1989 augusztusában vizsgázott a Magyar Máltai Szeretetszolgálat, amikor a zugligeti templom kertjében megnyitották a keletnémet menekülteket befogadó első tábort, majd következett a romániai forradalomban és a délszláv háborúban végzett máltai misszió, miközben a szeretetszolgálat az ország meghatározó karitatív szervezetévé vált.
