Túl fiatalon vagy a fogamzóképes kor vége felé gyermeket vállalni jelentősen kockázatosabb a magzat számára – írják a kutatók. A leggyakoribb és legveszélyesebb rendellenességek a keringési rendszer fejlődési elváltozásai, illetve húszéves kor alatti anyák esetében a központi idegrendszer, előrehaladott korban pedig a szív fejlődési rendellenességei, illetve az ajak- és szájpadhasadékok is nagy arányban fordulnak elő a babáknál – olvasható az egyetem közleményében.
A szakemberek felhívják a figyelmet arra, hogy a születési anomáliák kezelése milliárdokat emészt fel világszerte, ezért fontos lenne a szűrési protokollok életkorhoz igazítása.
A vizsgálat során a kutatók az anya életkorának és a nem genetikai eredetű születési anomáliáknak az összefüggéseire keresték a választ. Publikációjuk a közelmúltban jelent meg a BJOG: an International Journal of Obstetrics & Gynaecology című szaklapban.
Összesen 31 128 nem kromoszomális fejlődési rendellenesség miatt szövődményessé váló terhességet vizsgáltak, melyhez a Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartásának 1980 és 2009 közötti adatait használták fel. Ezeket vetették össze a Központi Statisztikai Hivatalban ugyanebben a harminc évben nyilvántartott 2 808 345 teljes magyarországi születésszámmal.
„Statisztikai módszerekkel először azt a tízéves életkor periódust próbáltuk meghatározni, mely alatt a legkevesebb nem kromoszomális veleszületett rendellenesség fordult elő. Eszerint a 23 és 32 év közötti életkor lehet ideális a szülésre. Ezt követően és ehhez képest határoztuk meg, hogy melyek lehetnek azok a korcsoportok, ahol a rizikó magasabb” – idézi a közlemény Pethő Boglárkát, a tanulmány első szerzőjét.
Korábbi kutatások a genetikai eredetű rendellenességek (például Down-szindróma) és az anyai életkor összefüggéseit már igazolták, a nem kromoszomális anomáliák esetében azonban a szakirodalom még hiányos.
„A nem genetikai eredetű születési rendellenességek nagyon gyakran az anyát ért környezeti ártalmak miatt alakulhatnak ki. Mivel a fejlett világban mára rendkívüli mértékben kitolódott a gyermekvállalási életkor, ezért fontos, hogy mi, orvosok megfelelően tudjunk reagálni erre a tendenciára. Kutatásunknak fontos szerepe lehet a modern kori biztonságos terhesgondozási, szűrési protokollok kialakításában is” – magyarázta Ács Nándor, az egyetem Szülészeti és Nőgyógyászati Klinikájának igazgatója.
Az egyetem kutatói azt találták, hogy 22 éves kor alatti szüléseknél általánosságban húsz százalékkal, míg a 32. életév után 15 százalékkal nőtt a nem kromoszomális rendellenességek kialakulásának kockázata az ideális gyermekvállalási életkorhoz (23–32) képest.
A csak a fiatal anyákat érintő anomáliák közül a magzat központi idegrendszeri fejlődési rendellenességei voltak a legkiemelkedőbbek – ezek kialakulásának kockázata általánosságban 25 százalékkal nőhet a 22 éves életkor alatti kategóriában, de húszéves kor alatt a kockázatnövekedés még ennél is magasabb.
A csak az idősebb anyák magzatait érintő rendellenességek közül a fej, a nyak, a fül és a szem fejlődési rendellenességei mutattak nagy ugrást – ezek rizikója kétszeresére (száz százalékkal) nőhet, és elsősorban negyvenéves kor feletti terhességnél mutattak nagy eltérést. Szintén az előrehaladott anyai korban lévők magzatainál volt kimutatható a húgyúti szervek fejlődési rendellenességeinek jelentős emelkedése – ezek kialakulásának kockázata 34 százalékkal nőtt.
A mindkét korcsoportot érintő lehetséges rendellenességek közül a szívfejlődési hibák kockázata hét százalékkal lehet magasabb a túl fiatal anyák magzatainál és 33 százalékkal az idősebb kismamák esetében.
Az ajak- és szájpadhasadék kialakulásának veszélye kilenc százalékkal nőhet fiatal anyák gyermekeinél és 45 százalékkal 32 éves kor fölötti terhességnél.
A Veleszületett Rendellenességek Országos Nyilvántartásának 1980 és 2009 közötti adatai szerint a nem genetikai rendellenességgel született babák 65 százaléka kisfiú volt. A kutatók szerint ennek egyik oka, hogy nagyon gyakoriak a hímvessző kisebb, nem súlyos fejlődési rendellenességei.
A mozgásszervi anomáliák veszélye túl fiatal kismamák babáinál 17 százalékkal, míg idősebbeknél 29 százalékkal nőtt. Az emésztőszervi defektusok rizikója 23 százalékkal és 15 százalékkal növekedett a fiatal, illetve idősebb anyukák esetében.
„Azt egyelőre csak feltételezzük, miért alakulhatnak ki nagyobb eséllyel nem kromoszomális születési anomáliák bizonyos korcsoportokban. Fiatal anyáknál elsősorban az életviteli tényezőket (például dohányzás, drog- vagy alkoholfogyasztás) sejtjük a háttérben, klinikai tapasztalataink szerint ezek a kismamák gyakran nincsenek felkészülve a terhességre. Idősebbeknél egyebek mellett a környezeti hatások (vegyszerek, légszennyezettség) felhalmozódása, a DNS-javító mechanizmusok romlása, illetve a petesejtek és a méhnyálkahártya elöregedése is szerepet játszhatnak. A pontos okok beazonosításához azonban további kutatások szükségesek” – tette hozzá Pethő Boglárka.
Statisztikai adatok szerint a szülések három-öt százalékában fordul elő valamilyen fejlődési rendellenesség világszerte, és ezek az eltérések az újszülötteket érintő vezető halálokok között vannak.
A szakemberek a megelőzés fontosságára is felhívják a figyelmet, melynek elsősorban idősebb anyák esetében van jelentősége. Folsav és vitaminok szedését, illetve a szűrési protokollok életkori rizikófaktorokhoz igazítását javasolják.
