Kedves honfitársaim!
Még fülünkbe csengenek a Himnusz utolsó hangjai. Egymás szemébe nézve mondjuk: ez az év sem volt könnyű. De itt vagyunk. A világ háborgó tenger körülöttünk. Forgószél tombol, viharos hullámok csapkodnak mindenfelé. Háború Ukrajnában és már Izraelben is, tömeges tüntetések, gazdasági, politikai bizonytalanság. Itthon aggodalom, küzdelem a hétköznapokért. Drágább az élet, meg kell fontolni a kiadásokat, hozzá kellett nyúlni a tartalékokhoz. Sok családban szinte folyamatos a betegeskedés, mintha az immunrendszerünk is legyengült volna.
De békében élhetünk. Nem volt aszály, van kenyér, és volt okunk örülni, büszkének lenni.
Ferenc pápa látogatásának három napja a magyarság szívébe örömet és hálát hozott. Katolikusok, protestánsok, hívők és nem hívők, magyarok határon innen és túl azt éreztük: egyek vagyunk.
Az atlétikai világbajnokságon gyönyörű fővárosunknak, a magyar vendégszeretetnek, a stadionnak, a szervezésnek, a lelkes önkénteseknek csodájára jártak.
Még meg sem emésztettük az örömhírt, hogy Karikó Katalin a tudományos világ tetejére ért, máris jött Krausz Ferenc sikere. A kisújszállási után egy móri Nobel-díjasra lehettünk büszkék.
Különösen jó volt magyarnak lenni akkor is, amikor a futballválogatott veretlenül, csoportelsőként jutott ki az Európa-bajnokságra.
És jó volt megtapasztalni mind a harminc országban, ahol idén hivatalosan jártam, hogy tisztelettel fogadják a magyarok elnökét. Tudják, hogy tehetséges, erős öntudattal rendelkező, sajátos észjárású, talpraesett nemzet a miénk. És ha nem is mindig értenek minket, figyelnek ránk. Személyesen azért is dolgozom, hogy ebből a figyelemből megértés és együttműködés legyen.
Húsz évvel ezelőtt, 2003 decemberében izgalommal vártuk az új esztendőt. Tudtuk: hamarosan az Európai Unió tagja lesz Magyarország. Mára látjuk az előnyöket, a nehézségeket, és egy pillanatra sem felejtettük el: teljes jogú tagságot ígértek. Ezen a héten pedig a brüsszeli postás a felszólító levelek között végre valamennyit meghozott a pénzünkből is.
Húsz éve, 2003 utolsó napjaiban, miközben először megnéztük az Igazából szerelem című filmet, lázasan kötöttem a férjemnek szánt pulóvert, hogy elkészüljek, mielőtt életet adok első gyermekünknek. Akkor ez jelentette számunkra a világot.
Az újszülött, a gyermek, az unoka jelenti a reményt, a derűt ma is. Ők adnak értelmet a pénzkeresetnek, az országépítésnek, a tanításnak. Nekik szeretnénk kiszámíthatóbb, békésebb, boldogabb jövőt.
2023 számomra a találkozások éve volt. Köszönöm önöknek, hogy segítenek nyitott szemmel, füllel és szívvel járni. Hála az orvosoknak, ápolóknak, hogy az 520 grammal született Panni és ikertestvére, Lalika reménykedhetnek a teljes életben. A segítőknek, hogy kimentették a törökországi földrengés romjai alól a kis Ahmetet és társait. A balassagyarmati gyermekotthon dolgozóinak, hogy gondoskodnak azokról, akikről a szüleik lemondtak. Köszönet Szabinak, a péknek, hogy sütni tanítja a gyerekeket. A kecskeméti, móri, csurgói, pannonhalmi oktatóknak a nevelőmunkáért. Hála azoknak, akik a Tiszabőn, Tiszaalpáron, Sárkeresztúron, Sóshartyánban élő cigányoknak segítenek. Köszönet a fonyódi kishuszároknak a hazaszeretetért, a rimóciaknak, terényieknek, hollókőieknek a hagyományőrzésért. A somogyvári, nyírbátori és Mexikói úti pedagógusoknak és segítőknek a fogyatékkal élő gyermekek neveléséért. A lajoskomáromi szeretetotthonnak, hogy a 69 éve házas Inci néniről, Pali bácsiról és a többi idősről gondoskodnak. Az Egyszülős Központoknak, hogy segítenek, amikor szétesik egy család. A hajléktalanokat ellátóknak, hogy a legkiszolgáltatottabb helyzetben is ott vannak.
Itt állunk 2024 küszöbén, tele várakozással, reménységgel. Mint amikor egy videójátékban végigmentünk egy nehéz pályán, és a végén újratöltődnek az életeink. Valahogy ebben bízunk mi is. Hogy megújult energiával, életerővel, lendülettel láthatunk a feladatainknak. Bízunk a tehetségben, a szorgalomban, a kegyelemben.
Idén is ott lesznek a magyarok a foci-Eb-n és az olimpián, paralimpián.
Én pedig most, amikor az újévi fogadalmak ideje jött el, azt javaslom, vegyünk példát a profi sportolókról. Ne csak szurkoljunk, mozduljunk is! Futni, túrázni, úszni, bringázni, focizni, kondizni hívok minden magyart, életkortól függetlenül. Mozogjunk együtt! Legyen 2024 a mozgás éve is!
Bort, búzát, békességet, sötétségben fényességet!
Új esztendő újat hozzon, régi jótól meg ne fosszon.
Ki barát volt, az maradjon,
ki elindult, az haladjon.
Reményt hozó új évet kívánok minden magyarnak!
