Nem ritka, hogy az ellenzék, a balliberális oldal politikusai, közéleti szereplői valamilyen módon erőszakra, utcai megmozdulásra szólítanak fel. Az Origó összegyűjtötte azokat a baloldali politikusokat, megmondóembereketet, akik az elmúlt években nyíltan beszéltek ezek szükségességéről.
Fleck Zoltán, Bárándy Péter, Magyar György, Vörös Imre
A portál a listát Fleck Zoltánnal kezdi, akinek erőszakos felforgató tevékenysége nem akkor kezdődött, amikor Magyar Péter pártjának egyik rendezvényén a minap úgy fogalmazott: „forradalomra van szükség, nem kormányváltásra”, illetve „akár zsarolással és fenyegetéssel is nyomást kellene gyakorolni a köztársasági elnökre a kormányalakítás érdekében”.

A jogtudós és baloldali társai, Bárándy Péter szocialista ex-igazságügyminiszter, Magyar György ügyvéd és Vörös Imre volt alkotmánybíró már korábban is értekeztek arról, hogy hogy
a jogállamiság „ideiglenes" kiiktatása egy bizonyos cél érdekében megengedhető politikai eszköz.
Ha valaki annak idején esetleg értetlenkedett amiatt, hogy elmaradt a jogi felelősségre vonás, most elégtételt kaphat, ugyanis Flecket a köztársasági elnök (a köztársasági elnöki intézmény) fenyegetése miatt a Szuverenitásvédelmi Hivatal elnöke, Lánczi Tamás feljelentette. Erről szóló Facebook-posztjában az elnök azt írja: Fleck Zoltán az alkotmányos rendet veszélyeztette.
Fleck és jogásztársainak mesterkedése illeszkedett a 2022-es választások előtti felforgató balliberális kampányba, amelyet már ismerünk, és amit külföldről vezényeltek le, ahogyan arról a XXI. Százas Intézet a kutatásában is beszámolt.
Azt írták: miközben a baloldal erőszakos és antidemokratikus eszközökkel igyekszik megbuktatni a kormányt, addig felelőtlen politikájuk társadalmi instabilitást okoz, ami polgárháborús helyzethez vezethet – függetlenül a 2022-es választások kimenetelétől.
Momentumos mozgalmárnevelde
A politikai csődtömeg Momentum képviselői felforgatásban mindig jók voltak. A ’18-as választásokat követő tüntetésekhez kapcsolódva terjeszteni kezdték a Mozgalmárok Kézikönyvét, és már a bevezetőben sem titkolták a célt:
ennek a rendszernek a sorsa nem a Parlamentben fog eldőlni, hanem az utcán.
A parlamentbe jutás számukra persze nyilván nem lehetett opció az Origó cikke szerint.