Új rakéták és bombák
A légiharcot és a csapásmérést újfajta Meteor és IRIS-T légiharcrakéták, a gyakorlásra is rendelt AGM–65 Maverick levegő–föld rakéták, illetve GBU–49-es irányított bombák segítik.
A légi célok elleni új fegyverzet két fő összetevőből áll: maga a Meteor látóhatáron túli hatótávolságú, radaros önirányítású légiharc-rakéta, alkalmazásához azonban a korábban rendszeresítettnél kétszer messzebb látó PS–05/A Mk4 típusú radart helyeznek a gép orrába. Ezzel szemben a közelharcot inkább az infravörös önirányítású, tolóerővektoros hajtóművű IRIS-T és a már említett sisak-célzóberendezés támogatja majd.
Együttes erejüknek köszönhetően nő az a szögtartomány, ahonnan az ellenséges repülőgép nem lesz képes találat nélkül elmenekülni.
A földi célok elleni csapásmérő képesség a kombinált, lézeres és műholdas vezérlésű GBU–49-cel bővül. Az irányított bomba szárazföldi célpontokat képes a korábbinál távolabbról, tehát biztonságosabb pozícióból támadni.
A meglévő lézerirányítású bombákkal szemben az eszköz előnye, hogy ködös vagy csapadékos időjárás esetén és poros levegőben is alkalmazható.
Hálózatalapú hadviselés
A svéd fejlesztés nagy hangsúlyt helyez a repülőgépek közötti adatátviteli rendszerek modernizációjára.
A TIDLS (Tactical Information Datalink System) rendszer nagy sávszélességű, zavarvédett digitális kapcsolatot biztosít 500 kilométeres távolságon belül. Általa lehetséges, hogy az egyik gép érzékelői által rögzített képet más, akár földön álló gépek is láthassák. Így több gép kikapcsolt lokátorral, vagyis észrevétlenül tud célt megközelíteni, míg az ellenséges lopakodó eszköz helyzetét is képes minden Gripen társainak továbbítani.























Szóljon hozzá!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!