Lánctalpak csikorgásától volt hangos a tatai lőtér, amit már csak a lövegek fülsiketítő robaja múlt felül. Kedden a Magyar Honvédség a NATO-szövetségeseivel szimulációs gyakorlaton mutatta meg ütőképességét, amelyben az egységek szárazföldön és levegőben együttműködve visszavertek egy ellenséges támadást.
A magyar műszaki szakasz előretolt védelmi állásban helyezkedett el, feladata a terep folyamatos megfigyelése volt. A többi alegység hátul, a harccsoport felelősségi területének mélységében foglalt helyet. A magyar műszaki szakasz feladata, hogy idő előtt észlelje az ellenséget, az észlelés után tüzet nyisson az ellenségre, majd a visszavonási útvonalakon elszakadjon az ellenségtől és átadja a harcteret egy másik baráti alegységnek.
Nem kellett sokat várni a feladatra: az égen felbukkant egy ellenséges drón, ami a honvédek heves géppuskatüzében hamar a földre került. Azonban nem lehetett elsőre megállapítani: csak egy felderítő drónról van szó, vagy fegyvert is szállíthatott? Meg is indultak a horvát és olasz tűzszerészek, hogy begyűjtsék az eszközt, és a fel nem robbant fegyverzetét hatástalanítsák.
A műszaki szakasz nem hagyta őket fedezet nélkül: állásokat foglaltak Gidrán harcjárműveikkel, amelyek nehézgéppuskáikkal közel két kilométer távolságba tudnak hatékonyan tüzelni. A tűzszerészeket a közelbiztosítás kísérte, amelynek feladata megerősíteni, megtisztítani, elzárni és megtartani a terepet, a lezuhant drón környékét.
A begyűjtés után már indultak vissza az egységek, amikor hirtelen fülsiketítő fegyverropogás kezdődött: végül felbukkantak az ellenséges csapatok, ezt a magyar honvédek géppuskatűzzel fogadták. Azonban az ellenségnél páncéltörő fegyverrendszerek is voltak, így a NATO-erők fenyegetőbb helyzetbe kerültek, mint elsőre gondolhatták.
Miután a tűzszerészkonvoj visszatért, a tüzelő magyar csapatok hátravonását az olasz műszakiak jól védett állásból biztosították, össztüzet zúdítva az ellenségre. Sikeresen behúzták őket a katonai szakkifejezéssel „kill zone”-nak vagy „gyilkos zónának” nevezett területre.
A szövetségesek jól védett állásban helyezkednek el, míg az ellenség nyílt területen, fedezék nélkül kellett hogy állja a tüzet, hatalmas veszteségeket szenvedve.
Közben egy Gripen vadászgép várakozott a műveleti tér légterében, készen arra hogy rácsapást hajtson végre és bombával pusztítsa az ellenséges erőket. A vészhelyzeti légicsapás kérése kulcsfontosságú lehet a harc megvívása közben, mivel gyors és döntő erőt tud biztosítani, és a meglepetés tényezője is számottevő.
A már géppuskatűzzel jócskán megtépázott ellenséges csapatoknak ekkor jött a feketeleves.
Lánctalpak csikorgását lehetett kivenni a ropogó fegyverek között, ugyanis megérkezett a Magyar Honvédség Leopard 2A4 harckocsi szakasza. Az ötvenöt tonnás tankok elfoglalták tüzelési pozíciójukat, megindult a végső ellentámadás, ezzel végleg megpecsételve az ellenséges erők sorsát.
