Miért a Gripen lehet a legalkalmasabb Magyarország légvédelmére?

A kormány Svédországgal történt megállapodásának köszönhetően újabb Jas 39 Gripen szuperszonikus repülőgéppel izmosodott a magyar légierő, azonban sokakban felmerült a kérdés: miért pont a svéd „vasakra” esett a választás? A Nemzeti Közszolgálati Egyetem kutatója a lapunknak adott interjúban leszögezte: Magyarországnak számos szempont szerint kellett mérlegelnie a lehetőségeket a döntés előtt, és a képletből Oroszország sem hagyható ki.

Siaulia, 2019. augusztus 13. Magyar Gripen vadászrepülõgép gyakorló risztása Litvániában, a siauliai katonai repülõbázison 2019. augusztus 13-án. A Magyar Honvédség május 2-án hivatalosan is átvette a három balti állam légterének védelmét ellátó baltikumi légi rendészeti, Baltic Air Policing (BAP) szolgálatot. Ez a második alkalom, hogy a térségben magyar Gripen vadászgépek állnak készültségben. MTI/Ujvári Sándor Fotó: Ujvári Sándor

A katonai feladatok tekintetében a Gripen többcélú vadászrepülőgép, amit az elmúlt tizenöt évben légtérellenőrzési feladatokra használtak, emellett légi harcra, valamint földi célpontok elleni bombatámadásokra, rakétacsapásokra is alkalmas – jellemezte a Gripent a Magyar Honvédség legújabb vadászgépbeszerzése kapcsán a Nemzeti Közszolgálati Egyetem Stratégiai Védelmi Kutatóintézetének főmunkatársa. 

A Magyar Nemzetnek adott interjúban Csiki Varga Tamás felhívta a figyelmet arra, hogy a Gripenek 2001-es beszerzésekor több tényezőt is mérlegelni kellett, így a katonai feladatokon felül a beszerzési költségeket és a működés-fenntartás költségeit is. Az előbbi szempont tekintetében a kormány rendelkezésére álló korlátozott anyagi forrás miatt a lízing mellett született döntés. 

Gripen éjszakai bevetésen (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

A kiképzés, illetve működés-fenntartás költségmodellje pedig összehasonlítások szerint kedvezőbb volt, mint a legtöbb alternatív típus esetében – tette hozzá. Csiki Varga Tamás elmondása szerint azonban olyan úgynevezett offset megállapodások (kiegészítő befektetések, fejlesztések) kísérték a Gripen-beszerzést, amik magyarországi svéd beruházásokat jelentenek. 

Így a többi nyugati típussal történő összevetésben nemcsak a harci erényeket vették figyelembe, hanem számos további tényezőt is

– fogalmazott a kutató. Rámutatott: a mostani beszerzési döntést az támasztja alá, hogy a hadrendben lévő Gripenek lízingszerződése 2026-ban jár le, azt követően pedig magyar tulajdonba kerülnek a gépek. 

Műszaki-technológiai adottságaik és repült üzemidejük alapján még akár 15-20 évig szolgálatban lehetnek megfelelő felújítások és modernizációk mellett

– hangsúlyozta.

Csiki Varga Tamás felhívta a figyelmet arra is, hogy a beszerzést végző államnak az adott régió jellemzőit is mérlegelnie kell vásárlás előtt. Például amennyiben békés, stabil a biztonsági környezet – mint Közép-Európa az ezredforduló után –, akkor reálisan „csak” légtérellenőrzésre érdemes készülni, és nem elsődleges, hogy bombázó csapásmérő képessége legyen a beszerzendő eszköznek. Míg ha egy aktív háborús övezetben – mondjuk a Közel-Keleten –, akkor előrébb sorolják a harci képességeket. 

Gyakorlatozó Gripen (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

A szakértő szerint az is meghatározó szempont lehet, hogy ha szövetségben, egy katonai koalícióban kell végrehajtani légi műveleteket, akkor a beszerzett repülőgépek együtt tudjanak működni a NATO-szövetségesekkel, ezt hívják interoperabilitásnak. 

Ehhez egyező kommunikációs eszközök, barát-idegen felismerő rendszerek kellenek, és a logisztikai, szervizelési feladatokat is megkönnyíti, ha egyező típusokat használnak a szövetséges államok, mert akkor egymás légibázisairól, repülőtereiről is tudják azokat működtetni – magyarázta. Csiki Varga Tamás szerint 

alternatíva az lehetne, ha Magyarország a komplett vadászrepülőgép-flottát lecserélné, de ez jelenleg nem lenne racionális, és anyagilag is jelentős költségekkel járna.

Az F–35-ös beszerzés mellett az egyes államok egyedi helyzetük vagy céljaik miatt döntöttek: a németek például a nukleáris fegyverek célba juttatására is alkalmas repülőt akartak a kiöregedett Tornadók leváltására, a lengyelek, románok, finnek az Egyesült Államokkal való kétoldalú katonai kapcsolatot és együttműködési képességet kívánják erősíteni – sorolta.

A cél a közös elrettentés

Csiki Varga Tamás szerint Közép-Európában a fő katonai fenyegetést Oroszország jelentheti, és amennyiben a NATO kollektív védelme működőképes marad, nem egy-egy állam légierejét, hanem a közös képességeket kell az elrettentés és a védelem mércéjén megmérni.

Közösen pedig ezek a képességek erősek, erősebbek, mint Oroszország légiereje

– hangsúlyozta a szakértő. Szerinte ezért kell fenntartani a szövetség egységét és lehetőség szerint fokozni az interoperbilitást, mert az növeli a közös fellépés hatékonyságát.

Gyakorlatozó Gripen (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)

Az orosz–ukrán háború kapcsán úgy véli, a légierő használatának viszonylagos korlátozott jellege inkább anomália, mint szabály – ez a felek kölcsönösen viszonylag erős légvédelmi képességeiből ered. Szavai szerint Oroszország nem volt képes olyan légi uralmat kialakítani Ukrajna felett, mint például az Egyesült Államok által vezetett koalíció az Öböl-háborúban Irak felett, mert az ukrán légvédelem a mai napig veszteségeket tud okozni. 

Viszont minden háború más és más a gyakorlatban, így a légierőnek bármikor fontos szerepe lehet,

mint ahogy két évtizeden keresztül a nyugati haderők eredményesen alkalmazták légierejüket például a koszovói légi háborúban, Líbiában vagy az Iszlám Állam terrorszervezet ellen Szíriában és Irakban – mutatott rá a szakértő.

Borítókép: Illusztráció (Fotó: MTI/Ujvári Sándor)